bold = Main text
     Part                                           grey = Comment text

   1    1   |              eltakarta, hogy ne lássa azt.~– Csónakba legények! –
   2    1   |               evezőt s hagyd meghalni azt a dühödtet! – s ezzel a
   3    1   |             hogy szíveiket kitépje, s azt hiszi, hogy ha a hetediket
   4    1   |           helyre jutottál!~– És te?~– Azt kérded, hogy hát én ki vagyok?
   5    1   |          törvényeket nem tanult, csak azt látta, hogy míg a nagy tolvaj
   6    1   |            falatját! a jó ördög látta azt, s vette lőszerét, golyót
   7    1   |           hozott a vádlottak fölött s azt végrehajtá; – így estek
   8    1   |            meghalásnak, majd ha lesz, azt is meg fogja mondani; ezen
   9    1   |               ég, ezen csillagok mind azt mondják nekem, hogy még
  10    1   |        Williám bal kezében maradt, ki azt ellene nyakára fojtani törekedett
  11    1   |     szerencsétlensége nagy, s a hölgy azt felelte, hogy kétfelé osztott
  12    1   |               naponként korbácsoltat; azt hitte, miszerint Mária azért
  13    1   |           előmutatta annak levelét, s azt mondá, hogy kedvesével megszökött.~
  14    1   |               a hanyatló kormányost s azt egy lökéssel a tengerbe
  15    1   |        célzott; azután újra leereszté azt, vállat vonva mondván: –
  16    1   |               folyamát ideírjam; elég azt tudnunk, hogy elvégre csakugyan
  17    2   |    árkon-völgyön keresztül zaklatott, azt hittem, hogy addig meg sem
  18    2   |        orromat.~Mintha most is látnám azt a somfanyelű csákányt a
  19    2   |               csákányt a kezében, meg azt a meggyfa-csutorájú makrapipát
  20    2   |              a helybeli húsvágómester azt mondta, hogy ész kell ahhoz –
  21    2   |           ajkacskáikat, hogy az ember azt hinné, az r-t sem tudják
  22    2   |            Mit keresett ott, mit nem? Azt nem tudom. Talán atyafia
  23    2   |          pedig kövecsekkel verette ki azt irombán az öregúr s nem
  24    2   |         irombán az öregúr s nem kelle azt többé meszelni.~Kertek alatt
  25    2   |            még ezekhez hozzá képzelem azt a kilenc ordas agarat, meg
  26    2   |        bosszantott. Tudtam egyébiránt azt is, mivel szokta a leánykérőket
  27    2   |      öcsémuram, vagy holnap?” Prosit! Azt mondta, hogy a leánya még
  28    2   |         életnézetek egyikének.~De még azt csak elszívelte volna nála
  29    2   |               ellátogatni! Lekorpázta azt úgy, hogy vőlegénykorában
  30    2   |             lehetett az íze.~Némelyek azt mondták, hogy testvére az
  31    2   |          testvére az öregúrnak; mások azt vitatták, hogy felesége;
  32    2   |             majd felfaltam szemeimmel azt a kezet. Hát egyszer az
  33    2   |               fejét – Debora asszony; azt gondoltam: az egyiptomi
  34    2   |              ki a mezőre, keresse meg azt a füvet, amitől az ilyen
  35    2   |             csak hagyja itt uramatyám azt a néhai kandúrt, – mondám
  36    2   |             megpróbálom kiengesztelni azt a jó Szibilla asszonyt,
  37    2   |   ellenkezései dacára elhajhászhatám, azt erősen odakoccintottam a
  38    2   |           elhúnyt testi maradványait, azt eléje tartottam…~…Jaj! Azt
  39    2   |            azt eléje tartottam…~…Jaj! Azt a dühből, kétségbeesésből
  40    2   |                 rikácsolá s kiragadta azt kezeimből.~– Az én macskám! –
  41    2   |               döncölte és csókolgatta azt. – Cicuskám, cicuskám! –
  42    2   |           kicsinyt. – Végre lehelyezé azt az asztalra, s föléborulva,
  43    2   |              az a vércseszemű tátos – azt gondoltam, a macskáját siratja;
  44    2   |               ki, az Isten áldja meg, azt a semmirevalót. Bizony még
  45    2   |   jajgatásával adta oda kezembe, hogy azt az ő ablaka elé eltemessem,
  46    2   |             kéknek nem illik a sírás. Azt örömestebb látom, mikor
  47    2   |              sem bánt.~– Ó, ne mondja azt, az isten áldja meg, ha
  48    2   |           urambátyám agaraitól, tudva azt, hogy Debora asszony nem
  49    2   |            azokat reám uszítani.~Csak azt lestem ki ablakunkon, hogy
  50    2   |       hallotta, mi történt a faluban?~Azt persze senki sem hallotta,
  51    2   |             Philemonról és Baucisról, azt mind szélesen és hosszasan
  52    2   |               leányok könyörgését, no azt sokszor elmondatta velem,
  53    2   |         Esztikém figyelmébe ajánlani, azt szépen körömmel aláhúztam,
  54    2   |           végezém (éreztem tudniillik azt az időt, mikor urambátyám
  55    2   |                de hát mit is mondjak? Azt mondjam: hogy Debora asszonyt
  56    2   |              nem járok én itten… Csak azt jöttem kérdezni, hogy mikor
  57    2   |              az a tunica choroidea! S azt felelte, hogy de biz érzett.~–
  58    2   |          mentünk az ajtónak.~Kinyitók azt: ő nagyot sikolta, s elejté
  59    2   |              mint a hiszekegy utóját, azt dörmögte aztán, erősen hivén,
  60    2   |             elkezde világítani pipám: azt gondolta, hogy már ő alája
  61    2   |           hogy farkasveremben vagyok: azt gondoltam, sokkal tiszteletreméltóbb
  62    2   |            akkorákat haraptak rajtam, azt gondoltam, az ördögök tépnek
  63    2   |              kiálta, s újra felhajítá azt, s újra nyaka közé esett.~–
  64    2   |             szerencsésen kihajítottam azt.~Azzal nekiültünk s dohányoztunk,
  65    2   |            asszony vele jár, ráadásul azt is elveszem.~– Veszed az
  66    2   |             tartalma amaz ozsonnának, azt nem tudom, mert – fontos
  67    2   |                megragadtam a kezét, s azt szívemhez szorítva mondám:
  68    2   |            vére mind arcába futott, s azt rögtön piros rózsává festette;
  69    2   |            oldalát a titok, s elmondá azt nagy teketóriával, az összes
  70    2   |                hallgatok s újra érzem azt: azt a gyöngéd kezet a kezemben,
  71    2   |           hallgatok s újra érzem azt: azt a gyöngéd kezet a kezemben,
  72    2   |             gyöngéd kezet a kezemben, azt a mosolygva repeső tekintetet –
  73    3   |          szerezni, mintha szégyenlené azt, hogy boldog, s büszkélkedni
  74    3   |               világ, magammal hordtam azt, most kívülem van, és ő
  75    3   |        elnyílik, nincs napsugár, mely azt újra virágzásba hozza.~Ily
  76    3   |           térdem az ajtónak feszítve, azt benyomtam, és beléptem.
