Part

 1    1|           hogy hát én ki vagyok? kit húsz évi halálra büntetett
 2    1|       mennyországban?~S az ifjú, kit a föld túlsó oldaláról űzött
 3    2|      vagyok, mint az árva madár, kit a zápor mosdat meg, a zivatar
 4    3|     szeret, kinek semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör, joga van
 5    3|          laktam.~Egy rokonomnak, kit ott szép birtokkal áldott
 6    3|        futott az égő üstökössel, kit átkos útja kívül kergetett
 7    3|  Angyalok énekét hallani, s azt, kit lelkünk szeret, ölelni elválástalanul,
 8    4|         Azon mezítlábos kontesz, kit ő számozni tanított, az
 9    5|       ismerős tárgyra, valakire, kit tán egykor képben lefestve
10    5|       parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója elkerült,
11    6|       fölébredt bennem a katona, kit a kötelesség hív. Szeretném,
12    6|       fiatal dragonyos kapitány, kit Drumfieldnek hívtak.~Mindnyájan
13    7|        ne öld meg azt az embert, kit most fiadnak fogadtál, s
14    7|         most fiadnak fogadtál, s kit legjobban szeretsz.~Szolimán
15    7|         meg is ingatni?~– Annak, kit magad tettél ily hatalmassá.~–
16    9|        Aztán ismét megcsókolá, s kit pirosan, mosolygóan vett
17   10|  ábrázattal felele a kupecnek:~– Kit keresod te derik becsületes
18   10|       magától ne kérdezzük, hogy kit hogy hínak, mert ő sohasem
19   10|         gyilkus, hun vetted ezt? kit ültél meg érette?~– Én vettem
20   10|        ama mennyei hitelező elé, kit sem cridával, sem hamis
21   10|     vicispán fia és Fügefi gróf, kit ugyan még nincs szerencsénk
22   10|      megboldogult leányai közül, kit mind szerénysége, mind illendő
23   10|     rabot a legalsó börtönökből, kit bűnei miatt halálra ítéltek;
24   10| lélekbeteg gyermeket mulattatni, kit rajta kívül mindenki megvet,
25   10|     Zenóbia arca maradt nyugodt. Kit a hódolat föl nem emelt,
26   11|          az öreg Széki tanyáján, kit egykori ellenségeskedésünk
27   12|         egy ifjú görög szobrász, kit a perzsa udvarnál elneveztek
28   12|    támaszkodva távozott el, mint kit egyszerre súlyos betegség
29   12|          szelíd őrültnek tarták, kit a keleti szokás tisztelni
30   15|    tündérleányt megpillantották, kit fiok magával hozott. Ha
31   18|          kiálta fel István uram, kit ez a magasztalás kezdett
32   19|          másikat ölben hordozni, kit etetni, kinek pépet főzni;
33   20|          reá:~– Te fehér szörny, kit a tenger okádott ide! Te
34   24|      sebesültet magukkal vittek, kit az én golyóm talált; egy
35   24|         másik holtan maradt ott, kit a törpe vadász szúrt le
36   27|        menekültek.~Török Bálint, kit a debreceni krónikák „kegyelmes
37   27|   darabant sietett a vádlottért, kit néhány perc múlva a tanács
38   27|        azután meg egy gerencsér, kit a lovasok agyontapostak
39   27|   átszegődött Rákóczi Györgyhöz, kit képesnek hitt arra, hogy
40   27|        jöttem és veled megyek.~– Kit elhagytál apád miatt! –
41   27|        Mihály fiát, Vince úrfit, kit sokszor látott a háznál.~
42   28|       strelicek közt szolgált, s kit azután kellemetlen elővigyázatból
43   29|          kérdezzétek tőlem, hogy kit? Mondjátok meg minden embernek
44   30|       aztán lárma. Sógort, komát kit becsuktak, ki elszökött;