Part

 1    4|             félórai konverzáció után annyira beleszerelmesedett, hogy
 2   10|         hanyatlania; s ezúttal aztán annyira erőt vett rajta a fájdalom,
 3   10|   bambuszbokrokat.~Odenath figyelmét annyira elfoglalta e munka, hogy
 4   11|             lesz, akkor leereszkedem annyira, hogy benneteket meglátogassalak,
 5   11|        legszabadelvűbb férfiaknak, s annyira nagylelkű, hogy nemrég saját
 6   11|        törvények sem, hol az emberek annyira szabadok, hogy még önmaguknak
 7   11|         magammal, de negyednapra már annyira nem tudtam mit csinálni,
 8   11|       közelebb, közelebb.~E gondolat annyira kínzott, hogy felvánszorogva
 9   11|            hôtenál eszik. Amerikában annyira szokás sietni, hogy itt
10   11|        gömbölyű húsdarabot, mely még annyira élni látszott, hogy tán
11   11|          csókolni a földet, hanem az annyira tele volt nőve tüskével,
12   11|             támadt a torkában, s már annyira nem terjedt orvosi tudományom,
13   13|           föl, szemre-főre egymáshoz annyira hasonlatos, hogy maig is
14   13|        sajátságos fiúk voltak.~Amint annyira vitte a kálvinista gyerek,
15   13|       iszonyú fóliánsai közé, azokba annyira el tudott veszni, hogy gyakorta
16   13|              javítaná az utóvilágot.~Annyira vivé pedig az ellenszenvét
17   13|          nevetett.~E kínjai közepett annyira vivé a gonosz kísértő a
18   13|            jó nagyenyediek már ekkor annyira meg voltak fogyatkozva élelmiszerekben,
19   13|            is felőled, a buta népség annyira fél a fegyveres néptől,
20   17|               Utoljára másféle ember annyira nem ment Mákiék háza tájékára,
21   24|           áttekintettem, rá lehetett annyira becsülni a holmit. Annál
22   24|               leleményes bánásmóddal annyira tudta vinni, hogy ismét
23   24|            el akarta magát ölni, azt annyira vitte, hogy most már csendesen
24   24|        harapott; lassankint ezzel is annyira ment, hogy a szemejárásával
25   24|            ötlet.~Fél esztendő alatt annyira hozzászoktam helyzetemhez,
26   24|              egy perc múlva elájult, annyira meg volt minden idegében
27   24|         valami képet alkotni felőle. Annyira vittem, hogy már egészen
28   24|          elmaradok.~De egyszer mégis annyira tudtam fokozni ezt az erőtvevő
29   24|          Viola tudja.~– Mit? viola? (annyira el voltam merülve, hogy
30   27|      ezeredik ember látott életében; annyira magánykeresők.~A tompán
31   27|               E humorisztikus válasz annyira kivette a kerékvágásból
32   27|          pedig akár leszerszámozzon, annyira nem vehetni e helyen hasznát.~
33   27|            pásztor embernek helyébe, annyira biztatva érzé magát azon
34   27|              tűz elhamvadtával ismét annyira tudott menni, hogy kellemetlen
35   27| Törökországban kellett felnőni, hogy annyira kificamodjék az esze, miszerint
36   28|              egy franciát elárult!~– Annyira nem francia biz ez, mint
37   28|              kedvem menni.” Én aztán annyira telebeszéltem a jó fiút
38   29|              végig döngetik, sőt még annyira viszik a vakmerőséget, hogy
39   29|          akinek az emlékezőtehetsége annyira ki van mívelve, hogy mikor
40   29|              keresztül csússzék, míg annyira lejut, hogy csak a lábaival
41   29|                Ember! Homuncule! Még annyira viszesz, hogy káromkodni
42   30|          lakik, mosdani sem szokott, annyira nem kiváncsi a saját ábrázatjára.~
43   30|       asszony, az új emeletes házban annyira megrontotta magát, hogy
44   30|        szamár. Ez ugyan sohase fogja annyira vinni az eszével, hogy kivégezze
45   30|          könyörögni. Legtöbb esetben annyira sem jut az ember, hogy beszélhessen
46   31|               egy leaotungi emberkén annyira túlmagasodik, mint egy jegesmedve
47   35|            meg Baltaváry Tihamérral.~Annyira szerelmes lett Miss Jezabelbe,
48   35|        fenntartva a tündéri légyott. Annyira voltak, hogy tegezték egymást.~–