Part

 501   21|           megállj, el találsz szaladni, én veled megyek.~– Bizony jőjj
 502   21|                 a háztól, mert mindjárt én vágom le a fejedet ezzel
 503   21|                bolondot!~– Megöltem biz én, bíró uram; oka nem vagyok,
 504   21|                 feleségem csókolja meg; én azért ráütöttem az öklömmel;
 505   21|                városnak ne történjék az én hibám miatt semminemű kára.~
 506   21|             bolondul cselekedtél; hanem én is úgy tettem volna. Már
 507   21|                  a többit majd elvégzem én.~Balyik uram mindjárt el
 508   21|                 meg azt. Soha sem állom én azt ki.~– No csak ne szabadkozzál
 509   21|                  hogy a fejedet vegyék, én mégis kicsinálom, hogy ezt
 510   21|               nem sokat fogod áldani az én poraimat, ha a fejedtől
 511   21|           torturával.~– Bizony bánom is én; kínzott ő engem harminc
 512   21|            reszkető embertől.~– Igenis, én vagyok.~– Hát ilyen nyomorult
 513   21|               nem akarta a menyecske az én derék csauszomat megcsókolni?~–
 514   22|       mozdulatlanul tud rám nézni, mint én őreá, s egyikünk sem retteg
 515   22|             százezer harcos ura volt, s én sem vetem szemére, milyen
 516   22|  Engedelmeskedjetek a ti uraitoknak, az én szolgáimnak.~A százszorszépek
 517   22|             állnak oldalaitoknál. Mikor én mondom e szót: „ben”, akkor
 518   23|             pesti varrólánykáktól, hogy én szép fiú vagyok; sokat is
 519   23|               epedő pillantásokat, amit én fajunk érdekében mindannyiszor
 520   23|                szegény istenasszony.~Az én tündérem az egész előadás
 521   23|           keresztül kellett haladni. Az én istennőm egy percig sem
 522   23|            valóban vakító szépség volt! én nem szoktam elragadtatni,
 523   23|   Antichambrirozhatnak a monsieur-k, ha én megmutatom ezt a gyűrűt!~
 524   23|        elveszett.~No már kérem alássan, én láttam elég pompás szalonokat
 525   23|        szalonokat és korridorokat, s ha én azt mondom, hogy itt a szemem
 526   23|            nyílt az ajtó, s belépett az én istenasszonyom. Most még
 527   23|              epedő ajkak, és ez mind az én kedvemért mosolyog. A hölgy
 528   23|               érzelmei bevallása miatt. Én térdre estem előtte, és
 529   23|            megijedt, és el akart futni. Én jobban megijedtem, hogy
 530   23|              megnyugodva ült le megint; én bocsánatot kértem tőle elragadtatásomért,
 531   23|               valóban megértette volna. Én esküdtem, hogy az én leszek,
 532   23|             volna. Én esküdtem, hogy az én leszek, aki őt megérti,
 533   23|                könnyeit, és mosolygott. Én odaültem lábaihoz egy zsámolyra,
 534   23|        játszatta szép finom ujjacskáit; én szívemhez szorítám e szép
 535   23|       megcsókolta homlokomat gyöngéden, én aztán megcsókoltam az ő
 536   23|            kedves Romeójának” nevezett; én őt kedves Juliámnak viszonzám,
 537   23|           vettünk egymástól, s azzal az én delnőm azt súgá fülembe: „
 538   23|                róla, hogy hova menjünk? én indítványoztam, hogy jőjjön
 539   23|                bízva. Gyere velem, majd én elviszlek valahová, ahol
 540   23|             pompásan mulatjuk magunkat.~Én engedtem magamat vinni.
 541   23|             észre, hogy azt a színpadot én már valahonnan ismerem.
 542   23|            gömbölyű terem volt az, ahol én délben eljátszottam Romeót
 543   23|             nézi a komédiát.~Ezúttal az én marquisnőm egy Othellót
 544   23|              meg kell vallanom, hogy az én delnőm épp olyan jól játszotta
 545   24|    alagcsövezésekkel kezdeni meg; ez az én igazi ártatlan börzejátékom,
 546   24|                jószága van az embernek. Én tehát mindennap szorgalmasan
 547   24|                 zselléremnél?~– No mert én azt nem tudtam, hogy kegyed
 548   24|                nagyon szép regék, hanem én nem félek tőlük. Nem uram,
 549   24|                folyik arisztokrata vér, én jámbor kalmár fia vagyok;
 550   24|         pongyolában leereszkedni; aztán én szándékozom nagyszerű sajtkészítést
 551   24|                mint az ostyepka szagát; én pedig ezt a nemzeti fromage
 552   24|                 nagyban tökéletesíteni.~Én is nevettem, az ügyvéd is
 553   24|            írtuk a szerződést rögtön, s én pár nap alatt kifizettem
 554   24|                rendesen költséggel jár; én pedig mint afféle kereskedő-ivadék,
 555   24|              minden embert, mert hiszen én felvilágosodott ember vagyok,
 556   24|             visszajön, bizony nem igen.~Én tehát néhány nap múlva a
 557   24|              halottbemondó halálmadáré. Én ugyan tisztelem a pietásokat,
 558   24|                lelte kendet?”~– Nagy az én fájdalmam, nagyságos uram.~
 559   24|               sziklafal közé szorul, az én kocsisom éppen elkezdett
 560   24|         bizalmat!~Mármost mit csináljak én ezzel az emberrel? feladjam-e
