Part

 1   34|      birtokában volt nemes Pugonyi Están uram – Kecskeméten.~Az ilyen
 2   34|            csak kinevették Pugonyi Están uramat. Régen, Dobzse László
 3   34|       rossz hírben is állt Pugonyi Están uram, hogy „tudós ember”.
 4   34|    tudósnak, mint nemzetes Pugonyi Están uram, aki összegyűjté a
 5   34|         fordult azután meg Pugonyi Están uramnak az egész életrendszere.
 6   34|   megszólítani a szomszédasszonyát Están úr.~– No, hát mit látott
 7   34|         láttam semmit.~Ekkor aztán Están úr előrukkol vele, hogy
 8   34|     téglakerítést húzatott Pugonyi Están uram a maga és a szomszédasszonya
 9   34|        volt a nagyobbik ok, amiért Están úr azt a haszontalan költekezést
10   34|        Érti azt, aki magyarul tud.~Están úrnak volt egy nagy kamasz
11   34|     pitvarából élesen hangzott alá Están úr orrhangja:~– Paule! Cur
12   34|          Egyszer aztán csak rájött Están úr, hogy „kutya van a kertben!”~
13   34|       társalgott a szép Katicával. Están úr arra is rájött.~– Kvid
14   34|            Ezért még dühösebb lett Están úr. Hogy a lurkó el akarja
15   34|          Ekkor történt meg Pugonyi Están uramon, hogy ő saját becses
16   34|        azért jöttem én át, – mondá Están úr – hogy a szomszédasszonyt
17   34|         szóra méregbe jött Pugonyi Están uram.~– De most nem arról
18   34|     jövedelmet senki fiskálisával.~Están úr csak a fejét bólogatta
19   34|            aztán húzzátok az igát!~Están úr felfújta a pofáját s
20   34|         ember.~– Már, édes Pugonyi Están uram, én nem tudom, hogy
21   34|     nevetett az emberre; a Pugonyi Están uramé meg fekete volt mint
22   34|            melyik a pugris kenyér.~Están úr bosszúsan kergette a
23   34|         kifizetett szomszéd előtt.~Están úr alaposan le volt tromfolva.~–
24   34|            a tejet a fazékban. Azt Están úr maga szétosztá cseréptányérokba,
25   34|  tudakozódik.~– Csitt. Ne lármázz!~Están úr figyelmét egészen lefoglalja
26   34|          fogott. De milyen egeret?~Están úrnak egész célszerűen berendezett
27   34|      megkerültél, lurkó! – üdvözlé Están úr egyetlen örökösét, amint
28   34|    gerendáig ugrott volna örömében Están úr, kétségbeesetten kapott
29   34|            tud erről senki semmit.~Están úr mégis elszomorodott.~
30   34|             Ennek a drága kincsnek Están úr ágyában csináltak helyet.~–
31   34|      korántsem hatott szelídítőleg Están úr kedélyére. Sőt inkább
32   34|        Londonba elszállítani. Maga Están úr viszi a kincset magával,
33   34|      láttak a sürgős dolgaik után. Están úrnak nem volt maradása,
34   34|        maga beírta a vendégkönyvbe Están úr; a gazda azt szerette
35   34|           a City rendőrhivatalába. Están úr mindig azt hajtotta előtte,
36   34|          táblára krétával: Pugonyi Están.~– Pogány isten, – olvasá
37   34|       táblán. Ide van írva Pugonyi Están. Arról ő nem tehet, hogy
38   34|            bizony a jámbor Pugonyi Están uramra már a kényszerzubbonyt
39   34|   Lájbekisz Dzsenuszni asszony.~De Están úr most már igazán dühös
40   34|      tolmács előadá az aldermannak Están úr válaszát.~Az alderman
41   34|         nem létezett soha.~Pugonyi Están úr nagyon megvakarta erre
42   34|            husbandot haza.~Pugonyi Están uram lisztté volt őrölve,
43   34|     kellett történni, hogy Pugonyi Están uram kezet csókoljon Liba
44   34|            száját sem nyitotta fel Están úr), azt mondá a szomszédasszonyának:~–
45   34| kutyabőreért adok én huszonnégyet.~Están úr nagyon megorrolt ezért
46   34|           együtt harcolt-e Pugonyi Están uram édesapja az én apámmal?
47   34|         ütközetben, ahol a Pugonyi Están uram apja egy golyót kapott
48   34|       szomszéduram házára.~Pugonyi Están uram nem szólt többet. Elővette
49   34|          hazaérkezett a két szülő: Están úr oda citálta maga elé
50   34|           szállít az ángliusoknak. Están úr is fehér cipót eszik