Part

1001   30|              szerencsével járt: egy nap én nyertem két forintot, másnap
1002   30|            nyertem két forintot, másnap én vesztettem tíz forintot,
1003   30|              forintot, harmadnap megint én nyertem öt forintot, negyednap
1004   30|              forintot, negyednap megint én vesztettem húsz forintot;
1005   30|               anyja. Ezt szeretem benne én. Hanem az anyja persze más
1006   30|            fényes jövendő várna azon az én Zsuzsikámra, ha ráadná magát.
1007   30|                Az már igaz, hogy biz az én Zsuzsikám szép leány. Szabad
1008   30|                akar szökni a háztól?” – Én azt gondoltam, hogy ezt
1009   30|                 mája!” – ordítottam fel én is, s kaptam a biköcsök
1010   30|                 nem mentek végére, mint én magam.~Uram, még kinevettek
1011   30|           változott: „Jupiter”.~„No már én elejbém ne kerüljön még
1012   30|                ha bikává változott; mer én meg mészáros vagyok s kármonádlit
1013   30|          kármonádlit aprítok belőle. Az én leányomnak nem szükség az
1014   30|              hittem, hogy megteszem! Az én leányom hamis! az a szelid,
1015   30|            éppen nem ment a fejembe! Az én leányomnak olyan igazi hangja
1016   30|       kenyérkeresetre szükséges eszköz. Én pedig csak mulatságul vettem
1017   30|         szemüket behunyják a kedvemért. Én azt kértem, hogy hunyják
1018   30|        felnyitja, odavan minden. Hát az én sógoraim, komáim, a derék
1019   30|         utoljára azt vettem észre, hogy én éppen ötven percentet fizetek,
1020   30|             földszintről a 13-ból.~– Az én uzsorásom! Hát mit csinál
1021   30|           Messük le frissen! Hisz attól én pénzt akarok kérni.~Elég
1022   30|                  de egészen érthető. Az én emberem országgyűlési képviselőknek
1023   30|                elvész a mandátuma, s az én uzsorásom vetését ettől
1024   30|                    Közbevetőleg mondva, én minden adósságcsinálót becsukatnék,
1025   30|              együgyü asszonynép! Mintha én egyébhez sem tudnék, mint
1026   30|          mesterségéhez? Hát nem értek-e én mindent? Nem kiküldtek-e
1027   30|                 Bodmerei? Nem tudja? No én sem.) Nem kiküldtek-e becslőbiztosnak
1028   30|                 hurkatöltő!~Ajánlkoztam én mindenféle üres hivatal
1029   30|           Eszembe jutott, hogy ismertem én egy embert, akinek volt
1030   30|        kapitálist csinált belőle. Hátha én is tudnék hozzá. Van ezer
1031   30|              feltalálja magát s mielőtt én szóhoz juthatnék, azzal
1032   30|               Az ötödik ismerősömet már én szólítom meg azzal, hogy „
1033   30|                 kell, meg arra kell. De én csak nem eresztem ki a körmöm
1034   30|            pénzt. Még száz ilyen más! S én valamennyinek a helyébe
1035   30|             tépelődéstől, hogy vajon ha én most ezt a szemközt jövő
1036   30|               tőlem otthon több pénzt s én csak terített asztalt találtam
1037   30|               nagyon jól esett. Anélkül én nem tudok aludni. Elmult
1038   30|             aligha állatban nincs? s az én leányom már tanulta a mitológiát!