 561   24|          vallotta azt ki nekem? mármost én hogy tartsak ilyen kocsist? –
 562   24|          döcögős úton, mint a tojást. – Én igazán nem tudtam, hogy
 563   24|               meglepőt nem talált, amit én nem tudtam magamnak megmagyarázni.~
 564   24|        kapujához értünk, ott megállt az én őröm, mint egy cövek, leszállt
 565   24|          meredten, katonás rátartással.~Én a szeme közé néztem. Soha
 566   24|                 furcsa emberek ezek itt én körültem; be különös sajátsága
 567   24|            megérkezett; hehehe, hahaha. Én vagyok nagyságod alázatos
 568   24|           nevetni?~– Nem kérem alássan, én sohasem nevetek, hahaha.~
 569   24|               volt, hanem amellett akár én mondtam neki valamit, akár
 570   24|                 hasonló.~Megtudva, hogy én vagyok a jószág jelenlegi
 571   24|             kellemetes tárgyról, amikbe én magam is halálosan beléjük
 572   24|       megszereztem. Éppen ilyen volt az én ideálom.~Örömömben egy szivarra
 573   24|          szivarozzam az ő jelenlétében.~Én rögtön visszatettem a zsebembe
 574   24|                velem, mintha ő volna az én gazdám, a komornyikomat
 575   24| alkalmatlankodik.~– Boldog Isten! Tehát én öt őrülttel lakom egy házban?~–
 576   24|                 pótolni?~Hanem hát ezen én most nem sokat okoskodtam,
 577   24|                 micsoda Bedlamot veszek én itt a nyakamra? és most
 578   24|              uraságodnak mondanom, hogy én egy rendkívüli betegségben
 579   24|               betegségben szenvedek: az én tüdőmben a levegő rögtön
 580   24|                úgyhogy az a szoba, ahol én egy óráig vagyok, lassankint
 581   24|                 egész házat felvetheti.~Én csak hátraestem a székemben:
 582   24|                ez a főfő bolond! – Hisz én így hat bolond közé jutottam,
 583   24|                írt levelemet, mentem az én elátkozott kastélyomba vissza,
 584   24|               szép mulatságot szereztem én magamnak!~Azt sem tudom,
 585   24|                  Nevessünk ketten, majd én kontrázok, hahaha, hehehe.
 586   24|                 felém ne jőjjenek, mert én meg olyan bolond vagyok,
 587   24|               nem zavarta meg jókedvét. Én pedig bezártam utána az
 588   24|                volt vetve; gondoltam is én arra, hogy aludjam. Arról
 589   24|             maradnak a bolondok, s csak én maradok a gazdájuk; aztán
 590   24|                 a fejemben, hogy eladom én ezt a jószágot per sundám
 591   24|             ahogy vettem, rászedek vele én is valakit, ahogy engem
 592   24|          érdemes pénzt adni érte” – hát én sem lehetek kevésbé jámbor,
 593   24|           tessék jóllakni és lefeküdni; én meg majd megyek Amerikába,
 594   24|         egymással olyan nyelven, amiből én egy szót sem értek. Átkozott
 595   24|                grimászokat csináljon az én szemem közé; sohasem láttam
 596   24|                holdvilág is! hanem majd én megmutatom, hogy én nem
 597   24|                majd én megmutatom, hogy én nem vagyok az! sem el nem
 598   24|             aztán pert; majd megmutatom én azután a Klárándy grófoknak,
 599   24|                Klárándy grófoknak, hogy én is találok prókátort, aki
 600   24|            beküldöm *Bányára, nem bánom én, tegyék őket ott az archivumba.
 601   24|             archivumba. Majd megmutatom én, hogy ki az úr a háznál?~
 602   24|                volna, mi volt az.~Hanem én meg voltam már babonázva.~
 603   24|          túlvilági valami volt az, hogy én elbűvölve álltam ott és
 604   24|               dal megint elhallgatott s én megint ura lettem ép eszemnek;
 605   24|                s megindultam keresni az én dalkísértetemet. Nem igen
 606   24|            tőlem, de hiszen nem akartam én rajtarontani, nem akartam
 607   24|          találjon a szobájába. Bejártam én az egész első emeletet,
 608   24|                mellett, magam sem tudom én hogyan; ahol lépcsőt találtam
 609   24|              hálószobám volt, nem tudom én, hogy kerültem oda. Csak
 610   24|          elalszik.~A gyermek – már mint én – csak reggel nyolc óra
 611   24|             mint az előttvaló nap.~Hisz én nem vagyok rászedve, sőt
 612   24|                 sok különös ember, akit én itt ráadásul kaptam a jószágomra,
 613   24|          alaposan érti. Ó, bizonyára az én elődöm, a nemes gróf, nemcsak
 614   24|               környezete gyógyításában; én csak mint naturalista, mint
 615   24|            Elhozta, letette elém. Akkor én rárivalltam:~– Mit tettél
 616   24|               tettél ebbe a palackba?~– Én? semmit. Azaz, hogy vizet, –
 617   24|           egérkövet? légyvesztőt, he?~– Én? ohohó! hahaha.~– Hadd látom,
 618   24|                 tálcára, egyikből iszom én, a másikból te.~Ez a kúra
 619   24|            elkövetett vétkeidért?~– Nem én, még sohasem, – felelt az
 620   24|                 volna, mit gondolsz? ha én vagy harminc botot rád veretnék
