Part

 1    1|           azt tudnunk, hogy elvégre csakugyan boldogok lettek, ha nem
 2    2|            magamon, kaputom szárnya csakugyan szerencsésen leszakadt,
 3    2|     fektettem urambátyám fejét, s ő csakugyan boldogan elszunnyadott az
 4    2|            édes, édes Esztikém!”~És csakugyan nem is érte ajkaimat soha
 5    4| táblabírákból mi lett?~– Utója felé csakugyan kezdték elhinni: hogy a
 6    4|          hogy az a novellai személy csakugyan rosszéletű ember. Ily módon
 7    4|      bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan nem vagyunk Szibériában,
 8    6|           testben látnám hazatérni, csakugyan azt kellene hinnem, hogy
 9    8|      útbaigazították, hogy estefelé csakugyan eljutott Szebenbe. Nem tévesztett
10   10|        bolond, még agyonüti.~Birbuc csakugyan kivetette az ablakon a hivatlan
11   10|            magát sem találta benne.~Csakugyan a legközelebbi hosszú bőjt
12   10|            amint a készülőt húzták, csakugyan megjelent a vicispán fia
13   10|   felocsúdott, míg végre harmadszor csakugyan sikerült a gróf karjai közé
14   11|             benyitok a szobájába, s csakugyan egy egész társaságot találok
15   11|           cethal.~Így tudni hazudni csakugyan szeretetreméltó tulajdonság!~–
16   13|           Bórembukk látva, hogy itt csakugyan meg kell állni, elereszté
17   17|    hűségesen felajánlani. Annál már csakugyan közsorsú leány nagyobb szerencsét
18   17|            tehettek, mert Herczeget csakugyan nem találni minden bokorban;
19   21|              Dúl Mihályné asszonyom csakugyan összekerült ismét szeretett
20   24|            valaki nem jött; s nekem csakugyan magamnak kellett lefeküdnöm
21   24|     életszükségre való tárggyal, ha csakugyan nem szellem, aki el van
22   24|          vagyok igazán őrülve, vagy csakugyan vannak tündéri lények, akiket
23   27|          Káva János uram türelmének csakugyan vége szakadt.~Káva János
24   27|         igazság volt, hogy Igyártót csakugyan nem tartozott még senki
25   27|         átlátták a tanácsurak, hogy csakugyan legtöbbre lehet menni az
26   27|           udvarán, s ez annál jobb.~Csakugyan úgy történt, ahogy ő számított.
27   27|           dobra ütik érte.~Márpedig csakugyan úgy történt, hogy Keresztszegi
28   28|             sok bajunk fog lenni.~– Csakugyan. Már visszatér s mosolyogva
29   28|        lenni!…~      ~A határszélen csakugyan letartóztattak minden embert.
30   29|           ifjú, mikor visszatért, s csakugyan katedrához jutott, mindig
31   29|              Erre a nagy meghívásra csakugyan előjött az első szobából
32   29|      fűrészporral behintett szobába csakugyan be akarna jutni; a másik
33   29|           De már ebben a helyzetben csakugyan szívtelenség lett volna
34   29|      szalassza a gyilkos betörőt. S csakugyan! amint az utcaajtón belépett,
35   29|       azonban győződni felőle, hogy csakugyan voltaképpen holdas-e az
36   29|            a legbecsesebb drágakő?~(Csakugyan a kőkorszakból szedi az
37   29|        iramodás jelezé, hogy Dallos csakugyan szerencsésen megmenekült.~–
38   29|          esik.~A lunátikus válláról csakugyan leesett a köpönyeg.~– Meghaltál! –
39   29|           tarka ruhát.~Nyaviga urat csakugyan lehúzta a feje a hárságyra.~–
40   29|           érte a földet.~No mármost csakugyan Dallos Ádié maradt a világ.~–
41   30|     fényesen temetnek el bennünket, csakugyan azt hiszi, hogy urak vagyunk.~–
42   30|         Mesebeli sárkány. Pedig hát csakugyan létezik, s akkor győződik
43   30|          estem hanyatt. Hát délután csakugyan megtöltötte a csobolyómat
44   30|        nekem a pálinkát, s annak is csakugyan igaza volt. Ő azt mondta,
45   30|            a négy forintos peremet. Csakugyan igaza volt a prókátornak.
46   30|             uraknak kiosztogatni. S csakugyan addig járt, addig beszélt,
47   30|            más embernek.~– No akkor csakugyan szerencsétlen ember hát
48   30|             jót akar tenni velem, s csakugyan komolyan veszi mind azt,
49   34|         elég, ahol letelepedhettek.~Csakugyan egy tarka egeret fogott