Part

 1    5|       kísértetei járnak végig az utcán. Kisírt szemű nők, kik kedveseik
 2    5|          kezdeni a harcot minden utcán, ablakokból, házhéjáról,
 3   10|         Pedig ha én elcsápum, az utcán hal meg.~Ha a vevő drágállotta
 4   10|      ezúttal alkalma leendett az utcán megvirradni, ha annyi esze
 5   10|          Ha meglátnának benne az utcán, még azt gondolnák, sok
 6   10|      miszerint ő azalatt, míg az utcán az éji rabló az ablakot
 7   13|         s úgy vezetteté magát az utcán végig, míg Bórembukk a professzor
 8   14|     vajdáitok előtt meghajolt az utcán minden ember, s sarkantyúitok
 9   16|          sokan jöttek, mentek az utcán, még többen, mint egyébkor,
10   16|          becsukták, s ő ismét az utcán maradt.~Annyi ablak ki volt
11   17|         szemérmes volt, mikor az utcán ment, a fejét sem fordította
12   17|    Dunára, itt pedig a megyercsi utcán, ha az ember kinéz az ablakon,
13   17|          napon persellyel jár az utcán,~7. szennyesen elhordja
14   21|        tűz van! hol van? a Csapó utcán van!”~Dúl Mihály uramnak
15   21|         paripa robogását kinn az utcán.~Ez a férje! E gondolat
16   22| vánkosokat rakatott lábai elé az utcán, azokon lépdelt végig a
17   22|         Ha az ember végigment az utcán, azt sem tudta, hova nézzen?
18   22|       gyászruhában jelent meg az utcán; a százszorszépek mind gyászruhát
19   22|     lakosságot; alig lehetett az utcán egy jóravaló arcot látni,
20   22|      beléjük, s úgy égett minden utcán milliókat érő vagyon szerte.
21   22| egyszerre minden bástyán, minden utcán, a gyönge nők térdre omoltak
22   23|         valakivel találkozzam az utcán, aki azt mondja, hogy „engedelmet
23   24|         előttem végig kiabált az utcán?~– Az? hahaha! Az meg még
24   25|          amit egy török ember az utcán elejtett, fölvesz, az törökké
25   27|         menet végigvonult már az utcán, hát ő micsoda csapatot
26   27|   istvánnapi vásárkor mutogat az utcán a hasított orrú szerecsen.~
27   27|  maradjak itt annyi nép előtt az utcán; mert jól tudom, hogy az
28   28|      kézi lámpását s elindult az utcán.~Az eső folyvást szakadt,
29   28|      hogy ha három ember megy az utcán, mind a háromnál lámpás
30   28|     szabad ismeretessé tennem az utcán.~Járattam a hivatalos kormánylapot
31   29|   elfogott egy vándorló cicát az utcán, azt hozta ölében, s az
32   29|   kolléga urammal folytattunk az utcán.~– Ah! hát ti is a lunátikus
33   29| Mondjátok meg minden embernek az utcán, hogy sírjanak, bőgjenek,
34   29|    professzort hallom köhögni az utcán! Mindig itthon felejt valamit.~–
35   29|          szánja;~De míg magát az utcán hordja a kánya~Otthon kutyára
36   29|        amikor a professzor úr az utcán sétál.~– Te! Tán te is lunátikus
37   29|         a szobájában.~– Hanem az utcán.~– Nem jár senki lánya után.~–
38   30|          télen nyári kabátban az utcán felejtettek s most lótok-futok
39   30| szorongatott a kebléhez végig az utcán, ami olyan jól illik ezeknek
40   30|         Nem szólitottak-e meg az utcán a miniszterek és osztálytanácsosok,
41   30|         nem menekülhet tőlem, az utcán találkozunk, kétfelől nagy
42   30|       igaz is; mert szétfolyt az utcán; de a Kóbi meg azt állította,
43   30| hivatalkereső Pesten, hogy ha az utcán egy kutya megtámad, kő helyett
44   33|      hogy tüzelő fát fűrészel az utcán.~– Lágyul az idő.~– Engedelmes
45   33|         fiskárus állított meg az utcán, s kérdezte, hogy csinál-e
46   35|   Tihamér átalakult figuráját az utcán meg ne lássák. A kocsi behajtott