  77    3   |            iszonyatom. Minden percben azt hittem, hogy fel fog kelni
  78    3   |      megvilágítá.~Ki ne érzette volna azt a vigaszt, mit félelmes
  79    3   |             tett kezét, s meg akartam azt rázni.~Az alak azon percben,
  80    3   |             fog meghalni?~Ha tudhatná azt a sötét időt, midőn szemét
  81    3   |             hol s mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová mégis mennie
  82    3   |               kelle néznem, és láttam azt.~Mint elsápadt ez arc, mint
  83    3   |              szóval a világ. Az ember azt hinné: e földön minden lény
  84    3   |            szereted-e benne legjobban azt, ki hozzád legközelebb van,
  85    3   |            gyűlölöd, tudod-e gyűlölni azt, ki arra legméltóbb, tenmagadat?~
  86    3   |               siettem az erdőbe, hogy azt a legelső patakban lemossam
  87    3   |              lesz az rajt, mikor majd azt az ítéletnapkor fel kell
  88    3   |           borszeszen nevelkednek föl, azt szíják anyatej helyett.
  89    3   |               madár fészkinek, s védi azt a viharok ellen, míg az
  90    3   |    istenkáromlásnak vették, ha valaki azt mondá: nem a világ forog
  91    3   |           mosolyog vagy kacérkodik. – Azt hiszed, hogy ez csak azért
  92    3   |       aranyszínűt vagy világoszöldet. Azt hiszed, hogy csak a piros
  93    3   |           ismerné meg a méregnövényen azt a baljóslatú sötét tekintetet?
  94    3   |              mindnyájan megérdemeltük azt; csakhogy nekünk még egy
  95    3   |         kezein a kötelet, szét akarta azt szaggatni, de nem engedett
  96    3   |               valakinek eszébe jutott azt mondani, hogy az ember halála
  97    3   |          parancsolt szörnyeinek, hogy azt ne bánthassák, s kiveté
  98    3   |              s elcsendesül.~*~Másszor azt álmodám, hogy megöltem magamat.~
  99    3   |              te képed!~*~Egykor pedig azt álmodám, hogy a föld megfagyott.~
 100    3   |           megnézni, s mikor megláttam azt, rohanva futok el onnan
 101    3   |              önkénytelen megborzadok, azt mondják, hogy ilyenkor a
 102    3   |            Angyalok énekét hallani, s azt, kit lelkünk szeret, ölelni
 103    3   |               nem ismerő fejünket. És azt a kéjt, mit érez az emberi
 104    4   |            tuszlit magára nem veszi s azt a kétújjú keztyűt, mit egy
 105    4   |        szemeket csinálnak, mintha még azt sem tudnák, hogy Hungariát
 106    4   |          mondták néki: hogy ég a ház, azt felelte: hogy jó az isten,
 107    4   |          hetvenkedett, fenyegetőzött, azt mondta: hogy megeszi ő azt,
 108    4   |            azt mondta: hogy megeszi ő azt, de arról nem gondolkodott:
 109    4   |               legyen, amivel megegye. Azt az egypár fiatal embert,
 110    4   |             felakasztatta. A nemesség azt mondta: hogy menjen a paraszt
 111    4   |            övé a haza; a táblabíróság azt mondta: hogy na most tűzlelkü
 112    4   |               nézünk. A spiszburgeraj azt mondta: hogy ő csak Istvánnapkor
 113    4   |           kancsukáznak. A vendéglőben azt a divatot hozták be, hogy
 114    4   |               járt Csongrád vármegye, azt nem kellett újra keresztelni,
 115    4   |         határt, hol senki sem lakott. Azt gondolták, hogy kis Kún-Halas
 116    4   |  hajduböszörményiek megégették, mások azt mondják, hogy keresztrefeszíttetett,
 117    4   |         muszka jurátusoknak. Némelyek azt rebesgetik, hogy valami
 118    4   |      uralhegyi platinabányákat.~– Már azt elhiszem, különben hogy
 119    4   |             maga magát, a népnek csak azt kelle hirdetni hogy azért
 120    4   |           falut, ott hagyja a földet, azt sem el nem viszi, sem meg
 121    4   |           irtva, a fejevett nemzettel azt csinálhatták, amit akartak.
