Part

 1    1|            a csónak megfordult, a szél vitorláiba feszült, még
 2    1|           hevertek fészkeikben. A szél ordításai közben olykor
 3    2|    magamat, ottmaradt. Igen hideg szél kezde fúni, s az ő nyakán
 4    2|          kétféle ablakokon átmenő szél légvonatot támaszt, s a
 5    3|         kóróit is rég szétfútta a szél? Az a nyájas, bús, könnyező
 6    3|       bánt?…~Künn a hideg éjben~A szél szava szól…~S rémes szekerében,~
 7    3|  örökkévalóság.~Ment, ment. Hideg szél szárnya vitte. Sötét föllegek
 8    3|          fehér haját lobogtatta a szél.~Kilencven év fehéríté meg
 9    3|       mint a másik.~Éjfeleken bús szél keletkezik, mely fölveri
10    3|        omlának, azoknak hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz
11    4|        napig, míg távol voltam, a szél eltemette a kunyhómat hóval,
12    5|           egyet hirtelen fordul a szél, a lángokat ismét megfordítja,
13    5|         ura lett a csatatérnek, a szél és a láng.~Az emberek elfutottak
14    6|          kép, reszketve, mintha a szél fúná lengeteg átlátszó alakját.
15    7|          hajó elvált a parttól, a szél kifeszíté vitorláit, a távol
16   10|          elég volt annak.~A forró szél, mely szemközt fujt arcaikba,
17   10|     sivatagból. Estefelé elmúlt a szél, csak az éhség és szomj
18   10|         Isteneink is elhagytak, a szél nem oly dühös, a nap nem
19   11|         nagyon rosszul aludtam, a szél valami lyukat talált, melyen
20   11|          hallatszik-e keresztül a szél zúgásán az a velőkig ható
21   11|           Pedig ekkor még nagyobb szél fútt, mint valaha; úgy jártunk
22   11|          kibuktam a födélzetre. A szél menten lekapta sapkámat
23   11|         kőházat építtettem volna, szél s eső pedig ott jött be
24   11|   fűzfavesszőt; folyóvíz megáll a szél miatt, s keresztültör a
25   12|        virágszirmaikkal behinti a szél a tájat, és azért jár évről
26   12|      Heraclius császár hajóiból a szél a perzsa partokra vert;
27   13|       kertbe.~– Le ám, de hátha a szél félreviszi s az udvarra
28   14|        költő, s ha jött felőlök a szél, elhozá a költő lelkesítő
29   16|       volt, hogy gyenge tagjait a szél ellen védelmezte, s azt
30   16|            mikor úgy fújt a hideg szél! s nyögve fordult másik
31   16| édesanyjuk keblén hallgathatják a szél süvöltését; de aki nem tudja,
32   20|          úgy lobogtatta körülte a szél, mint egy nagy fekete felhőt.~
33   20|           hullottak el mellőle. A szél úgy fútta utánok a füstöt.~
34   20|         csak egy menekülés van: a szél útjából kitérni. Hirtelen
35   25|          meghalt!~Alig fújta el a szél az eltávozó bég csapatja
36   27|          nem törhette úgy össze a szél, hanem egészen megvakultak
37   27|       szétömlő pelyhet felkapta a szél, s széthintette az egész
38   27|        gulya bömbölve törtetett a szél korbácsa alatt mindig mélyebbre
39   27|            mennyit levert róluk a szél, hogy összetördelte koronáikat,
40   27|           s a zavart felnyomta, a szél úgy kicsapta az ajtót, hogy
41   27|         hátra. Hát biz ott a nagy szél csapta be a háta mögött
42   27|      melynek éppen szemközt fúj a szél, kidugja a fejét, testének
43   30|        érte kártérítést; de hát a szél ellen nem volt biztosítva.
44   30|   választó kerületet is kifujta a szél. Fel se jött többet Pestre.
45   32|    buckákat, amiket az idei böjti szél alkotott, meg lehet ismerni
46   32|         is ördögszekeret csinál a szél, amit végig karikáztat a
47   32|      Különben őket is eltemetné a szél a pusztai homokkal, de így