 621   24|             alássan! régen gondolkoztam én azon, de nem mertem könyörögni
 622   24|                 a padlóra, hogy csapjam én meg.~– Nem, Pista öcsém,
 623   24|                meg.~– Nem, Pista öcsém, én hajdu nem vagyok, hanem
 624   24|                 sikerrel ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással
 625   24|             lehetett velük elégedve.~Az én emberem azóta egészen meg
 626   24|                olyankor nem lehetett az én törpémmel bírni; mindjárt
 627   24|             jöttek alá az erdőből, s az én kukoricámat kedvükre gázolják;
 628   24|            kiálték Nimródnak (nem tudom én, úgy hitták-e? én annak
 629   24|                 tudom én, úgy hitták-e? én annak neveztem el), hogy
 630   24|                jőjjön velem a lesbe.~Az én dzsipszimnek már akkor forogtak
 631   24|        felszólítást, s hátat fordított.~Én egy kicsit bosszúsan a vállára
 632   24|                 erős oldala a bátorság. Én azonban nyugodtan szeme
 633   24|            keserű kevélységgel mondá az én lidércem, nagyot ütve a
 634   24|                nagyot ütve a mellére:~– Én vagyok a lapponiai király!~–
 635   24|            vagyok a lapponiai király!~– Én pedig az orosz cár vagyok! –
 636   24|                 cár vagyok! – viszonzám én rá hirtelen, megfelelő rátartással.~
 637   24|               megfelelő rátartással.~Az én emberem erre csendesen visszadugta
 638   24|               és senki más a földön.~Az én tiszttartóm, aki figyelemmel
 639   24|              aki figyelemmel kísérte az én mindenféle variáción átmenő
 640   24|            jobban ismeri a kémiát, mint én, s úgy a szegletbe szorított
 641   24|              estét kívántunk egymásnak; én a kaucsukzsákot lehelyeztetém
 642   24|         gumielasztikum zsák, – feleltem én neki komoly képpel – most
 643   24|                hiszen azért jöttem ide: én a kastélyban gázvilágítást
 644   24|               itt kifizesse magát.~– Ó, én meg azt hiszem, hogy ki
 645   24|         köthetek.~– Velem? – kérdezé az én emberem, aki nem látszott
 646   24|                 egy szobát lámpagázzal, én majd csak egy fujtatót hozok
 647   24|                meggyujtanom a végit.~Az én emberem elkezdett nyugtalanul
 648   24|                használható produktumot, én pedig megfizetek érte becsülettel;
 649   24|             pénzt nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem el játszani,
 650   24|               kezdtem el játszani, hogy én meg ajándékokat nem szoktam
 651   24|                talál az úr izzadni, azt én megveszem; majd biz én a
 652   24|              azt én megveszem; majd biz én a mostani praktikus világban
 653   24|        értékesítetlenül, mint az úr.~Az én emberem homloka izzadni
 654   24|                 megtagadsz engem; pedig én vagyok a te lényednek egyedüli
 655   24|      gyulladtunk meg a gáztól.~Hanem az én tiszttartóm egy perc múlva
 656   24|              heroikus kúra használt. Az én emberem egészen okos ember
 657   24|                 nem fogott: az egyik az én láthatatlan dalos szirénem,
 658   24|               hallucináns! és mit tudom én még mi mindenféle variációja
 659   24|                ennek a szónak: „őrült”, én az mind magam vagyok.~Egész
 660   24|             hogyan alszom?~Hogyan tudom én azt, ha alszom? Nagyon jó
 661   24|               hat órakor felébredek, az én órám nem négyet, ötöt, hatot
 662   24|             inkább siet, mint késik.~Az én láthatatlan látogatóm, mikor
 663   24|                 pokolban is úr.” Holott én saját házamban sem vagyok
 664   24|                elbeszéli másnak. Hiszen én nem is állítom, hogy nem
 665   24|                 ránézek, elpirul: ezért én alig várom, hogy az éjszaka
 666   24|              hogy elaludjam, mert az az én életemnek szebbik fele.
 667   24|                még túlvilágiabbá tette.~Én nagyon örültem neki, hogy
 668   24|               sokat, azért ismerem jól.~Én egy granátalmát felmetszettem,
 669   24|               nem jöttem volna erre.~Az én tündérem mosolyogva hajolt
 670   24|                igazi emberek csókolnak; én magamon kívül a mondhatlan
 671   24|              kellett visszatérnem, hogy én bizony most sem vagyok ébren,
 672   24|                 s másféle álomhoz kezd. Én most ezt a kis bámulatraméltó
 673   24|                  az úr pokolban is úr”. Én majd bizonyítom neki, hogy
 674   24|             neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt.~
 675   24|           tapasztalom az ellenkezőt.~Az én bohókás öregem azonban nagy
 676   24|               van önnek? Neheztel érte?~Én alig bírtam magamhoz térni
 677   24|                 szavakban beszélt, hogy én önkénytelen megkínáltam,
 678   24|         alakulva; tulajdonképpen tán az én hibám volt, hogy azokat
 679   24|              tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél.
 680   24|              mit beszél. A gróf egyedül én velem közölte minden titkát.