1039   30|               Hát ilyen úton szerzik az én házamhoz a pénzt? Nohát
1040   30|            pénzt? Nohát majd ott leszek én is és nyugtatványozom! Felkeltem:
1041   30|              elvágni. Utána lopózkodtam én is csendesen. A konyhaajtó
1042   30|                 úr oda; majd megmutatom én ezzel a kócmadzaggal mindjárt
1043   30|                 a világgal?~– De biz az én szederfámra nem akasztja
1044   30|                már innen, édes barátom! Én nálamnál csak ne akarjon
1045   30|               vagyok! Nagyobb úr voltam én, mint az úr: házas, telkes
1046   30|               még pálinkát is kapjanak. Én hát elküldtem egy húsz itcés
1047   30|             Tudom biz azt. Hanem másnak én is tudok tanácsot adni,
1048   30|                 korcsmáros.~– Nem tudom én; mert én bele se kóstoltam
1049   30|        korcsmáros.~– Nem tudom én; mert én bele se kóstoltam soha ebbe
1050   30|                ki; a másik meg, hogy az én pálinkám folyott ki. Hát
1051   30|              ebből támadt a veszedelem. Én azt állítottam, hogy a pálinkát
1052   30|                enyim a pálinka, mert az én hordómba volt töltve; én
1053   30|                én hordómba volt töltve; én meg azt mondtam, hogy az
1054   30|                szolgabíró elé. Nem hogy én fizessek négy forintot,
1055   30|           helyett negyvenet. De ezt már én nem hagyom megapellálatlan!
1056   30|                 a királyi táblán megint én nyertem meg a pert; a Kóbi
1057   30|               legfelső apellátán megint én vesztettem el a pert. Most
1058   30|                el a pert. Most aztán az én nyakamban maradt a perköltség.
1059   30|               olyan arany száj, mint az én prókátoromé, mert az, akivel
1060   30|             költözött a házamba szépen. Én meg itt maradtam egy szűrrel,
1061   30|                  kedvüket töltötték; de én még soha életemben egyszer
1062   30|                 mind a tíz bátyám, mert én voltam a legkisebb; megvert
1063   30|        legkisebb; megvert az apám, mert én maradtam leghátul, mikor
1064   30|         mindennap az iskolamester, mert én ijedtem meg tőle legjobban.~
1065   30|         felküldött a liceumba.~– No oda én is szerettem járni, – szólt
1066   30|          gálickő. Amilyen idős koromban én a kokvia mécse mellett egész
1067   30|                a szemem közé néz, attól én úgy megijedek, hogy a fülem
1068   30|                  Nem hallotta azt senki én tőlem, hogy valami bajom
1069   30|             lehet költeni! Mit csinálok én ezzel a pénzzel? Hogy leszek
1070   30|            ezzel a pénzzel? Hogy leszek én ilyen nagy úr egyszerre?
1071   30|                 most már nagyokat iszom én is! vagy pedig azt, hogy
1072   30|               földesúr bukik meg, hanem én, akinek soha se volt egyéb
1073   30|                terem. Hanem azért mégis én bukom meg. És az így megy.
1074   30|           irodában ülni. No de dolgozom én kettő helyett. Amióta itt
1075   30|               vagyok a hivatalnokoknak. Én híztam a nagy magasztalástól.
1076   30|            eresszen szélnek? Igaz, hogy én szorgalmas vagyok, társam
1077   30|            eressze azt el? Igaz, hogyha én megyek el, majd megint felnő
1078   30|                 nem tudja. No hát tudom én. Vedd az iszákodat a hátadra,
1079   30|                 nem tanultam a dologba. Én is abba a hibába estem,
1080   30|              korrigálja a lapját, hanem én, s akkor aztán majd megmutatom
1081   30|             akkor aztán majd megmutatom én, hogy milyen okos dolgok
1082   30|              szerkeszti a lapját, hanem én. S akkor megtesz engem szerkesztőnek.~–
1083   30|        hallgassák meg az urak tovább az én nagyszerű tervemet. Olyan
1084   30|                 csinálhatja.~Ha egyszer én lapszerkesztő leszek, ez
1085   30|                archimedészi pont; ebből én kifordítom az egész világot
1086   30|                 egyszer a miniszter.~Az én nagyszerű tervem mind e
1087   30|              bajokon segíteni fog. Csak én egyszer lapszerkesztő lehessek!