 122    4   |      rágalmazási peralapok. Írni csak azt szabad, ami igaz, következőleg
 123    5   |         elhagyottak. Isten látja, nem azt a halottat siratják.~Lábtól,
 124    5   |             egy nyomorék van jelen és azt senki sem tartja férfinak.~
 125    5   |     ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: „vesd el mankóidat,
 126    5   |        győzedelmet, s magaddal vinnéd azt hősiesen meghalni nem a
 127    5   |              búcsút vennék tőletek, s azt mondanám, egyedül megyek,
 128    5   |              ahol én leszek, tennetek azt, amit én, halottjaitokhoz
 129    5   |      némaságával hazament mind. Tette azt, ami mondva volt, kapuit
 130    5   |               és átkozott legyen, aki azt átlépi, éltében és halála
 131    5   |            feltűzött dárdája hegyére, azt látszék mutatni, hogy békét,
 132    5   |           kopjádnak hegyéről, vedd le azt a fehér kendőt! kiálta rá
 133    5   |            fegyveredet, mártsd vérébe azt a fehér kendőt, akkor tűzd
 134    6   |      kardcsapást sem kisértve meg.~Mi azt hivők, hogy könnyűszerrel
 135    6   |          hevesvérű fiúnak ismerte őt, azt hivők, hogy az ellenséget
 136    6   |              rá.~– Hát vettétek észre azt a kis fecskefészket, annak
 137    6   |              csavarodni.~– Tettem. De azt bántam meg leginkább. E
 138    6   |           egyéb utóérzést hátra, mint azt az emésztő vágyódást, melynél
 139    6   |         Endorban, egy vén boszorkány, azt látogatta meg Saul, késő
 140    6   |              hasonló alakot viaszból, azt ültesse a királyi székbe,
 141    6   |          kérdezé tőlük, hogy látják-e azt a csillagot az égen?~Három
 142    6   |               mely hozzá hasonlított, azt felöltöztették királynak,
 143    6   |           hoztak keresztül a levegőn, azt ott ijedtökben elejték.
 144    6   |                A tudósok ráakadtak, s azt mondták rá, hogy „meteor”.~
 145    6   |              intézve szavait Smith.~– Azt nem kell önnek csodálni;
 146    6   |             vén katona; – tán ismered azt a csillagot, melyet az ördög
 147    6   |         Látják önök itt fejünk fölött azt a három második nagyságú
 148    6   |             van egy kisded ködfolt.~– Azt látjuk, – mormogák tisztjeink
 149    6   |         hozzájok: „És senki sem látja azt önök közül?”~– Én látom, –
 150    6   |               tréfáljatok, lehetetlen azt nem látni, – kiálta közbe
 151    6   |         támadtak rám, hogy mint tudom azt a csillagot homályosnak
 152    6   |              jöttek vissza. A colonel azt mondta: hogy az Andromeda
 153    6   |              szeme közé. Míg társaink azt hitték, hogy tréfálunk,
 154    6   |             eltűnt körünkből; az őrök azt mondták felőle, hogy félrement
 155    6   |             vér, az odafutott orvosok azt mondták, hogy meghalt s
 156    6   |               hallottam, midőn valaki azt mondá fölöttem: „Ez is látta
 157    6   |            kevés lelkemnek megmaradt, azt is letörték az újabb lázrohamok.
 158    6   |              újabb lázrohamok. Csupán azt véltem még hallhatni, hogy
 159    6   |                 Az éjjel Smith, kiről azt hittük, hogy a ló agyonzúzta,
 160    6   |               pillantva meg, másfelől azt látva, hogy a sátorok mind
 161    6   |       kimerültség volt észrevehető.~– Azt nem tudom, – felelé az orvos, –
 162    6   |           volt, mint egyébkor, nekünk azt parancsolta, hogy innen
 163    6   |           csak ételben italban tudják azt beadni; egy érintés a homlokon,
 164    6   |       egyikből sem ízleltem semmit.~– Azt ugyan jól tevé, meg voltak
 165    6   |             szorítám oly erővel, hogy azt hivém, meg kell halnia ölelésem
 166    6   |           ajkaimra hirtelen lehajolt, azt hivém, az ég szakad rám,
 167    6   |               ki erre és odarohantak. Azt hivém, el vagyok veszve.
 168    6   |               véres főre a kalapot, s azt egy dárda hegyére szúrva,
 169    6   |        holttesteket nem láttam volna, azt kelle hinnem, hogy egy évig
 170    6   |           látnám hazatérni, csakugyan azt kellene hinnem, hogy a többiek
 171    6   |              rémület őszítette meg.~– Azt kikérem magamnak. Ilyen
 172    6   |              fekete lepedővel, azután azt megint lekapták rólam, elébem
 173    6   |               nekiestek bálványuknak, azt hítták, hogy tegyen igazságot,
 174    6   |     barlangból, felültettek egy lóra, azt ketten kétfelől gyalog vezették,
 175    6   |          dolgot fogunk cselekedni, ha azt, minek lételét fölfogni
 176    6   |         mesének, hogy az olvasó által azt könnyebben bevehetővé tegyük.