 681   24|            leány már tíz éves volt: „ha én meg találok halni, ha kimondom,
 682   24|            házából váltotta ki. Egyedül én voltam annyi között az egyetlen
 683   24|                rendben volt, hanem épen én űztem azért a legtöbb bódultságot,
 684   24|                 gyógyított volna ki. Ó, én azt hiszem, hogy ha van
 685   24|               az ajtóra kerülne. Többet én sem tudok. Arról, hogy ez
 686   24|                 éjjelenkint az udvarra; én készen tartom szükséges
 687   24|                azokat átveszi tőlem; ha én meghalnék, a tiszttartó
 688   24|                 úgy kétségbe volt esve; én el nem tudtam találni, mi
 689   24|          gyöngéd, reszketeg, mosolygást én le nem tudom írni, amivel
 690   24|             csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig azért könyörgöm önnek,
 691   24|            Meggondoltam, itt maradok.~– Én ugyan nem hiszem, hogy Violát
 692   24|            tartozik minden derék ember.~Én csak azon vettem észre magamat,
 693   24|                hangját sem hallottam az én tündéremnek. Mindennap úgy
 694   24|                kerül a sor.~Törődtem is én ezzel, aki sem éjjel, sem
 695   24|           egyszerre elsötétült, s midőn én meglepetve tekinték a kandalló
 696   24|            másik kezével eltakart: – az én álmaim megtestesült képe.~
 697   24|                 magukkal vittek, kit az én golyóm talált; egy másik
 698   24|            hittem, most igazán megőrül.~Én gyöngéden fölemelém őt a
 699   24|               mondám neki, hogy ezentúl én leszek ránézve az a hű oltalmazó,
 700   24|                 ez esemény óta, mialatt én abban a munkában fáradok,
 701   25|              úgy nevezi, hogy „palota”.~Én szeretem ezt a völgybe szállt
 702   25|                  Ez mind csak tréfa; de én legközelebb kihirdettetém
 703   25|               beváltani.~– Ez is jó; de én még többet tettem. Ez a
 704   25|                 ez a szemtelen dacolás. Én azt mindig titkos lázadásnak
 705   25|       borotválták a fejeiket, amilyenné én parancsoltam; lemond a nép
 706   25|             tartani a sarkunkat mindig. Én éjjel­nappal azon töröm
 707   25|                 fogja próbálni.~– Hanem én mégis többre vittem, mint
 708   25|                 többre vittem, mint te. Én a hitében támadom meg. Először
 709   25|                 már sokat megpróbáltál, én is. Hanem hát az még mind
 710   25|         megtagadja; ez mind hagyján. De én be fogom bizonyítani neked,
 711   25|               bizonyítani neked, hogyha én akarom, el tudom tőle venni
 712   25|               mert így nem értem.~– Hát én azt mondom, hogy: mi van
 713   25|           számítandó egy esztendő alatt én Dézna váram palotájában
 714   25|             semmi sem lesz belőle.~– De én fogadom, hogy lesz.~– Kettőn
 715   25|      asszonyféle mind született lázadó. Én már láttam tökéletesen megszelídített
 716   25|           asszony ravasz és bosszúálló! Én csak azt mondom neked, hogy
 717   25|          magadat. Hidd el énnekem, hogy én sok szép fejet láttam már
 718   25|                  akár hiszed, akár nem, én mához esztendőre egy csoportban
 719   25|             penészvirág” volt az, uram. Én nem vagyok az oka; én vigyáztam
 720   25|             uram. Én nem vagyok az oka; én vigyáztam rájuk eleget,
 721   25|               nem házasodik senki.~– De én tudok egy menyegzőt, amire
 722   25|          századikat megszerezni majd az én dolgom lesz.~Kurbán bég
 723   25|        megcsókolni; abban a pillanatban én két karommal magamhoz szorítom
 724   25|      hátrakötözitek. Nem kell félnetek; én olyan erősen fogom őt tartani,
 725   25|              palotából a várba felvisz, én foglak benneteket vezetni.
 726   26|                 sem mer, hát majd merek én, – monda Rédey s befogatva
 727   26|       nyavalyámmal.~– No majd elhozatom én kegyelmednek a magam doktorát
 728   26|                    Hallják kegyelmetek, én úgy veszem észre, hogy kegyelmetek
 729   26|                  Rédey elmosolyodott.~– Én pedig azt hiszem, hogy már
 730   26|                 magukkal legyőzhetni az én várőrségemet.~– De igenis,
 731   27|                 ját egy szerényebb „biz én nem tudom”-mal váltotta
 732   27|                 egy üres szék vagyon.~– Én is úgy látom, – felelt rá
 733   27|                   Nemes tanács! Igenis, én zárattam be Igyártó uramat;
 734   27|       töredelmes hangon a pirongatott – én vagyok a hibás. A Mitro
 735   27|                 viselik; tetszik tudni, én szabó nem vagyok, nem értek
 736   27|               csak mégis húzódoztam biz én, mikor a fehérnép felvevé
 737   27|                 menének ki az utcára az én asszonycselédeim; amit én
 738   27|               én asszonycselédeim; amit én nekik előre megmondanék,
 739   27|              mind a ketten, hogy nem az én vétkemről vagy a kegyelmed
 740   27|               nem-lételéről. Nem vagyok én az a csúnya gyáva ember,
 741   27|            eléje vágott.~– Hallottam ám én már ezeket mind kegyelmedtől
 742   27|      katonamódon fenyíttetnék meg.~– De én nem voltam katona.~– Nem
 743   27|       egytől-egyig beleegyezett.~– Csak én elleneztem, én ellene mondok
 744   27|     beleegyezett.~– Csak én elleneztem, én ellene mondok most is. Minden
 745   27|                indulattal cselekedtem-e én Igyártó uram ellenében,
 746   27|                világát fogják kioltani. Én ugyan sajnálom azt a szép
 747   27|           Mindenki mélyen hallgatott.~– Én tehát, a hallgatást helyeslésnek
 748   27|               ahol hatalma volt; holnap én fogok ítélni ott, ahol hat
 749   27|                 ahol hat lépésnyi téren én vagyok a bíró. És az kegyelmednek
 750   27|                  Tegnap kegyelmed ítélt én fölöttem, ma én ítélek kegyelmed
 751   27|         kegyelmed ítélt én fölöttem, ma én ítélek kegyelmed fölött.
