Part

 1    1|         nincs kihez imádkozni, – monda – itt nincs oltár, nincs
 2    5|         a könnyeket és olvasott~„Monda az ember Élinek: a harcból
 3    6|          helyesen találgatták, – monda végigsimítva nagy hosszú
 4    6|        vagy Saul.” – „Ne félj, – monda a király – nem lesz bántásod,
 5    6|          Úgy meg fogsz halni”, – monda a lélek szomorúan.~„Szabadítsd
 6    6|      önnek semmi baja sincsen, – monda – köszönje ön bibliájának,
 7    6|          az emberek templomba, – monda az orvos.~– Ne fészkelődjél
 8    7|       illeti annak felnyitása” – monda.~Ibrahim odalépett a rostélyhoz,
 9    7|         ki által fiam leendsz, – monda a szultán gyöngéden, s a
10    7|          ültetve, hizelgő hangon monda neki:~– Kérj tőlem, amit
11    7|        meg őt.”~– Nem hal meg, – monda a szultán – nem hittem,
12    7|          Én megmentettem őket, – monda az álmodó szultán.~E percben
13    8| félvállról intézve hozzá a szót, monda:~– Hallja kend, – az én
14    9|       kincs, melyért jöttetek, – monda nekik, s azzal inte a mandarinoknak,
15   10|         nyílik.~– Hadd várjun, – monda Gerguc. – Hadd fázun. Hadd
16   10|         volt.~– Már az megvan, – monda végre a kalmár hülye biztatással. –
17   10|           ugyebár?~– Lejányuk! – monda a kalmár haldokló szóval. –
18   10|          fia.~– Kell is nekem, – monda kacér hetykeséggel Mincucka. –
19   10|          ahhoz, nem veszteség, – monda Borbála asszony, s fejcsóválva
20   10|  jószágát kiváltani pénzeddel, – monda neki Borbála – a holdba.
21   10|     tégedet kereslek.~– Maeon! – monda a nő erényes borzalommal –
22   10|   Megbocsátom hirtelenkedésed, – monda Odenath, bizalmas szivességgel
23   10|      érintve a padlat mozaikját, monda: „üdv neked, kelet királynéja!”
24   10|         süllyeszte.~– Beszélj, – monda a követnek – hanem arra
25   10|           Bátrak voltatok, – úgy monda – nem gyávaságtok, hanem
26   10|        érte.~– Győztél katona! – monda átnyujtva a zöld ágat a
27   11|        magamat.~– De minek ez, – monda Jancsi – ha ott ezrével
28   11|        elfogott engem egy hal, – monda ő – csúnya, nagyfejű állat,
29   11|          a mohawkok fejedelme, – monda az öcsém, bemutatva a vadembert,
30   12|         napot, melyre esküvél, – monda neki – azután engemet.~A
31   12|    ifjúságot örökké megtartaná – monda a hindu leány.~– Én szeretnék
32   12|     előhivatá Ferhádot.~– Ime, – monda neki – ismét van Shirinnek
33   12|    királyt, s megdöbbentő hangon monda neki:~– A negyedik kívánság
34   12|        bajáról.~– Beteg vagyok – monda Shirin – álmomban egy Amshaspand
35   13|    medrébe, és Gerzson úr áldást monda azokra, mint szintén József
36   14|       mivel féltek tőle. Ő pedig monda nekik ily beszédet:~– Én
37   22|          Szűz-Máriás zászlót, és monda neki:~– Ime itt az óra,
38   26|        mer, hát majd merek én, – monda Rédey s befogatva négylovas
39   27|         a célt el nem értétek, – monda – azért van, mert eddig
40   29|  Kívántam tiszteletemet tenni, – monda Nyaviga úr. – Lehet szerencsém
41   29|          No ebből nem jó lesz, – monda nagytiszteletű Tóbiássyné
42   29|         még többen is leszünk, – monda gonoszkodva Dallos Ádi.~–
43   29|       Zsófi asszony.~– Igazán? – monda a professzor úr, haragját
44   29|         Én pediglen apellálok! – monda hatalmaskodva Dallos Ádi.~–
45   29|        Jaj, édes napamasszony, – monda Zsófi asszony, – de örülök,
46   29|         világ.~– No fiam, Ádi, – monda Tóbiássyné asszony; – mármost