Part

 1    2|          nem esik mondván.~– De hát minek?~– Hát majd csak annak,
 2    3|             el. Elmondám neki, hogy minek tulajdonítsa e szerencsét,
 3    3|        buborék élete, mulattasson?…~Minek hordod oly fennen arcodat?~
 4    3|      forduló év nem találand többé…~Minek hordod oly fennen arcodat?~
 5    4|          jégsziklákra.~– Egyébiránt minek köszönhetem e ritka szerencsét?~–
 6    6|        sóhajta magában Davidson.~– „Minek köszönhetem életemet?” –
 7    6|          fogunk cselekedni, ha azt, minek lételét fölfogni nincs erőnk,
 8   10|           szűnt meg éreztetni.~– De minek tartod ezt a torkos állatot? –
 9   10|            pesti kereskedőtől.~– De minek ez a rettenetes cifraság? –
10   10|           Erről bizony nem tehetek. Minek mondtad, hogy a Libucka
11   10|       borbély, akit meglátott.~– De minek híttátok ezt az embert? –
12   10|           te leány, mit cselekszel! Minek neked az a nagy palota,
13   10|             arra, hogy ez befűljön! Minek neked ez a sok cifra cseléd,
14   10|          Már megint vendégek, ugyan minek ezek a vendégek mindig?~–
15   10|            bátor, mint Vaballath?~– Minek volna e bátorság neked?~–
16   11|  marhafélével ellátni magamat.~– De minek ez, – monda Jancsi – ha
17   11|         hoztam, azt gondoltam, hogy minek tengerbe hordani a vizet?
18   11|           tengerbe hordani a vizet? Minek következtében bátran visszamehettem
19   11|        Tüstént lóra akartam ülni.~– Minek az? – inté a kacika. – Hagyjam
20   12|           eléjük, bókoló pálmáival, minek fénylő leveleiről a nap-izzasztotta
21   17|        kedves édes szomszédasszony, minek hagyja már ezt a viszálkodást
22   18|          előtt.~– Láttam azt is no, minek beszélsz róla?~– De azt
23   21|          bíró uram; oka nem vagyok, minek volt porcelánból a koponyája.
24   24| postakocsira ültem, gondoltam, hogy minek vigyek oda lovakat, ahol
25   24|            nem tetszett nekem, hogy minek sóhajtozik egyre; akkorákat
26   24|     elhallgassam a dolgot? De ugyan minek vallotta azt ki nekem? mármost
27   24|         gyere ide nevetni, mert van minek. Nevessünk ketten, majd
28   25|            mind szétszalad. S ugyan minek is kockáztatná az életét,
29   25|          mindig mondtam neked, hogy minek szedted fel ezt a nyávadt,
30   27|         ránk kegyelmed a büntetést. Minek volt ez?~– Ez kellett „ad
31   27|             mértéket. Nem is tudom, minek rontja kend a vitéz csizmadiák
32   28|         lengyel útlevelük?~– Nincs. Minek volna az?~– Pedig önök könnyen
33   29|        zsuroljak.~– Hát az a köpülő minek a hátadon?~– Az ifjú nagytisztű
34   29|         megyek. Egyszer megmondtam, minek kérdezed újra? Minek kockáztatod
35   29|    megmondtam, minek kérdezed újra? Minek kockáztatod érte a fejedet?~–
36   29|            szomnambulizmus ellen!~– Minek az a bot, lelkem? – kérdi
37   29|           félszemével~Én nem tudom, minek néz~Nappal Árkádiára,~A
38   29|             az a kérdés. Hanem hogy minek állsz éppen ide? Állhatnál
39   29|              Nem mégy! Itt maradsz! Minek jöttél ide?~– Jupiter omnipotens!
40   29|         aztán azt kérdi tőlem, hogy minek jöttél ide? Kikerget, s
41   30|        literrel, vagy nem tudom én, minek híják most az „araszt”,
42   30|         forintot, hát azt se kérdi, minek? nyomja a markomba. Csakhogy
43   30|          közbe a háziúr.~– De ugyan minek?~– Madárfészket szedni.~–
44   30|         ilyen szegény ördög vagyok? Minek lopnám el az időt egy olyan
45   32|            találta furcsának.~– Hát minek vitték volna el, hisz ez
46   34|    juriszperitusz lesz.~– Hát akkor minek menne legációba prédikálni?~–