Part

 1    1|    májfoltos arcát.~Az ötödik egy hölgy, fejére durva, fekete kámzsa
 2    1|          partra s ott leteszik. A hölgy fejéről lehull a köpeny
 3    1|    percben, de szebb volt nálok a hölgy; ifjú halavány arcán valami
 4    1|       világú tengeren.~A halavány hölgy a gyermekded arccal egyedül
 5    1|    legkönnyebb neme a halálnak.~A hölgy rettegve nézett a szörnyű
 6    1|        pokolszigetet meglátták.~A hölgy mondhatatlan iszonnyal kérdé
 7    1|          botany-bayi elítéltek!~A hölgy folyvást növekedő aggodalommal
 8    1|           nekem – ki tudja mit?~A hölgy erélyes mosollyal tette
 9    1|         Atyám segíts! – sóhajtá a hölgy, égre tekintve.~S elindultak
10    1|            úgy, mint a tigrisé.~A hölgy zsibbadtan a félelemtől
11    1|           lódult a futni nem bíró hölgy felé.~Még egy erőfeszített
12    1|        Atyám, segíts! – sikoltá a hölgy. S a szikla felett egy lövés
13    1|     azután sürgetve ragadta meg a hölgy kezét.~– Siessünk, – mondá –
14    1|    hordott ide neki, miket a szép hölgy kezei oly ízletes étkekké
15    1|          bocsásd le a gyékényt.~A hölgy lebontotta a fa derekához
16    1|  legbiztosabban gondoskodni.~Ez a hölgy volt Fájvirág, igaz nevén
17    1|        sors, szenvedélyt érzett a hölgy iránt; elmondá neki, hogy
18    1|       szerencsétlensége nagy, s a hölgy azt felelte, hogy kétfelé
19    1|       velünk.~– És én? – esenge a hölgy.~Az ifjú habozott.~E percben
20    1|          szerelméért! – sikoltá a hölgy, térdre hullva.~E sikoltásra
21    3|           volna az alkuvásra…~Két hölgy haladt el egymás mellett.
22    4|           bizonyítania, hogy az a hölgy, a kihez írt, sem férjnél,
23    6|      pagoda közepén az aranyszínű hölgy várt reám, kecsesen, méltóságteljesen
24    7|           rejtekből egy csodaszép hölgy lépett elő, egy karcsú,
25    9|           a házak tetőin egy szép hölgy hűsel nagylevelű illatos
26    9|     kirepült hüvelyéből, s minden hölgy holtan feküdt le férje lábaihoz.~
27   10|          fel egyszerre az égre. A hölgy hófehér paripája büszkén
28   10|           lángragyulladt arccal a hölgy; – e kard is oldalamon ősapámról
29   10|         fűzött páncél födé a deli hölgy termetét, vállain gyémántos
30   11|           mint inkább az ajánlott hölgy, most már szeretett hitvesem,
31   11|       éppen bosszantani látszék a hölgy jajgatása, mások azonban
32   11|        férj osztotta a kártyát, a hölgy nehéz nyögését néha megszakíták
33   11|   hallatszott az első helyen levő hölgy sikoltozása. Egy hétig folyamatosan
34   11|         vetést.~A szeretetreméltó hölgy meglátva bennünket, elámult
35   12|     vannak kidolgozva, hogy még a hölgy ruháit kapcsoló rózsák szirmai
36   12|         tudja és érzi hatalmát.~A hölgy szelíden, alig nyíló mosollyal
37   12|     volnának ugyanazon ábrándarcú hölgy képeivel, szobraival; két-háromszáz
38   12|           szemök világa vész!~Hat hölgy lép elő, mind oly szép,
39   12|     könnyelmű lengeséggel a kínai hölgy.~– Én olyan balzsamot szeretnék
40   12|           tündéri tünemény, fehér hölgy, alabástrom szobor és tejszökőkút,
41   12|          Már ezt nem tépte szét a hölgy, hanem elrejté a másik mellé,
42   12|          mondja meg, mi bántja. A hölgy mindennap új meg új szeszélyes
43   12|        szobor oly életteljes, s a hölgy maga oly holthalavány.~Egész
44   12| holthalavány.~Egész éjjel hallá a hölgy fájdalomédes énekét, ha
45   12|       szeszélyeért; s míg az ifjú hölgy az ősz király lábainál ülve,
46   22|           vonulni.~Csak háromszáz hölgy hozta el ide ékszereit,
47   23|       páholysorokon, hogy amennyi hölgy itt most ül velem szemközt,
48   23| kalandornő, az okvetlenül előkelő hölgy, s igen szép tőle, hogy
49   23|          én kedvemért mosolyog. A hölgy elém jött és kezét nyújtá (
50   28|           Larisse ugyan elég szép hölgy volt arra nézve, hogy egy
51   31|    kísérete, egyszerre valamennyi hölgy sikoltozva takarta el a
52   35|       Jezabel praktikus észjárású hölgy volt.~– Meggondoltad-e a