1088   30|             Azok csak félrendszabályok. Én egyszer kétféle mozgalmat
1089   30|         segéljen okos gondolat!~– És ha én ezt a kettős mozgalmat megindítom
1090   30|        mozgalmat megindítom a lapomban, én egyszerre olyan népszerű
1091   30|     minisztériumot megbuktatom. Helyébe én magam fogok lépni olyan
1092   30|              honores non mutant mores”. Én még nagyméltóságos úr koromban
1093   30|               akkor éppen eső fog esni. Én felajánlom neki a hintómat,
1094   30|               hintóját elfoglalni. Erre én felfedezem a kisasszonynak,
1095   30|                a papához fog utasítani. Én egyenesen azon fogom kezdeni,
1096   30|           léptünk, egyszerre vége lesz. Én tehát addig is, míg rám
1097   30|           levegőjét szívhatja ismét. Az én kedves reménybeli sógorom
1098   31|              leánykákat, majd választok én magamnak feleséget a magam
1099   31|               nagy Nioma-ünnepély, arra én személyesen le fogok menni.~
1100   31|           granátalmáról s azt mondá: ha én bűnös vagyok, hervadjon
1101   31|               főpaptól a császár.~– Azt én voltaképpen meg nem mondhatom,
1102   31|                Csia Csingi – nem akarom én azt tudni, hogy mi történik
1103   31|                arról, hogy mit tudsz az én Leaotung tartományom felől,
1104   31|              azoktól kérdezősködjék. Az én hivatalom a csillagok járását
1105   31|                nem a tudósok írtak, azt én se meg nem hallhatom, se
1106   31|                 tudós végezte ki magát: én is így tehetek. Itt van
1107   31|               Luzu, a százéves szent?~– Én vagyok Luzu, a száztíz éves
1108   31|          császár.~– Honnan veszed, hogy én vagyok a császár?~– Annak
1109   31|                 szent pedig folytatá:~– Én látom, hogy mit tett a helytartó
1110   31|                 néznéd évről-évre, amit én nézek s nem bámulnál annyit
1111   31|        szigorúan mondá a mandarinnak:~– Én azonban azt parancsolom
1112   31|                 mezítelen szent, akinek én semmit nem adhatok, ajándékozz
1113   31|             kellene az emberekkel, hogy én, Csia Csingi császár kívánom
1114   31|                   Majd azt is megmondom én magam, a császár, s nem
1115   31|             betűkben legyen felvésve az én parancsolatom a leaotungi
1116   31|            ejteni. Meglelik a nyakán az én izenetemet vivő örvöt s
1117   31|               rájuk a „vui”-völgyben az én megbízottaim csapatja, s
1118   31|                 tudsz bájolni? Álmodtam én már te felőled sokszor.
1119   31|             hasonlót szeretnek.~– Ettől én megbolondulok, – mondá Csia
1120   31|               boldogságunk.~– És így az én Leaotung tartományom számomra
1121   32|               hasznos vegytani műtétet.~Én azalatt körülnéztem az ivószobában.~
1122   32|                az éjjel sült kenyérrel.~Én nem állhattam meg, hogy
1123   32|             tudsz te ilyen szép lenni?” Én aztán azt mondtam neki: „
1124   32|              ezt!”~Igazi parasztlogika!~Én azt kérdezém:~– Hát aztán,
1125   32|           leányát nem vitték el?~Ezt az én diáklogikámat meg a csaplárné
1126   32|                klázliból inni.~– Nem is én!~Mikor aztán a pohár előtte
1127   32|             látni, hogy azokban mi van.~Én azt kérdém a csaplárnétól:~–
1128   33|              meg kell forgatni! Mert az én lelkem nem veszi azt magára,
1129   33|                 sem engedem ám, hogy az én lelkemet pénzen megvásárolják.