 177    7   |            rostélyzathoz és nyisd fel azt.~Az agák szöktek Ibrahimot
 178    7   |      odalépett a rostélyhoz, felnyitá azt, a rostélyon túli nehéz
 179    7   |          életével bűnhödjék érte, aki azt elfogadta.~Szolimán nem
 180    7   |         legyen. Azért ígérd meg nekem azt, és esküdjél meg reá, hogy
 181    7   |         egyebet, mint hogy ne öld meg azt az embert, kit most fiadnak
 182    7   |              esküdött a szultán, hogy azt, ki még egy gonosz hírt
 183    7   |            oly merész, hogy megmondja azt a haragjában beteg szultánnak?~
 184    7   |        kegyelmes úr, mert lehet, hogy azt rossz hírnek vennéd, hanem
 185    7   |           öleted meg őt, mert a Korán azt mondja: „aki aluszik, nem
 186    8   |               hogy nagyon megszerette azt az eredeti, őssajátságú
 187    8   |           tévesztett el egyebet, csak azt, hogy nyugot helyett délnek
 188    8   |            mert amit németül szóltál, azt nem értem.~Tehát beszéltek
 189    8   |               nagy veder jóféle bort, azt két kupával az asztalra
 190    8   |           Apafi Mihály uram sem tölti azt oda.~A fullajtár megdúzta
 191    8   |           ahogy kifért a torkán.~– De azt mondom kendnek, hogy mikor
 192    8   |             ezüstkupát, úgy meg tudja azt szorítani, hogy összevissza
 193    8   |               kiömlik belőle a bor!~– Azt Apafi Mihály uram is megcselekszi,
 194    8   |           ujját a varga orra alatt.~– Azt mondom, öcsém – szólt a
 195    8   |             az nyúljon tehozzád, mert azt nem köszönöd meg.~A fullajtár
 196    8   |            úgy elverte, úgy elpáholta azt, mint a kétfenekű dobot,
 197    8   |        szörnyen megdöngetett volna.~– Azt ugyan jól álmodta kend, –
 198    8   |             belőle egy tízes aranyat; azt adá a vargának, mondván:~–
 199    9   |          bástyát építé, ijedve hagyta azt el, a véletlenül megjelent
 200    9   |                de ember nem volt, aki azt viselje.~A népnek egy ezredrésze
 201    9   |              gyermekkoron felül volt, azt elvitte katonának, aki a
 202    9   |              a férfikoron felül volt, azt megölette; nem maradt ott
 203    9   |          városnak, sem a népnek, mely azt építette.~A böjt után összegyűjté
 204    9   |               ereszté a városra, hogy azt eltemessék. A szó teljes
 205    9   |                midőn Tsong-Nu csókjai azt onnan letörölték.~A leány
 206    9   |            levetkőzni, megteendék. Ha azt kívánta volna, hogy a két
 207    9   |            rabigája, itt az idő, hogy azt visszavigyük nekik. Előttünk
 208    9   |              neki ellent, s midőn már azt hivé, hogy a várost kezében
 209   10   |             nem maradhat görögnek. Ha azt akarja szerző, hogy a munkája
 210   10   |             munkája megjelenjen, írja azt címnek: „Az örmény és családja.”~
 211   10   |              tudod, van oppozíció is. Azt hozzák föl ellened, hogy
 212   10   |            Igaz, hogy egy novellámnak azt a címet adtam, hogy „Örmény
 213   10   |              mesterséghez fogott, míg azt is valami új, válogatott
 214   10   |             úgyis jobb meghalni, mint azt látni, mint halnak meg éhen
 215   10   |               pénzekkel maradt adósa, azt a fáradságot vette magának,
 216   10   |            milliom a lelke, már pedig azt gondoltam, hogy megkaptam
 217   10   |             gondoltam, hogy megkaptam azt a gézengúzt.~– Jaj, bizony
 218   10   |               ha nincsen egyebe.~– No azt már nem bántom, hiszen ha
 219   10   |               Ha, csak a bőre maradt, azt viselje egészséggel.~– De
 220   10   |             hogy engem koldussá tett, azt csak megbocsátom neki, mert
 221   10   |        koldussá tett, mint kegyelmed, azt siralmas meggondolnom.~–
 222   10   |            Mit mondtam, te filku! Nem azt mondtam, hogy a jobbikbul
 223   10   |              az ő veszedelme volt.~Ha azt mondta, hogy Amerikából,
 224   10   |              a nagyasszony? és mire ő azt szokta felelni, hogy itthon,
 225   10   |             egy skatulyát.~– A Birbuc azt mondta, hogy elmegy a háztól.~–
 226   10   |              A Birbuc gorombáskodott, azt mondta, hogy elmenj te leány.~
 227   10   |          vörös pénz néha napján nála, azt hitelesen kellett igazolnia,
 228   10   |                hogy senki ki ne merje azt nyitni a zörgetőnek; nagyobb
 229   10   |               te gyilkos, te haramja, azt gondolod, a pléh úgy terem,
 230   10   |            egy skatulyát hozott elő s azt felnyitva, Olivia egy csinos,
 231   10   |              érzékeny örömmel nyújtva azt anyjának.~Gerguc ráordított
 232   10   |       meglátnának benne az utcán, még azt gondolnák, sok pénzed van,
 233   10   |             kiállani vele; emez pedig azt kívánta, hogy csak sátoros
 234   10   |               egy szögletbe kuporodva azt akarta mutatni, hogy nem
 235   10   |             ha kérdezték az atyjától, azt felelte rá: „Udben van,
 236   10   |          ulvás.” Voltak azonban, akik azt gyaníták, hogy a leány a
 237   10   |              szakadt le kesztyűjéről, azt kívánta felvarratni.~– Mincucka!
