Part

 1    1|  kinyilatkoztatá, hogy a száműzött idegen sorsához fűzendi a magáét
 2    3|      emberi hangon; tetőtül talpig idegen az egész vidék. Most ha
 3    3|         vakító napok ragyogtak elé idegen, nem melegítő világgal,
 4    5|        ifjak elbujdostak. Kimentek idegen hazákba, most is odavannak,
 5    5|          helyett hallani fogjuk az idegen szókat, s arcaitok özvegy
 6    5|        özvegy bájait érni fogja az idegen kívánó tekintete. De én
 7    6|       szempilláin keresztül valami idegen tűz, valami pokolbeli fluidum
 8    6|           szólt hozzám azon a vad, idegen nyelven, amit az afgánok
 9    9|          húnok belemélyedtek Hilea idegen sivatagába, hol még a vadállat
10   10|    krukodélusok, ott, ahol vagyon, idegen országban.~– Hát idegen
11   10|            idegen országban.~– Hát idegen országba szökött a semmirekellő?~–
12   10|           agyon volt ütve.~Ha jött idegen, az előtt múlhatatlanul
13   10|    tudnillik korom és csatak, hogy idegen emberek akárhányszor kérdezték
14   10|      kormánybotomat, hogy országom idegen ellenségtől megvédjem; –
15   11|             hadd jőjjön helyetekbe idegen nép, s ne maradjon itt más
16   11|          az most ki van egészítve.~Idegen kéz vonásai kiigazították
17   11|       kitekintek s megpillantom az idegen növényzetet, mely házunk
18   11|        legyen a távol hazából, egy idegen! egy ellenség! mi tárt karokkal
19   11|          fog meggyógyítani minket, idegen földön: ki tudna ott pihenni?~
20   11|         jövevények legyenek egykor idegen országban s koldusok a haza
21   12|   őrülteken Isten keze van, bennök idegen, ismeretlen szellem lakik,
22   13|           ablakából? én másszam át idegen kerítésen éjszaka?…~Áron
23   14|   maradjanak?~Ahol ha hegedültetek idegen nemzetnek, hegedültetek
24   14|    országba, melynek édes vizeiben idegen tatár itatta lovait, s nem
25   14|        őket megsegítse: elverik az idegen hódítót boldog határaikról,
26   15|         hallott; azt gondolta: tán idegen, kivert bika akar csordájára
27   18|            van; aki bort iszik, az idegen nyelveken beszél, s mindenféle
28   20|     indusok hódolattal fogadták az idegen félisteneket; bevezették
29   20|           festett az arcokra, s az idegen félistenek érintése miatt
30   20|          csoportostul odamentek az idegen paripái elé. Mikor a nép
31   21|         érdemes tanács, hogy mikor idegen hadak járnak a városon,
32   21|        dolognak tartotta volna egy idegen férfinak képét megbámulni,
33   22|         jött a város kapui alá, új idegen arcok, némelyik csak hírét
34   22|            egy-egy soha nem látott idegen madár, valami hullakeselyű,
35   22|             legyen a tiétek; ím ez idegen némberek itt, bár nem olyan
36   23|           igen szép tőle, hogy egy idegen férfira rá meri azt bízni:
37   24|            járkálni, egyszerre egy idegen tárgy tűnik szemembe.~Egy
38   24|       boldogtalanokkal; – ha ismét idegen kézbe kerül, ki felel annyi
39   27|           szeméremmel ellenkezik s idegen bőrt ád ránk tulajdon hazánkban.
40   27|         ezt az asszonynépnek, hogy idegen után kapkodjon? Nem kegyelmed
41   27|        lenni, vagy oda nem tartozó idegen elemek vegyültek a terembe,
42   27|           két lábra állva a furcsa idegen elé, megrebbenés nélkül.
43   28|     legyünk egymásnak vendégei.~Az idegen nem várt több kínálást,
44   28|        elébb, elfelejtve, hogy még idegen nővel ülök szemközt. Én
45   28|            a pohár után, melyet az idegen teletölte számára, s azután
46   28|            s azután kiitta azt.~Az idegen odahajolt és gyöngéden megcsókolta
47   28|           is visszadöbbent, mintha idegen helyre nyitott volna be.
48   28|        megsúgta, hogy jobb lesz ez idegen alaktól nem kérdezni most
49   28|      szakállát levágni, befesteni, idegen embert alakítani magából.~
50   28|     lábadozó betegen, nyomorultan, idegen arcok közepett, száz mérföldnyire
51   30|        erkölcsű leánynak nem lehet idegen úr hintóját elfoglalni.
52   35| megerősítés mellett át voltak írva idegen névre, mellékelve hiteles