1130   33|          lelkemet pénzen megvásárolják. Én a hazafiúi szent meggyőződésemet
1131   33|                nap, a követrestelláció. Én azon a nemes barátaimmal
1132   33|             nemes barátaimmal együtt az én alkotmányos jogaimat gyakorolni
1133   34|              Ezért lehetett az, hogy az én ott laktomban (két évig)
1134   34|                  de ha adok, akkor majd én is megharagszom terád, te
1135   34|         szomszédasszonyom?~– Nem láttam én ott a sok házaktul semmit.~–
1136   34|                szomszédasszonnyal, majd én aztán megmutogatok mindent.”~–
1137   34|               gondoskodom róla, hogy az én macskám el ne ragadozza
1138   34|                 Filáx kutyával vesződöm én, édes Katica, hanem ezzel
1139   34|                 amit bemagol?~– Sohasem én, sem a hetedik unokám sem
1140   34|            szamár vagyok.~– Hát elnézem én azt sokszor a kerítésen
1141   34|             sétálva tanultak.~– Hát ’sz én is sétálok.~Máskor meg azon
1142   34|         ludakkal.~– Nem is azért jöttem én át, – mondá Están úr – hogy
1143   34|              nem arról van szó, hogy az én macskám kapja el a szomszédasszony
1144   34|    szomszédasszony libája ragadja el az én macskámat.~– Nem értem,
1145   34|                 ünnepek következvén, az én fiam áperte deklarálta,
1146   34|        kifizetheti a didaktrumot.~– Hát én nem tudom, mi az a diktrum-daktrum,
1147   34|           diktrum-daktrum, hanem mondok én egy igaz magyar szót a nemzetes
1148   34|             Hallgatom.~– Hát azt mondom én, hogy „nem eszünk annak
1149   34|                 alatt.~– Tökéletesen az én fiamnak a programja, amit
1150   34|             innen ered a szuggesztió.~– Én ugyan soha egy szót nem
1151   34|              könyveket hordott olvasni; én meg pogácsával, túrós lepénnyel,
1152   34|               még egy kukoricával több. Én bizony szintén nem hajdúskodom
1153   34|          agyonlőtték magukat.~– No, már én csak nem hagynám, hogy a
1154   34|                 mint a hízott libát. Az én fiam nemes ember.~– Már,
1155   34|                édes Pugonyi Están uram, én nem tudom, hogy mi a különbség
1156   34|               No hát egyéb is akad még. Én a leányommal egész fixumfertig
1157   34|               van egy kis különbség. Az én predikátumom nem a ludak
1158   34|            szárad a Liba Kis Katica. Az én fiamat pedig…~De már erre
1159   34|                van a háromszínű kandúr! Én találtam Szlavóniában, onnan
1160   34|                   No de nem tudják meg. Én ezt a macskát úgy loptam.~–
1161   34|             tetszett ez. „Majd csinálok én szomszéduramnak is helyet
1162   34|            szomszéduramnak is helyet az én szállásomon. Rég ismer a
1163   34|           Jánosné mondá meg neki: „Ő az én szomszéduram”. Az anglus
1164   34|             angol szót, ahogy írva van. Én beszélem helyesen.~– Már,
1165   34|                 a fejét.~– Hát aztán az én háromszínű kanduromból mi
1166   34|                 muzeumba kerül.~– Kérek én erről certifikátot kiadatni,
1167   34|               ez a fránya boardingos az én nácionálembe beírt?~– Azt
1168   34|                 azt teszi, hogy „férj”. Én mint a maga férje vagyok
1169   34|              hát akkor legyen nászuram, én meg magának nászasszonya.
1170   34|         shillinget, a kutyabőreért adok én huszonnégyet.~Están úr nagyon
1171   34|          Pugonyi Están uram édesapja az én apámmal? Ugyanabban a szolnoki
1172   34|              golyót kapott a lábába, az én apám meg, mint huszár, levágta
1173   34|                lettünk”. Így értelmezve én is elfogadom az egyenlőséget;
1174   34|                osszuk ketté, ami rossz. Én is lépek egyet, szomszéd
1175   34|               hazánk. Hányszor olvastam én már az újságban azt a szót,
1176   34|             csináljak.~– Biz azt akarom én. Mit erőlteti szomszéd uram,
1177   34|      vakmerőséget mondani! Még talán az én nemesi címeremben levő kardos
1178   34|              szomszédasszony?~– Azt biz én. S attul öröm és boldogság
1179   34|             folytatni a tanulmányaimat. Én azonban még messzebb akarok
1180   34|                A díját is kifizették, s én vettem neked rajta – ide
1181   35|          hangján sikoltott fel:~– Ez az én férjem!~S azzal eldobva
1182   35|          aláírtam a szerződést.~– Akkor én veled utazom. Kísérőd leszek.~–
1183   35|        szökevény tolvajt.~– Kiszemeltem én ennek a megkerülését. Furfangos
1184   35|            neked fogja,azokat átadni?~– Én magam leszek az a Smitt
1185   35|          szerelmed nagyságát előttem, s én háládatos leszek érte hozzád.~