 238   10   |           boltost nagy titkolózással, azt ígérve, hogy valamit mutat
 239   10   |         akárkivel beszél, mindeniknek azt mondja, hogy semmit sem
 240   10   |             ki az ablak előtt megáll, azt felnyitja, s az egyik lábát
 241   10   |              Keresztül akartam menni, azt gondoltam, hogy Durchhaus.~–
 242   10   |               pedig oly közel találta azt vinni a szemeihez, hogy
 243   10   |            fülig elpirult e szókra, s azt mondá ujjait ropogtatva~–
 244   10   |      kihúzatott egy nehéz vasládát, s azt felnyittatá egy szüntelen
 245   10   |           hogy menjen innen.~– Dehogy azt. Mondja neki, hogy jöjjön
 246   10   |               és e villámok harsogása azt dörgendi füleidbe:~– Lallalala
 247   10   |              Talán grófot is?~– Éppen azt.~– Hahhahahha! – kiálta
 248   10   |          küldeni vízért a Dunára, még azt sem tette meg. Hát az a
 249   10   |               konyakból.~A jó asszony azt gondolta, valami jó gyenge
 250   10   |          sommát kell elébb letenni.~– Azt is te fizeted ki?~– Természetesen.~–
 251   10   |              fogsz cselekedni most?~– Azt biz én, hogy ha ez a gróf
 252   10   |               fel az övével.~Mindenki azt mondja, hogy nincs náluknál
 253   10   |          lenni.~De ha akarjátok tudni azt, ami volt, ami elmúlt, ami
 254   10   |             mikről maga a história is azt mondja: ennek fele is csak
 255   10   |               nőbe költözött át, hogy azt minden élőkön túlemelje.~
 256   10   |          bűnei miatt halálra ítéltek; azt felöltözteté az elfogott
 257   10   |           széles görbe pallos oldalán azt gyaníttatja, hogy a vállig
 258   10   |               nődnek.~– Mit mondál?~– Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem
 259   10   |              éji támadást, s most már azt sem tudhaták, melyik oldalról
 260   10   |              tette fejére, s ki tette azt? Egy megvetett asszony és
 261   10   |               Fönícia elvesztét, csak azt sajnálta benne, hogy nem
 262   10   |              szerettessél?~– Tudod te azt; tudod, mert mindig el akartál
 263   10   |              tenni szégyenemben, hogy azt a hírt vedd, miként engem
 264   10   |    venyigeszövevényen keresztül, mely azt, mint pókhálót a dongó,
 265   10   |              melyért megharagudva rá, azt menten ketté harapja, s
 266   10   |        iszonyú döféssel hanyatt dönté azt a bokrok közé, s azzal elkezde
 267   10   |               egyszerre szemébe döfte azt annak, ahol éppen legsérthetőbb
 268   10   |             kérges bőrével összenézte azt a vékony aranyhegyű nyilat,
 269   10   |               magát a berekbe, s most azt nem bírják onnan kihajtani.~–
 270   10   |          duzzogva.~– Vagy én ölöm meg azt, vagy az öl meg engem.~–
 271   10   |              kiszemelte volna magának azt, aki legjobban félt tőle,
 272   10   |               egyszerre derékon kapta azt, s egyet lódítva rajta,
 273   10   |               lódítva rajta, fölhajtá azt a levegőbe.~Az izmos állat
 274   10   |          király fejéről a diadémot, s azt saját homlokára téve, felszökött
 275   10   |              országot válassz férjül, azt tiltjuk neked, s ha te Palmíra
 276   10   |               férjemnek: kardom vívta azt ki, az övével együtt, egy
 277   10   |           harcparipa nyerge lőn, s ki azt a több követelők közül legbiztosabban
 278   10   |           vele, önszívének fordíthatá azt, hogy hősi öngyilkolással
 279   10   |               áruló kezét, s kilódítá azt a dühödt néptömeg közé.~
 280   10   |               bokrokban tenyészett, s azt fölmutatva, fölszólítá a
 281   10   |          lépett.~– Ó, még nem nyerted azt el, – mondta Aurelián. –
 282   10   |            között saját kezével tűzve azt föl annak sisakjára.~Adta
 283   10   |               országért a légionárius azt a kis ágat?~Hadrenden kívül
 284   10   |         babérággal sisakján. Ki fogja azt onnan elvehetni?~Leghátul
 285   10   |            elől, maga után csalogatva azt a mocsáros lapályba, s egyszer-egyszer
 286   10   |                keresztül-kasul hordta azt a síkon s kifárasztva, anélkül,
 287   10   |               római sast, s áthajítva azt az ellenség közepébe. Elvakult
 288   10   |              felfogadta, hogy el kell azt foglalni. S amit egy római
 289   10   |          városból, s a másiknak védni azt azalatt, míg a segély megérkezik.~–
 290   10   |              kantárát, s erővel vonta azt maga után, az mindig lassabban
 291   10   |             Rómának.~– Sokszor kérted azt, a választ sokszor elvivéd.~–
 292   11   |           lelkében semmi hangot, mely azt susogja: maradj, maradj!
 293   11   |               nem alszol-e csendesen, azt tudva, hogy fejed szülöttefölded
 294   11   |            szegények, kik kénytelenek azt szeretni. Beszélgessétek
 295   11   |          tervét megkedveltesse velem, azt rajzokkal illusztrálta.
 296   11   |      legnagyobb élethűséggel, egyedül azt a különbséget téve bennük,
 297   11   |           hogy látása nem adja vissza azt a mélabús benyomást, ami
 298   11   |           kifeledtem, ami az egésznek azt a mélabús tekintetét megadá,
 299   11   |        fájhatna nektek. Jenőnek mondd azt, hogy én igen víg kedélyben
 300   11   |         reményleni. Nem szeretném, ha azt érezné, amit én; de azt
 301   11   |               azt érezné, amit én; de azt sem, hogy elfeledjen s lelkében
 302   11   |           lehet az, amit akar, teheti azt, amit akar, párbajt víhat,
 303   11   |  kiegyenlíttetett.~Légy boldog, – ami azt teszi, hogy siess hozzánk.~
 304   11   |           iparkodik velünk feledtetni azt, amit feledni nem lehet.~
 305   11   |           melyen megtelepült és tudja azt szeretni, vagy világpolgár
 306   11   |             magát, vagy éppen gyűlöli azt a hazát, melyet elhagyott,
 307   11   |               ki ha elsüllyedve látná azt a földet, melyen született,
 308   11   |             megáldaná a tengert, mely azt elnyelé. – Miért hogy egyedül
 309   11   |              szerethetnem azokat, kik azt megérdemlik: mint ahogy
 310   11   |               még a bőre száraz volt, azt is keresztüláztatta.~Magam
 311   11   |              lemegyek én is, mert még azt találja gondolni, hogy én
 312   11   |           tetejében ültem volna, mint azt a kínlódást láttam; beültem
 313   11   |               másikra fordult, mindig azt gondoltam, hogy kiesett
 314   11   |                meg is birálom, csupán azt nem teszem, hogy megvegyem.