 752   27|             akként száműzöm kegyelmedet én is családomból. Tudom, hogy
 753   27|           nagyon szerette leányomat, de én is oly nagyon szerettem
 754   27|         Keresztszegi elé. – Nem mondtam én kendteknek, hogy hozza el
 755   27|                timár-céh.” Mit csinálok én annyi becsületes emberrel?
 756   27|               harmóniával: „Krisztus az én győzedelmem, új hazámba
 757   27|                egész nem leszen többet! Én nem állok akarata ellen.
 758   27|                 ellen. Ha ő békét akar, én nem harcolok az ő nevében;
 759   27|           bírákat tegyen le helyeikből. Én lemondok önként, ha ezzel
 760   27|                a fejedelem úgy kívánja, én biztosítom, hogy meg fog
 761   27|             akkor jöjjenek ismét értem. Én városomnak, szülőhazámnak
 762   27|                  nem akarja. Tehát majd én ráadom az utolsó áldást. –
 763   27|                és a vallás fenntartója. Én pedig kinevetni való volnék,
 764   27|                vegyék be kegyelmetek az én tanácsomat. Tegyenek le
 765   27|        hagyjanak föl minden erőszakkal. Én ime önként száműzöm magamat
 766   27|           apjáért évek előtt elhagyá.~– Én vagyok itt, – suttogá a
 767   27|                most eredj vissza. Ahová én megyek, oda te velem nem
 768   27|                 te velem nem jöhetsz.~– Én pedig veled megyek tűzbe,
 769   27|                 tűzbe, vízbe, földbe!~– Én a „rettenetes” kastélyba
 770   27|              úrfit, s azt mondja neki: „én kegyelmetek mellé állok”;
 771   27|                    Azt nem tudom. Hanem én vagyok az a Szulali, aki
 772   27|            elmondták Vince úrfinak ott, én hallgattam.~– S ki ellen
 773   27|             valakinek másnak?~– Nem bíz én. Idejöttem vele egyenesen.~–
 774   27|                 útját:~– Méltóságos úr, én vagyok az a Szulali, akit
 775   27|              gyötörtek, hallgasd meg az én szavaimat, mert nagy hasznod
 776   27|                 s kérdezé: kijár itt?~– Én vagyok itt, Keresztszegi.~–
 777   27|              Debrecenből a kastélyba?~– Én megtettem a jeladást: de
 778   27|                  így válaszolt:~– Igen, én vagyok az – apád…~Ilona
 779   27|       Belényesen levő törökséget. Erről én mind pontosan vagyok értesülve.
 780   27|                A terv jól volt kifőzve; én régóta tudtam azt; láttam,
 781   27|              kelepcén kívül reked.~– De én itt vagyok.~– Éppen azért
 782   27|           esztendeig. Félesztendő alatt én kieszközlöm, hogy Keresztszegi
 783   27|                  ott várja a pallos. És én esküszöm teneked, hogy az
 784   27|                  hogy házamnál maradsz, én visszavonom a kastélyt körülfogó
 785   27|             segéljen engem Isten!~– Jó. Én megyek.~Igyártó megfogta
 786   27|            embert láttok magatok előtt: én nem húzom ki többet a kardot.
 787   27|               akarja, ahogy mi akarjuk, én megyek alunni. Nőm, jobb
 788   27|            apádnak pedig mondd meg ezt, én mondom: „vicisti Galileae!”
 789   27|                  vicisti Galileae!~– De én nem veszem át ez izenetet.
 790   27|              kétségbeesett, az ő dolga; én maradok az, akinek fölcsaptam.~
 791   27|            vezérünk.~– Ha nincs, leszek én! – kiálta az ifjú s felkapta
 792   27|                 lélek van, követ engem: én vezetem.~Néhányan a fiatalabbak
 793   27|                a kínzást?~– Isten és az én lelkem látja.~– És azután
 794   27|              vallomásodba?~– Írja azt: „Én Hagza bég, ő felsége a szultán
 795   27|               így fordítá ezt németre:~„Én Hagza bég, a szultán különös
 796   28|           bennünket összeeskessen, mert én önt ma nőül akarom venni.~–
 797   28|               helytelenül tréfál velem. Én nem vagyok az, aminek ön
 798   28|            vagyok az, aminek ön hisz.~– Én tudom, hogy ön egy becsületes,
 799   28|                haza nem mehet Párizsba; én tehát önt feleségül veszem,
 800   28|                meg sem állunk Párizsig. Én nem kívánok öntől semmit,
 801   28|                 pohár van az asztalon s én magam iszom elébb, elfelejtve,
 802   28|             idegen nővel ülök szemközt. Én már egészen abban voltam,
 803   28|              ebből a pohárból, amelyből én már ittam?~E kérdés oly
 804   28|            kérem.~– Parancsoljon, uram. Én szót fogadok.~– Azt látja
 805   28|           fogadok.~– Azt látja ön, hogy én nem az vagyok külsőmben,
 806   28|                minden útikészületről.~– Én még útitáskámat is a tűzbe
 807   28|        bennünket, feleljen kegyed neki, én kénytelen vagyok eltitkolni,
 808   28|              oroszul szólítja meg, hogy én feleljek rá. Lengyelül pedig
 809   28|             fővezetői Párizsban laknak. Én önöket utasítani is tudnám
 810   28|                nem francia biz ez, mint én: berlini agent provocateur.
 811   28|                 tökélyre fejlesztett, – én francia vagyok.~Azzal nyugodt
 812   28|                ki nem ereszti, hát majd én tudom, hogy hová kell mennem.
