Part

 1    2|         látszott ki az asztalkendő alól, s ráparancsolék, hogy azokat
 2    2|     kikapták volna a földet a lába alól, elkezde bukfenceket vetni
 3    2|       fehér tömeget húzva ki lábai alól.~Hát ez éppen azon holt
 4    3|           a patakot, mely hűs bérc alól eredt, tisztán, mint a kristály,
 5    3|       hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé, az elszabadult
 6    4|            magát medvebőr-kucsmája alól, melynek miatta nem látott
 7    5|       mellény rövid ujjaival, mely alól hosszabb, más színű kaftán
 8    6|           mely fölemelt szempillái alól felém lövelt, nem volt az
 9    6|            a kerevetről, a szőnyeg alól egy hosszú éles jatagánt
10   10|        lombkorona, a levélcsutakok alól óriási gyümölcsfürtök csüggnek
11   10|        iparkodtak az égő zsarátnok alól, rémségesen hangzott a benszorult
12   10|           magáét, kirántá palástja alól jobbját, melyben kardja
13   10|       sebesen kiölté annak ölelése alól s hirtelen félreugrott előle;
14   10|          dárdáikkal, fehér lepleik alól sötétlő szakállal s villogó
15   10|       hajfürtjei kibomolva a sisak alól, szabadon lebegtek délceg
16   10|           egy felvont híd által, s alól kilátszottak a faltörő kosok
17   10|    elsöpörni az ellenséget falaink alól. E végre egyikünknek a környező
18   10|           alig távozott el Palmíra alól, midőn a nép föllázadt az
19   11|        őket irigylik s a boldog ég alól visszasóhajtanak ama viharokkal
20   11|        egy-egy sikoltás a födélzet alól.~– Hány órája jövünk már,
21   12|       fakad, két óriási kőboltozat alól, melynek mélyedésiben fejedelmi
22   15|          merült volna fel a tenger alól az egész tájék. Pedig mennyi
23   15|   remetének:~– Amíg e harang a víz alól vissza nem kerül, harangszó
24   17|        hanem kirúgta a széket maga alól s kiment a szobából.~András
25   19|    mustával a tőkére, kirugta maga alól a széket; kinyitotta a ládát,
26   20|     üvöltve kezdtek elfutni a hegy alól; a nehéz kénlevegő egyenkint
27   24|          szemei a sörtés szemöldök alól; mit nem adna azért egy
28   24|           hosszú fekete szempillák alól rejtelmes tűzzel világítnak
29   24|        egyúttal felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik,
30   24|         úgy e lezárt hosszú pillák alól gördültek elő a könnyek.
31   27|       nemrég jött haza Székelyhida alól. Vajon mit véthetett szegény?
32   27|           kutyáját is elrúgta lába alól.~– Nem parancsolok senkinek,
33   27|            kapu kulcsait az ő feje alól kelle kivenni.~Ezt nem tehette
34   27|       feloldalak a nekem tett eskü alól: az Atyának, Fiúnak, Szent
35   27|        célt más elveszté láthatára alól, aki már jól látta, hogy
36   30|    Szeretik a választói nagyon. Ez alól csak nem szökik el a föld.
37   30|   képviselőnek. És így az én lakóm alól még a választó kerületet
38   30|     Felkeltem: előkerestem a fejem alól az öreg kést.~No ne rémledezzen
39   31|         volt, mely kibújt a korona alól s szakálla, bajusza hasonlított
40   32|         homok szalad az ember lába alól, s lejtőnek fel visszafelé
41   32|          nézegetett ki a sűrű haja alól, mely göndör csigákban omlott
42   32| sebhelyekkel. Bozontos szemöldökei alól egyszerre kétfelé villogtak
43   34|     édesapám kibújni onnan a padka alól.~– Szamár vagy, nem tudod