 315   11   |              kér semmit, egyszer csak azt látom, hogy nekiajándékoztam.
 316   11   |     gondolkozás, nem bírtam elfeledni azt a látványt, mint csapott
 317   11   |              a legszolídabb tünemény.~Azt látni, hogy az egész láthatáron
 318   11   |            talpunk alatt ingadozik, s azt tudni, hogy ez is minden
 319   11   |               az ágy alá.~Eleinte még azt gondoltam, Frici bolondult
 320   11   |             eget.~De hisz könnyű lesz azt befoltozni, mert van miből,
 321   11   |               szivattyúhoz.~– De hisz azt a vizet mind megihatod,
 322   11   |               mit ettem volna, de még azt sem, hogy nem ettek volna-e
 323   11   |            anélkül, hogy nekem valaki azt mondaná: tartson velünk.~
 324   11   |           mondaná: tartson velünk.~Én azt hittem, hogy majd az ételeket
 325   11   |              ez? – kérdem megtekintve azt a gömbölyű húsdarabot, mely
 326   11   |          fogok én itt lakni?~A legény azt felelte: amelyikben tetszeni
 327   11   |              hogy én szolgáljak neki.~Azt gondoltam, csak tréfál velem.
 328   11   |              a galléromat megragadva, azt hivé, magam is benne vagyok,
 329   11   |          észre, hogy üres a köpönyeg. Azt azután haragjában a vízbe
 330   11   |             belőle.~Ikariának nevezik azt az országot.~Már nincs nyugtom,
 331   11   |            RÓZÁHOZ~Uj-Telep, 184–~Aki azt hiszi, hogy Amerika az igéret
 332   11   |             varrok, fehérneműt mosok, azt magam kimángorlom, s ha
 333   11   |        szomorú tölgyet pillantok meg, azt úgy üdvözlöm, miként rokonomat,
 334   11   |           visszajövén bejött hozzám s azt mondá, hogy nekem is hozott
 335   11   |              utcából, míg végre utóbb azt határozók el, hogy én elindulok
 336   11   |               egy bakterral. Az enyém azt felelte, hogy csak menjen
 337   11   |           menjen egyenesen, Jancsinak azt felelték, hogy tartson jobbra,
 338   11   |         kicsiny ember; ha gyalog jön, azt hiszem, hogy pávián, szakálla,
 339   11   |             tehenem beledűlt a sárba, azt ott szemem láttára ette
 340   11   |           jeles dolognak talált, hogy azt mint különös új fölfedezést
 341   11   |     embereknek feleségül adna, mire ő azt válaszolta, hogy még van
 342   11   |             üres ház, mely a státusé, azt megvehetem, s rögtön bele
 343   11   |               hogy semmit sem hoztam, azt gondoltam, hogy minek tengerbe
 344   11   |             piros, azután megkékül, s azt mondta, hogy ebből indigó
 345   11   |              sok mindenféle gyökérbe, azt szépen bevetettem búzával,
 346   11   |           bántja a tyúkokat, ő persze azt felelte, hogy semmit sem
 347   11   |            ajtóm előtt vett állomást.~Azt hittem, hogy majd csak elmegy,
 348   11   |          csizmámnak köszönhetem, hogy azt ketté nem harapta, míg a
 349   11   |       jaguárral még csak elkészülnék, azt agyonlőhetem, de mit csináljak
 350   11   |             ismerteté meg velem, mely azt a proletáriusokra nézve
 351   11   |            kastélyokat és raktárakat.~Azt mondanom sem kell, hogy
 352   11   |           elveszett paradicsomom! Még azt a csillagot sem látom, mely
 353   11   |           lelkünket, hírlapokban csak azt olvassuk, ami hazánkról
 354   11   |              által tudtomra adá, hogy azt szokásos szertartások után
 355   11   |           rakott az udvaron, s miután azt vagy tizenkétszer iszonyú
 356   11   |               leölte vele, s felhúzta azt egy fanyársra, odatette
 357   11   |               tele rummal, odanyújtám azt a kacikának, s míg ez azzal
 358   11   |    felakasztva félfont faggyúgyertya, azt mind egy szálig megette.~
 359   11   |             kissé magához józanodván, azt kezdte tudakolni, hogy hát
 360   11   |        nevemről, hogy megszenteljétek azt!~Az öreg Széki odafordult
 361   11   |              haza szegény, ott kell-e azt hagyni mindjárt? Én kénytelen
 362   11   |         mindjárt? Én kénytelen voltam azt tenni, de érzem, hogy bele
 363   11   |            önzésből, s a szívtelennek azt mondhatni, hogy ő szabadelvű!
