Part

 1    1|                 A kormányzó nagy darab földön legelső ember volt, s így
 2    2|                faluban; kerestek égen, földön és padláson mindkettőnket,
 3    3|           világ. Az ember azt hinné: e földön minden lény a más bajával
 4    3|                ellen!~Nincsen semmim a földön, nincs semmim az égben,
 5    3|             volt rá nézve többé idő: a földön túl nincsenek évek és napok,
 6    3|       elrohadtak. Nem lehetett a kerek földön sírt ásni, melyben már egykor
 7    5|               mellett, mintha nem is a földön járna. Mintha a mankók helyett
 8    5|         elmaradt, – messze Volgán túli földön, – a Kaukázus vad bércei
 9    5|             nem vagyunk boldogok az új földön. Minket el-elhagyogat a
10    6|            tűzszemekkel jelentek meg a földön, kik mind valami csodálatos,
11    6|          Asasielt. Az nem kelhetett, a földön feküdt, mint egy árnyék,
12    7|             mindent adtál nekem, ami e földön boldoggá tehet, nincs mit
13    9|        igazgatója, egyedüli uralkodó a földön, minden fehér elefántoknak
14   10|         megúnta a sok ácsorgást ezen a földön, s egy szép éjszakán csendesen
15   10|       cirnásbult nem férne egymástul a földön.~Így szólt mások előtt,
16   10|           egyedül lakott még igazság a földön; hol egyedül állt fölemelt
17   10|            halálig!~Róma nem lesz úr e földön,~Rabfaj nem fog lakni benned,~
18   10|            szavai: „Róma nem lesz úr e földön!” Az éjszakai égés fehérjében
19   11|           meggyógyítani minket, idegen földön: ki tudna ott pihenni?~Kezünkbe
20   12|          keresné a tüneményt, melyet a földön látott.~– Láttátok őt, –
21   12|             termekben, mintha nem is a földön járna. Senki sem tudta,
22   12|            lábaik nem hagynak nyomot a földön, s nem merülnek el a vízben,
23   13|                az égen s a virágokat a földön szemenkint ismerte, kémiai
24   13|              hogy az csak végignyúlt a földön, a kard kiesett kezéből;
25   14|       halmozták, azok sokáig akartak e földön lakni; s íme házaik túlélték
26   14|             volt e népnek, hanem amely földön valaki leghatalmasabb és
27   15|                megtanult úszni, mint a földön járni.~Hét esztendős korában
28   15|              tó. Azért van szárazság a földön, azért apadt ki minden forrás.
29   16|           senki sem tartott magáénak a földön. Ott elaludt a kisgyermek,
30   20|                hullámzottak az őserejű földön, még egyszer oly gazdagon
31   20|                bálványimádás magvait e földön.~A vérebeket elszabadíták;
32   22|           asszony feje gördült végig a földön.~Karadzim kán nevetett rajta
33   24|                legméltóbb lény, minden földön mozgó teremtés közt.~A kocsisommal
34   24|               parancsol és senki más a földön.~Az én tiszttartóm, aki
35   24|           bölcs Mindenható, hogy itt e földön leróhassa adóját; csodálatos,
36   24|            másvilági bűnhődésből még e földön leszolgáljon, a gróf megtalálta
37   27|             sarkaiból kidülve, régen a földön heverhet már, mert hasadékain
38   27|    valószínűleg az, hogy sík, lapályos földön, kivált amely bőven termi
39   28|                a föld. Én még mindig a földön feküdtem.~Mikor e moraj
40   29| tanubizonyságául a hold befolyásának a földön lakókra.~Itt csak a csengettyű
41   29|         nagytiszteletű úr; szétnézve a földön, mintha leejtett volna valaki
42   30|              most több „igazság” van a földön mint hajdanában. Volt a
43   30|          dolgozik, az az egyedüli úr a földön. Aki dolgozik, az nem esik
44   31|                 hogy mi történik itt a földön? Beszélj nekem arról, hogy
45   31|          emberek fognak lakni az egész földön tízezer esztendő múlva.~
46   34|            szőlőt pedig hagyta futni a földön, mint az uborkát.~Odahaza
47   35|                istennők azért járnak a földön, hogy a halandókat boldogítsák.