 813   28|            ismerősök voltak.~– Mössziő, én vagyok az, akinek a torkát
 814   28|           rendőrfőnöknek s ezen az áron én megszabadulok; és hát mi
 815   28|                mondá Zseminszky. – Majd én mesélni fogok önnek valamit,
 816   28|                fellegvárba zárták őket. Én csendes, hidegvérű, óvatos
 817   28|             hagyja ön fejét a vállamon. Én nem láttam nőm szemeibe
 818   28|            Miben halt meg?” – „Tudom is én, az asszonyok gyönge portékák,
 819   28|              kövezett udvarra leugrik”.~Én aztán kiegészítém a talányt. „
 820   28|             ellenünk vétetteknek”; mert én nem bocsátok meg soha. Nőm
 821   28|             nyugtát sem kértem róla. Ha én előkerülök, nyugtatvány
 822   28|                más nem vitette el, mint én; s elfogtak. Néhány hétig
 823   28|            történtek azalatt velem? azt én önnek, kedves Larisse, elmondani
 824   28|               lánccal kezükön, lábukon. Én és még néhányan, kik a járást
 825   28|                 valami jégcsap.~– Ah!~– Én sokszor láttam ezt. És aztán
 826   28|                 benne haladni. Ekkor az én hallgató útitársam egyszerre
 827   28|                mintha vádolna, hogy hát én mit kések utána menni? miért
 828   28|         szememre hányja ezt! nem sokára én is érezni kezdtem ezt a
 829   28|             megfagytam az utazás közben én is. – Nem alszik még kegyed,
 830   28|            hunyva; eszembe jutott, hogy én megfagytam és most halott
 831   28|           rémület felnyitja szememet, s én egy csendes szobában találom
 832   28|               fáradtak a feltámadásban, én nem az újraölésben… És az
 833   28|              olyan hosszan gondolkoztam én erről. Mire fölkelhettem,
 834   28|               piacot. Mondám neki, hogy én tudok franciául, s elmennék
 835   28|                és onnan a tengeri úton? Én azt kívántam, hogy menjünk
 836   28|              Poissard rám bámult. – „De én nem utazhatom sehova, mert
 837   28|              éppen nincs kedvem menni.” Én aztán annyira telebeszéltem
 838   28|              azon, kedves Larisse, hogy én annyi cselszövényt szőttem,
 839   28|                is vihetett volna; de az én terveim igen messze jártak;
 840   28|                 is kötött ki magának az én barátom, azon esetre, ha
 841   28|          követséghez láttamozás végett, én vissza se mentem vele többet,
 842   28|                sem az útlevéllel többé.~Én pedig a Prága-külvárosban
 843   28|             lakott benne senki, egyedül én és egy kis parasztleány,
 844   28|                 el van adva. Majd mikor én aztán szólítalak: „te kisleány,
 845   28|        dinnyével!” akkor jőjj oda, ahol én leszek, s ha kérdem: „hogy
 846   28|               orosz úr is nevetett, meg én is.~Én bevettem a dinnyét
 847   28|                 is nevetett, meg én is.~Én bevettem a dinnyét kosarastól;
 848   28|             lehet nagyméltóságod.~Ez az én tervembe egészen beleillett.~–
 849   28|             heveredve, lehetett aludni.~Én elhelyeztem a felnyitott
 850   28|              azzal ránkcsukta az ajtót.~Én úgy tettem, mint aki nem
 851   28|                 egy ideig farkasszemet. Én is kitaláltam, hogy ő mit
 852   28|            gondol; ő is kitalálta, hogy én mit gondolok.~Ő azt gondolta
 853   28|         rosszban töröd a fejedet, hanem én túljárok az eszeden”. Én
 854   28|                én túljárok az eszeden”. Én pedig azt gondoltam: „te
 855   28|                rám ügyelj, hanem hiszen én is túljárok a te eszeden”.~
 856   28|               hallatlan rossz szivarra; én másikat vettem elő tárcámból
 857   28|             utitársam pedig az édesből. Én azután csak tréfából aludtam,
 858   28|       célpontnál. Egy vonaton utaztunk, én és ő, akit oly régóta kerestem.~–
 859   28|             leszállhat, másfelé megy, s én elmaradok tőle.~Fényes nappal
 860   28|             lélekszennyező gondolat! És én megesküdtem rá, hogy azt
 861   28|                végrehajtás pillanatában én is ember vagyok.~Azt felejtettem
 862   28|                ő nem láthat engem, csak én láthatom őt és rászegezni
 863   28|            napnak meg ne haljon, amikor én azt meg akarom tenni.~Tudtam,
 864   28|                ketten ültek; alakjaikat én sem láthattam, csak két
 865   28|             tűzfény bevilágítá arcát, s én e vérvilágításnál ráismertem.
 866   28|              mely alatt rengett a föld. Én még mindig a földön feküdtem.~
 867   28|        állomáson vették észre, amikorra én már hegyen-völgyön túl lehettem.
 868   28|            amikor akar, elválhat tőlem.~Én megöltem ellenségemet; de
 869   28|            örökre. Ő alszik vég nélkül, én pedig soha. Gondolja meg
 870   29|                  minthogy akkor még sem én (a szerző), sem a teljes
 871   29|               odaérek, akkorra már majd én sem hiszem.~Az előrohant
 872   29|                 fogja be az orrát.~– De én szeretem. Nem is jó étel,
 873   29|                 kérem alássan, elleszek én idekinn is.~– Hová ültessem
 874   29|                  kérem alássan. Elállok én szívesen. Nem vagyok elfáradva.~–
 875   29|               Lehajtom bús fe-e-ejemet,~Én szívemnek fá-á-ájdalmában~
 876   29|                 a folytatását a dalnak:~Én tehát itt egy sí-í-írt ások~
 877   29|                téged szeret.~– Hát hisz én is szeretlek, tudod jól;
 878   29|                között van az üveg.~– De én adom, és te megkapod. Nem
 879   29|            addig a kezemet.~– Jaj, csak én akkor ott lettem volna,
 880   29|        egyszerre meg lehet orvosolni.~– Én olyanokat nem tartok.~–
 881   29|                 Annál inkább bővölködöm én azokban.~– Hát miért nem
 882   29|              Hát domine Nyaviga „az”?~– Én vagyok kérem alássan professzor
 883   29|             Nyaviga úr. – Nem beszéltem én semmi rosszat a kisasszonynak.