 364   11   |             Utolsó percig megtartotta azt a catói szigort, mely alatt
 365   11   |            való föld ez! Onnan hoztam azt el… Mikor eltemettek, hintsétek
 366   11   |        megtartá kiapadhatlan humorát, azt, mely a lélek legmélyebb
 367   11   |       háziasszonyi komolysággal.~Csak azt sajnálom, hogy fiatalabb
 368   11   |               asztal mellett, mire én azt találtam kiszalasztani a
 369   11   |       ülhetnénk. Erre ő vállamra üt s azt kérdi: – mért nem megyek
 370   11   |             megyek hát haza?~– De már azt nem cselekszem, – mondék –
 371   11   |             megnyertem fogadásomat.:. Azt a száz aranyat… alapítványul
 372   11   |            mit iparkodom elpalástolni azt az érzést, mely előtt lelkem
 373   12   |           halmot megkérdenek, a romok azt felelik, hogy ott Ninive
 374   12   |              van e nagy halmok alatt, azt a nép legvénebb bölcsei
 375   12   |          kőnek éltet adott. Így látta azt egy frank utazó, a köznép
 376   12   |         támadt volna utána senki, aki azt folytatni merje.~E roppant
 377   12   |           reátok, halhatatlanná tenni azt, ami legszebb volt valaha
 378   12   |          annak, ami volt és irigyelje azt. A feladat nehéz; ki tudna
 379   12   |             soha.~Ó, ne hasonlítsátok azt, ami szép, márványhoz, rózsához,
 380   12   |               pillangó után kapott, s azt elfogta egy rózsára leszálltán; –
 381   12   |       tenyerére téve, szélnek bocsátá azt; – lenge tündérnek látszék
 382   12   |             lépett, s felsikoltott; – azt hívé, kígyó van lábai alatt;
 383   12   |               mintha keresztül akarná azt égetni tekintetével; más
 384   12   |              bár feledhetné a szarvas azt a nyilat, melyet sebében
 385   12   |           lekapva szobráról a leplet, azt messze elhajítá.~A király
 386   12   |            letakart inger tette éppen azt, ami emberien szép, tündérien
 387   12   |           vonás visszalehelni látszik azt a mondhatlan bűbájt, mely
 388   12   |          asszonyok királynéjává tevé, azt a csodás vegyületet fájdalom
 389   12   |            epedést elérhetlenek után, azt a szerelmet, mely még nem
 390   12   |            még nem tanult szeretni, s azt a szépséget, mely önmagát
 391   12   |               s csókjaival halmozá el azt.~A király magánkívül volt
 392   12   |           Ferhád kérend tőle.~– Tehát azt kérem tőled, – szólt Ferhád –
 393   12   |           megesküvél rá, hogy megadod azt, ha esküdet meg akarod szegni,
 394   12   |               Shirin kívánságai közül azt, amit én nem tudok: esküszöm
 395   12   |           követé a csónakot, hintálva azt jobbra-balra s tréfás enyelgéssel
 396   12   |             égbe kellene küldenie. Én azt szeretném, ha itt felettünk
 397   12   |         születtem, annyiszor láthatni azt, – mint gyermek sokszor
 398   12   |               oly ritkán látok egyet, azt is csak mikor vihar van,
 399   12   |          kényeztetett gyermek.~– Ó én azt szeretném – mondá – ha ez
 400   12   |               virágszirmot, s elhinté azt a medencébe.~Hogy széttépte,
 401   12   |           ismét egy másik bukott fel; azt hirtelen felragadta, s nézte,
 402   12   |                 Shirin társaihoz tevé azt is.~Nemsokára jött a király,
 403   12   |      gyönyörködni. Szomorúnak találta azt ismét. Szívét nyomta a keblébe
 404   12   |              A bokrok és a visszhang! Azt hivé mindenki, azt hivé
 405   12   |         visszhang! Azt hivé mindenki, azt hivé maga a király is, csak
 406   12   |              egy virággal kezében. Ez azt mondá, hogy tudtomra adandja,
 407   12   |           vagyok halva; az Amshaspand azt tanácslá, hogy ha meg akarok
 408   12   |               ismert Anthorát, elhozá azt a királynak, ki látva a
 409   12   |             forrón szereti. Egy napon azt mondá a királynak, arcán
 410   12   |           legyen; még széppé is tette azt, a kivágott kőfalakra mindenüvé
 411   12   |                Ben Mohamed al Kazvini azt mondja e remekműről a „teremtés
 412   12   |           embereit; de ki merte volna azt elvállalni? ki merne egy
 413   13   |              különös kegyence, akiről azt hivé, hogy lelkét sokkal
 414   13   |            keresztül; amíg Gerzson úr azt hiszi, hogy szemeiket az
 415   13   |                Most Áronon volt a sor azt mondani, hogy „hm”.~– Úgy
 416   13   |              hogy „hm”.~– Úgy kellene azt, – szólt sóhajtva József –
 417   13   |            mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak azt mondtam, hogy
 418   13   |             te cselekedd azt, én csak azt mondtam, hogy könnyű volna
 419   13   |            nem mert rá felpillantani, azt hivé mindegyik, hogy az
 420   13   |               hosszasan végig.~– Csak azt akartam mondani humanissime, –
 421   13   |             első kötelességének tartá azt apjának denunciálni, egyúttal
 422   13   |             házait, ami féltője volt, azt elásta a pincékbe, asztagok
 423   13   |         másnap reggel a kémiai leckén azt vette észre nagytiszteletű
 424   13   |              nagyon csalatkoznék, aki azt hinné, hogy ő is hasonló
 425   13   |               kardomra (valahol lopta azt a kardot), hogy minden csizmadiát
 426   13   |           lenni, hát majd meglátjátok azt az egyet, hogy!~Ilyen ékesen
 427   13   |               minden: a laboncok csak azt várták, hogy a népség házaiban
 428   13   |          mázsás harang kötelébe, hogy azt meghúzva, jelt adjon az
 429   13   |           katonái közt, hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják, aki
 430   13   |              ő balsorsát meglátnák.~– Azt megkapod! – vigasztalá őt
 431   13   |               tette a zsebébe.~Később azt is látniok kellett, mint
