Part

 1    7|             ágyúi, hirdetve, hogy a szultán megindult a diadalmenetre,
 2    7|       nyomról-nyomra támadt, ahol a szultán végighaladt.~Az egész roppant
 3    7|    pillanatra elcsendesült, midőn a szultán a Szófia-templomhoz érve,
 4    7|       énekléssel.~Végre jött maga a szultán, vezéreitől környezve.~Fejedelmi
 5    7|          délceg, daliás férfi, ki a szultán jobbján lovagolt: Ibrahim,
 6    7|       mellett a Szultána-Valideh, a szultán anyja, s Szultána-Aseki,
 7    7|           utánuk a többi hölgyek, a szultán nejei és leányai, mind valami
 8    7|       kitörő üdvkiáltással fogadá a szultán kegyét, ki ekkor balra fordulva,
 9    7|      Szolimanje-mecsethez érkezve a szultán, leszállt lováról, leterítteté
10    7|             a tömeg előtt, csupán a szultán kíséretét, papjait és háremhölgyeit
11    7|         alúl bírni lehet, s midőn a szultán maga elé szólítá Ibrahimot,
12    7|             magasabbra nem mehet.~A szultán szeretetteljes arccal tekinte
13    7|             fiam leendsz, – monda a szultán gyöngéden, s a divánjához
14    7|        tárgyát veszély fenyegeti.~A szultán összecsókolá kedvenc gyermekét
15    7|            szólt:~– Atyám, hatalmas szultán, mindent adtál nekem, ami
16    7|            a Koránt Szolimán elé.~A szultán fölkelt, jobb kezét a Koránra
17    7|           helyzetben maradva, míg a szultán esküvék, hogy Ibrahimot,
18    7|            pártot ütöttek ellene.~A szultán haragra volt gerjedve, s
19    7| sebesülteknek; jaj volt annak, ki a szultán szeme elé került, sohasem
20    7|         rettenetes átkot esküdött a szultán, hogy azt, ki még egy gonosz
21    7|         jött a híre: hogy Gritti, a szultán legkedvesebb megbízottja,
22    7|        magyarok által megöletett.~A szultán felordítva szökött fel fekhelyéről,
23    7|            a rossz hírt magadnak.~A szultán kezébe vette a leveleket,
24    7|                Te mondád, – szólt a szultán, s elbocsátá az ulemát.~
25    7|             kapukat, jeléül: hogy a szultán lefeküdt.~Az ulema ott őrködött
26    7|           megtudandó, ha alszik-e a szultán?~– Ébren vagyok, – szólt
27    7|          ismét belépett az ulema. A szultán mégis ébren volt.~Az éj
28    7|     felrázta álmából, felrezzent. A szultán állt előtte egészen felöltözködve.~–
29    7|             ulema ott virrasztott a szultán hálószobája küszöbén. És
30    7|        ismét ébren látta lefolyni a szultán, még hallotta a müezzin
31    7|      csókold meg. Látod, hogy él.~A szultán álmodott s künn hálószobája
32    7|        aluszik”, mondának neki.~S a szultán újra álmodott.~Ismét ott
33    7|              Nem hal meg, – monda a szultán – nem hittem, amit mondtak
34    7|          elűzték a testőrök az alvó szultán ajtajától rimánkodó leányát,
35    7|       Ahidallát.~És újra álmodott a szultán.~Holthalaványan jött elébe
36    7|           rebegé alig hallhatóan.~A szultán borúsan felelt.~– Jól tudom,
37    7|             Allah nagy! – sóhajta a szultán megkönnyebbült lélekkel
38    7|             őket, – monda az álmodó szultán.~E percben lépett hálótermébe
39    7|        ezüst tálat hozva kezében.~A szultán felébredt. – Mi az? – kérdé
40   25|        titkos lázadásnak tekintém a szultán és a félhold hatalma ellen;
41   25|           kerül nekem. Igaz, hogy a szultán Khaznéjéből jő, hanem már
42   25|            hajóhadat? mikor veszt a szultán ütközetet a Duna partján?
43   27|      egyiket a császár, a másikat a szultán, a harmadikat a fejedelem,
44   27|           Én Hagza bég, ő felsége a szultán szpáhijainak agája, a nagyvezértől
45   27|           németre:~„Én Hagza bég, a szultán különös kegyence, a váradi