 884   29|                hátára.~– Kérem alássan: én azt gondoltam, hogy énnekem
 885   29|                  de hogy felejtse el az én hátam?)~– Jól van, jól van:
 886   29|               az egész kázust. Veronka! Én se szólok az anyádnak, de
 887   29|              más is annyit fizet?~– Meg én! – kiálta az, a szája szegletébe
 888   29|                ujját és mondja utánam: „Én”.~– Én.~– A maga nevét mondja.~–
 889   29|               és mondja utánam: „Én”.~– Én.~– A maga nevét mondja.~–
 890   29|                    Azt tudja kend, hogy én pap vagyok. Nekem az esketésért
 891   29|               Tóbiássy professzor úr. – Én hiszem, ő nem hiszi.~– No,
 892   29|         asszonyánkkal a maga szobájába; én is megyek az én feleségemmel
 893   29|              szobájába; én is megyek az én feleségemmel az én szobámba,
 894   29|            megyek az én feleségemmel az én szobámba, akkor nem veszhetünk
 895   29|                ám lelkem galambom, hogy én uramatyámmal vagyok egy
 896   29|              Finis Poloniae! Hisz akkor én más országba költözöm!~A
 897   29|             lesz és megissza a máslást. Én Nyaviga urat választom bírónak.~–
 898   29|           választom bírónak.~– Hát hisz én is kompromittálok benne; –
 899   29|              járult hozzá Harangi úr.~– Én se bánom; – tevé hozzá felesége.~–
 900   29|             asszony.~– Édes Nyaviga úr, én csak azt mondom, hogy nem
 901   29|               Tóbiássy professzor úr.~– Én azonban azt mondtam rá,
 902   29|                  Hagyjon békét az úr az én pókomnak! Azt mondja, hogy
 903   29|                    Azután sötét lett, s én négykézláb másztam le a
 904   29|             ágyából ki sem kelt, s hogy én azt az egész történetet
 905   29|              meg.~– A saját homlokát?~– Én is diffikultáltam neki ez
 906   29|        szerezzünk magunknak e dologról, én a következő módot ajánlanám,
 907   29|                szőlőjében pásztor.~– Az én szőlőmben?~– A Zabaoth úr
 908   29|                ígért valami jutalmat.~– Én? Nem is emlékezem rá. Hát
 909   29|            lehettek olyan tudósok, mint én magam, aki ezen kérdéseket
 910   29|                 in amamam a at!~– Ez az én epitáfiumom, édes fiaim.
 911   29|              tudta, mit kell felelni.~– Én valójában sokkal csekélyebbnek
 912   29|                konfidenciát. Egyébiránt én a legjobb akadémika promóciót
 913   29|         virágnyelven annyit tesz, hogy „én pedig jobb szerettem volna
 914   29|               összecsókolta azokat: „ó, én édes jó anyám! feltámadtál
 915   29|                jó anyám! feltámadtál az én imádságomra!”~A halottaiból
 916   29|              magad mondtad.~– Mit? hogy én a professzornéba vagyok
 917   29|            furulyáztál az ablaka alatt, én meg ott akkompanyíroztalak
 918   29|            filkók mind azt hiszik, hogy én a leányt szeretem; pedig
 919   29|          vígasztalástok. Menjetek haza. Én magam akarok sírni, bömbölni: „
 920   29|             Dehát az már mindegy. Mikor én sírni akarok, akkor nekem
 921   29|           Előtted vallom meg neki, hogy én őt imádom.~– Hogy nem a
 922   29|               rád ismernek. Vedd fel az én jáponikámat. Tetejébe meg
 923   29|             házból?~– Éjjel? nem éjjel? én megyek! S ha mindjárt ott
 924   29|               hogy hamar hazajőjj, mert én félek idehaza egyedül.~–
 925   29|               jó anyám:~      Nem az az én nyavalyám!”~Szoknyát veszek,
 926   29|               jó anyám:~      Nem az az én nyavalyám!”~Zsófi asszonyon
 927   29|                jó anyám!~      Ez ám az én nyavalyám!”~Amidőn egyszerre
 928   29|                   De azt látom.~– Hanem én magát azért szeretem.~–
 929   29|         szeretem.~– Ne mondja!~– Osztén én magát elveszem.~– De már
 930   29|                paradicsomba.~– De hátha én nem megyek magával?~– Akkor
 931   29|        szerencsétlen szerelmes.~– Akkor én felakasztom magamat ide
 932   29|               megígérted.~– Mit ígértem én a dominénak? Hiszen van
 933   29|             tanyán? A te tanyádon!~– Az én tanyámon? Én most jövök
 934   29|             tanyádon!~– Az én tanyámon? Én most jövök a korrepeticióról.~–
 935   29|           együtt, te goromba!~– Ittunk? Én egészen józan vagyok.~–
 936   29|                megvallottam neked, hogy én ezt a nimfát szeretem.~–
 937   29|               ígérted, hogy segítesz az én Helénámat elrabolni Menelaustól?~–
 938   29|             hogy azt is rám fogja, hogy én vezettem idáig.~– Hát persze,
 939   29|            kulcsot. Hanem majd kimászom én a padlásablakon.~– De ki
 940   29|         professzor a kulcsot.~– Hát már én hol megyek ki akkor?~– Ha
 941   29|          tudhatta ez azt meg, amit csak én magam tudtam a megboldogulton
 942   29|                 a megboldogulton kívül; én pedig el nem mondtam senkinek.)~„
 943   29|               Mint ciklopsz félszemével~Én nem tudom, minek néz~Nappal
 944   29|              engem meg ne szóljon;~Mert én megbántani nem akarom:~Csak
 945   29|              akarom:~Csak ami igaz, azt én megmondom.~Kedves urambátyámnak
 946   29|                 meg éjnek éjszakáján az én házam előtt?~Dallos Ádám
 947   29|         állhatnál, miért állsz éppen az én kapumba?~– Kérem alássan,
 948   29|            jöttem.~– Éjszaka! te!~– Hát én azt gondoltam, hogy olyankor
 949   29|         professzor úr az?~– Bomolj meg! Én nem vagyok az. Mit beszélt
 950   29|          ebédemet. Szívesen itt maradok én akár ítéletnapig.~– Ember!