 432   13   |                Klárikát, s mint emelé azt nyergébe Trajtzigfritzig.~
 433   13   |        kezében a fütyköst s ki akarta azt abból csavarni; de Áron
 434   13   |                de Áron is jól megfogá azt két kézzel s ilyenformán
 435   13   |        ütötték meg? Pedig nem kellett azt keresni, mert József most
 436   13   |            vánszorogni, mire Zetelaky azt gondolva, hogy csak aléltan
 437   14   |              aranynál, ezüstnél, ahol azt mondhattátok: „itthon vagyunk”.~
 438   14   |           legyen nagy dolga, kimossák azt onnan a patakok, s elszórják
 439   14   |          mintha valaki kiütötte volna azt onnan.~Mit használ jóslat,
 440   14   |            szeret, bebizonyítja nekem azt, hogy szeret. Nem elég beszélni,
 441   14   |         Háromfélét akart a nép. Egyik azt kívánta, hogy hódolattal
 442   14   |            legbátrabb töredék végtére azt kívánta, hogy ők kimennek
 443   14   |            csak fegyverhez juthatott, azt kitisztította, kifényesítette,
 444   14   |            csak messziről fenyegették azt ököllel.~Tamerlán szélső
 445   14   |            sokan vannak; lovon ülnek, azt is elérik, aki szalad, nyíllal
 446   14   |            aki szalad, nyíllal lőnek, azt is megölik, aki senkit sem
 447   14   |               Mange csapatja előtt, s azt izenték neki, hogy ő csak
 448   14   |          származásukat is eltagadták, azt állítva, hogy ők Egyiptomból
 449   15   |      csillagocskák felé törve, azután azt is megrázta az idő és a
 450   15   |             ledűlt és senki sem vette azt számba. A rothadt fák egészen
 451   15   |          csalfán integetve felé.~Jobb azt csak messziről nézni.~Túl
 452   15   |              Szent Anna tiszteletére, azt nagy ünnepéllyel felszentelték,
 453   15   |           nagy bikabömbölést hallott; azt gondolta: tán idegen, kivert
 454   15   |              ezüst. Más nem viheti el azt onnan, csak akit én vezetek
 455   15   |        hatalmas királyi pálcát, vitte azt magával előre. Utána lépkedett
 456   15   |    vízifolyondárnövények körülfolyták azt egészen, a százkarú szövedék
 457   15   |            mélyen.~Az égi szent ekkor azt mondá a remetének:~– Amíg
 458   15   |            felé kezét, a pásztor ifjú azt gondolta, hogyha egyszer
 459   15   |          megfogom a kezét, s ha akkor azt mondom: „hopp a Jézus nevével,
 460   15   |             hirtelen bal kézzel kapta azt meg az ifjú s elkiáltá nagy
 461   15   |        hullámokat, úgyhogy aki látta, azt hiheté, hogy ő nem anyja,
 462   15   |          elcsúfítva, hínárral benőve, azt kérd el magadnak. Hogyha
 463   15   |              az úszó martalékot, hogy azt körülszőnyegezve, megkötözve,
 464   15   |             fülét kezével, végigverte azt birsfa-suhogójával úgy,
 465   15   |               a harangot, megtisztítá azt iszaptól és hínártól s kivitte
 466   15   |             Künn a vizek alatt megüté azt suhogójával. Háromszor nagyot
 467   15   |              és könnyhullatva csókolá azt meg visszaváltása napján.~
 468   16   |               bekérezkedett ajtaikon, azt kérdezték tőle: „mit akarsz?
 469   16   |               apjához, anyjához? hogy azt megszólíthatná. Hiába nézte
 470   16   |          elaludt, álmában megölelgeté azt a követ, ami olyan jó volt,
 471   16   |              szél ellen védelmezte, s azt mondta neki: „édesanyám”.~
 472   17   |               rúdjánál, úgy elvezette azt, mint a parancsolat, s gyönyörűen
 473   17   |        Viktória, az meg a Glória; ami azt teszi deákul, hogy győzelem
 474   17   |             szólani, akkor az egyszer azt mondta, hogy könnyű annak,
 475   17   |           volt rá, mint a hajójára, s azt már szóba sem engedte jőni,
 476   17   |              az asztalhoz kell ülnöd, azt kérdik, mit szeretsz? neked
 477   17   |            széles e városban, s mégis azt lehetett csodálni, hogy
 478   17   | talpas-kereskedősegéd kérte, de erről azt mondták neki, hogy házsártos
 479   17   |           adja a kezét; hanem egyszer azt találta valaki mondani,
 480   17   |            egy fiatal patvarista, aki azt ígérte, hogy mihelyt leteszi
 481   17   |              elhagyta, akkor mindjárt azt mondja róla a világ, hogy
 482   17   |             megsejtve az állapotokat, azt gondolta, hogy talán nem
 483   17   |               hogy áll a bajusza? sem azt nem kérdezték, szokott-e
 484   17   |             szomszéd felesége erre is azt mondta, hogy bizony Jucika
 485   17   |           amire Tuba szomszéd viszont azt felelte, hogy de bizony
 486   17   |             hogyan?~– Ki nem állhatom azt a „ká”-t; nem vagyok én
 487   17   |            házat. Herczeg András uram azt gondolta, névnap lesz ma
 488   17   |            ugye hogy nem fáj?”~András azt gondolta, hogy majd tréfára
 489   17   |               az ujjamat, az édesapám azt mondta: add ide fiam, hadd
 490   17   |             kiment a szobából.~András azt hitte, hogy a többi ételért
 491   17   |              zokogva elment a háztól, azt sem mondta senkinek, hogy „
 492   17   |           látta feleségét?~Látták biz azt itt is, ott is; ment nagy
 493   17   |            szokva.~– Nem is tettem én azt.~– Dehogynem! – szólt bele
 494   17   |         megégettem a főzésben s mégis azt mondta, hogy kozmás a leves,
 495   17   |             van, akit Kozmának hínak, azt is elereszti, csak engedjék
 496   17   |                Tubáné szomszédasszony azt mondá ez esetre, hogy Juci
 497   17   |         szomszéd viszont erre a hétre azt az egyet mondta, hogy majd
 498   17   |              neki meglakolni. De vele azt sem közlik. Akármit mond,
 499   17   |              a derék asszonyság– csak azt jöttem kérdeni kegyelmedhöz,
 500   17   |              házamban van, megütöm én azt, ha mindjárt politéros asztal