Part

 1    1|               szörnyen megrettenve; – mondtam, hogy ne jöjjünk a parthoz
 2    2|      megkeresztelte; gondolám, de nem mondtam el.)~– Hanem bizony egynéhány
 3    2|        csontoddal! – gondolám, de nem mondtam el.)~– Hát gondolja, kedves
 4    2|             akartam volna mulattatni; mondtam neki, hogy ugyan szép idő
 5    2|             gondolám magamban, de nem mondtam el.)~S ezennel tehát ünnepélyesen
 6    2|             értette szegény, hogy mit mondtam, de megnyugodott benne.~–
 7    3|               ott sem hagylak el.~Ezt mondtam én a lyánynak.~– Ha lesz
 8    6|          hüledezve tért vissza: – Nem mondtam? – szólt, – önnek társa
 9   10|         portéka, jobbat kívánt:~– Mit mondtam, te filku! Nem azt mondtam,
10   10|            mondtam, te filku! Nem azt mondtam, hogy a jobbikbul hozz?
11   10|              te elhallgatnád is, amit mondtam, az a pulya ott fenn cifra
12   11|               184–~Szervusztok öcsém!~Mondtam, hogy otthagylak benneteket,
13   11|           Milyen hal lehetett az?~Nem mondtam meg neki, hogy majd krokodilust
14   13|       megijedt e szóra.~– Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt,
15   13|            cselekedd azt, én csak azt mondtam, hogy könnyű volna megtenni…~
16   14|               hogy cselekedjétek amit mondtam. Nagy, országjáró ellenség
17   19|               szép énekért.~– No! mit mondtam! Ha jól viselitek magatokat.
18   23|               neki poétázni; verseket mondtam, és sóhajtoztam. Ő nem hagyta
19   24|  belenyugodtam; felültem a kocsiba, s mondtam, hogy csak iparkodjunk helybejutni,
20   24|                hanem amellett akár én mondtam neki valamit, akár ő mondott
21   24|         leggyönyörűbben kacagott, azt mondtam neki, hogy hozzon egy palack
22   24|             üték: „nem hallottad, mit mondtam?”~A kis szörny erre, mint
23   25|        vigyáztam rájuk eleget, mindig mondtam neked, hogy minek szedted
24   27|               Keresztszegi elé. – Nem mondtam én kendteknek, hogy hozza
25   28|         pajtások lettünk. Egyszer azt mondtam Alfrédnak: „tégy nekem egy
26   28|               hagytam el a házat, azt mondtam a cselédnek, hogy beteg
27   28|        elhozta azt.~Másnap reggel azt mondtam neki:~– Gyermekem, eredj
28   29|       professzor úr.~– Én azonban azt mondtam rá, hogy – nini, milyen
29   29|               hogy mit mondott?~– Azt mondtam, hogy az abszurdum.~– Nesze
30   29|             kollégium tetején.~– Ugye mondtam! – erősíté Tóbiássy és Haranginé.~–
31   29|               vezettél ide.~– No, nem mondtam?~– Mered tagadni? Hol van
32   29|      visszatér a kapuból.) Mégsem jól mondtam: a népet egészen megtöltötte
33   29| megboldogulton kívül; én pedig el nem mondtam senkinek.)~„Csitt! Silentium!
34   29|      marasztalásnak vettem.~– Nem azt mondtam! Azt mondtam, hogy mondj
35   29|                  Nem azt mondtam! Azt mondtam, hogy mondj le róla, s aztán
36   30|         voltam képes kiteremteni. Azt mondtam: „ne hagyd magad!” s hozzáfogtam
37   30|             Én dühös voltam érte; azt mondtam, hogy verje meg! Dehogy
38   30|          oláhokat! Azaz, hogy azt nem mondtam neki: csak gondoltam magamban;
39   30|      uzsorástól száz percentre, s azt mondtam, hogy ez a Femina kisasszony
40   30|      fehérnemű varrást?” – Bizony ezt mondtam éppen magamban. És ő meghallotta.
41   30|           lemondtam a boritalról. Azt mondtam, hogy rosszat tesz; nem
42   30|               volt töltve; én meg azt mondtam, hogy az övé a pálinka,
43   30|              az ördögöt lehet. Ha azt mondtam volna magamban, hogy nosza
44   32|             szép lenni?” Én aztán azt mondtam neki: „hadnagy uram is ilyen