 951   29|            kisasszonyról le nem mondok. Én marasztalásnak vettem.~–
 952   29|                 az összesége az, amiért én tégedet nem szeretlek, és
 953   29|            alássan. Úgy tetszik, mintha én volnék ama Diogenész.~–
 954   29|           félrebeszéljen. Ismerjen rám! Én vagyok a professzor! ez
 955   29|                 Maga a professzor, akit én meg akarok gyilkolni; a
 956   29|               Mentül elébb, annál jobb. Én is voltam… vagy mit mondok: –
 957   29|           professzor úr? Hiszen nemcsak én iszom bort; (csakhogy én
 958   29|                én iszom bort; (csakhogy én győzöm), nemcsak én éjszakázom
 959   29|            csakhogy én győzöm), nemcsak én éjszakázom a kollégiumon
 960   29|               Simia simiabus! Mit tudom én, hogy mit tesz az?~– Én
 961   29|                 én, hogy mit tesz az?~– Én pediglen apellálok! – monda
 962   29|              apellálsz? Hová apellálsz? Én vagyok itt bíró, hóhér és
 963   29|               nem énekelhet; aki itt az én kapum előtt ácsorog, az
 964   30|                literrel, vagy nem tudom én, minek híják most az „araszt”,
 965   30|            akarja magát ölni! Hát akkor én mit tennék? Aki elvégeztem
 966   30|              gazdagabb ember lesz, mint én – egy egész téli kabáttal.~–
 967   30|               kabátom könyöke.~– Nohát! Én a régi okos világban becsületes
 968   30|         Budapest tíz esztendő múlva! Az én jó disznópiacomat elnevezték
 969   30|                 azt kérdezve hogy adom? Én szereztem azt egy időben,
 970   30|                ház kulcsait adják át, s én aláírom a kötelezvényt,
 971   30|              kötelezvényt, mely szerint én fizetek harminckét esztendeig
 972   30|               építeni szándékozó között én szaladtam legelőre, hogy
 973   30|              többit. Meg is előztem. Az én házam már tető alatt volt,
 974   30|                 félesztendőben kapok az én barátságos bankomtól egy
 975   30|                Viszonszívességből aztán én is aláírtam a nevemet az
 976   30|                pénzt. No iszen megadtam én szépen ennek a száraz hitelnek
 977   30|                úrhoz megyek pénzért, az én udvarszobai lakómhoz, aki
 978   30|                gazember spicli, hogy az én selyempokróc kereskedőm
 979   30|          Európától izoláltan maradt; az én kávésomnak a törzspublikuma
 980   30|            kávéházában; olyannemű, hogy én már nyolc óra után nem mertem
 981   30|            került kézre senki. Hanem az én kávéházamnak a hitele tönkre
 982   30|                megszökött a pénztárnok. Én azt hiszem, megfizették,
 983   30|                perügyelőt. No már uram, én láttam Boscót, amint egy
 984   30|             krajcárt ki tudna préselni. Én hát az egész első emelettől
 985   30|              azt tartja a közmondás. Az én szabóm nem is volt élhetetlen
 986   30|         kifigurázta egy képben, ahol az én szabóm amaz ismeretes kecskével
 987   30|               kellemetlen konzorciumba. Én dühös voltam érte; azt mondtam,
 988   30|                 Ez volt aztán a reklám! Én azt hiszem, hogy az egész
 989   30|                következése? Az, hogy az én ruhakereskedőmnek az ajtaja
 990   30|             előtt szépen megnőhetett az én buzakereskedőmnek a buzája.
 991   30|                 képviselőnek. És így az én lakóm alól még a választó
 992   30|                Fenenának írta magát; de én ezt rendőrségellenes névnek
 993   30|         steigerolást. Nagyon szép volt. Én poéta nem vagyok, hogy le
 994   30|            egyebet, csak a champagneit. Én is szeretem, csakhogy nem
 995   30|               olyan is volt közte, hogy én azt se tudom, leülnek-e
 996   30|                 No most azután már csak én vagyok hátra magam, mint
 997   30|             legszerencsétlenebb lakója. Én nem szökhetem el a házamtól,
 998   30|             végére el ne fogyjon.~Pedig én azt hittem, hogy nagyon
 999   30|              mint a hajdani, amiért még én fizetek. Megválasztottak
1000   30|               végén egy bankett, akiből én rendesen éhen mentem haza,