Part

 1    2|            nevet.~– Hej! – mondám, nagyot sóhajtva, – beh másképp
 2    2|         öcsém, – kérdé urambátyám, nagyot pödörve kacskaringós bajuszán –
 3    2|          mi cuppant az elébb olyan nagyot?~– Az orvosságos üvegből
 4    2|           ajtónak.~Kinyitók azt: ő nagyot sikolta, s elejté a gyertyát.
 5    2|         szegényke.~Amint beléptem, nagyot köszöntem neki, sarkantyúmat
 6    2|      lengyellével, hogy ez maig is nagyot hall arra a fülére.~– Hozott
 7    3|      alacsony kunyhó küszöbe előtt nagyot nőtt a tövis, a küszöb és
 8    5|      szomszéd fajokkal, – mindenki nagyot változott – s mikor ezredév
 9   10| énekeskönyvet kért magának Gerguc, nagyot ásított belőle, és meghalt.~
10   10|       Zenóbia felé. Az öblös pajzs nagyot kondult a csapás alatt,
11   11|    kezemben, midőn egyszerre puff! nagyot csap valami az ajtómra,
12   12|       remekművedért; szólj, kívánj nagyot, én megadom.~– Ne adj nekem
13   15|     belehajítá a vízbe a harangot; nagyot szólt az a vízbe esve, s
14   15|         azt suhogójával. Háromszor nagyot kondult a szent harang.~
15   17|         meg Mákiné asszonyom ütött nagyot az asztalra.~– De már engem
16   17|           Képzelhetni, hogy milyen nagyot lehet ütni egy cirkász-keszkenővel.~
17   17|       attól az asszonytól, – szólt nagyot sóhajtva a jámbor.~– Tán
18   18|            szomszédéra is kettőt – nagyot.~– No ugye hogy nem fáj?~–
19   19|      unatkozni, János mester pedig nagyot bámult azon az ismeretlen
20   19|        hanem azután megharagudott, nagyot ütött a mustával a tőkére,
21   21|   szikrázott bele a szeme.~A török nagyot csattantott rá a nyelvével,
22   24|            az ágyam egy rettenetes nagyot sóhajt, s erre a sóhajtásra
23   24|           még sohasem, – felelt az nagyot fohászkodva.~– Látod, az
24   24|          lerovás fejében?~Az ember nagyot kapott rajta.~– De bizony
25   24| kevélységgel mondá az én lidércem, nagyot ütve a mellére:~– Én vagyok
26   25|           ad, hanem már a fenyő is nagyot nő. Mégpedig nemcsak a gondosan
27   27|    tanakodni nem szabad. Kegyelmed nagyot vétett a hadi regula ellen,
28   27|            húzással vallatott meg, nagyot lélegzvén utána. Valaki
29   27|             megrázta kegyetlenül s nagyot mondott a sokaság előtt: „
30   27|            fák tündérei.~Egyszerre nagyot csattan a háta mögött, Szulali
31   27|    elhatározá magában, hogy valami nagyot fog ezúttal ellene tenni,
32   28|     felötlő. Talán nem is vétettem nagyot az igazság ellen; ki tudja
33   28|       magát valahogy a bundájából, nagyot húzott szíverősítőül a szalmás
34   28|      viselt és imádkozott.~A férfi nagyot sóhajta és sokáig hallgatott.~
35   28|            hát az lepattan ízben s nagyot pendül a fagyon, mint valami
36   28|            szivar megnőtt hamvát s nagyot szítt rajta.~A felszított
37   29|            az elfelejtve szerepét, nagyot karmolt Nyaviga úr kezén,
38   29|          meggörbített fogantyúval. Nagyot suhintott vele a levegőben.~„
39   29|        taktusütő kottatekercset, s nagyot nevetni közbe; de csak tűrtőztette
40   29|   professzor úr ugyan erre a hírre nagyot vont a vállán, s azt mondta
41   29|         végzé a nagytiszteletű úr, nagyot toppantva a lábával és a
42   34|            úr felfújta a pofáját s nagyot sodort a bajuszán.~– De
43   34|      felelt Liba Kis Jánosné, hogy nagyot kacagott rajta.~– Rajtam
44   34|      cipójával dicsekedő, leányára nagyot tartó Liba Kis Jánosnét
45   34|            a tolmácsnak; mindegyik nagyot mosolygott és a fejét csóválta.~