Part

 1    1|             pedig nem bírt szólani, arca elkékült, melle a megszakadásig
 2    1|         szemei kimeredtek s tikkadó arca rémségesen mosolygott; igazán
 3    3|         szív.~Milyen fehér az ember arca, milyen fekete az ember
 4    3|      második csók ismét visszahozta arca rózsáit. A lyány szebb lett,
 5    3| rémtekintettel, kuszáltak hajai, de arca vonásai még kuszáltabbak,
 6    3|           és drágakő és a büszkeség arca! Mily nagyra lehettek zsellérhatalmukkal,
 7    5|          gyerek, sima szőke hajjal. Arca oly fehér, hogy szinte világít
 8    5|            szemei, hideg, erőteljes arca mutatá, hogy mikor a fiág
 9    6|          volna.~És valóban Davidson arca tegnap óta úgy elváltozott,
10    6|          ráismerni. Szemei beestek, arca elsápadt, ajkai megvékonyultak,
11    6|       erősebben szorítám szivemhez, arca annál igézőbben, bájolóbban
12    7|    végigfutott rajtok tekintetével. Arca elhalaványult, az iratok
13   10|         Herode elvette a kopját, de arca másfelé volt fordulva, félelem,
14   10|      királyi örömeitől.~Maeon dacos arca elárulá, hogy e vakmerő
15   10|     visszatartani többé, az emberek arca is egyszerre felvidámult.
16   10|     váltogatá egymást, csak Zenóbia arca maradt nyugodt. Kit a hódolat
17   10|        özvegye fogsz lenni.~Zenóbia arca lángolni kezde e szavakra.
18   10|            tölté el idejét!~A római arca égett e szavaktól; – igazak
19   10|            férfi volt, naptól barna arca vonásai a harc és szív küzdelmeihez
20   10|         jőjj küzdeni.~A légionárius arca büszkeségtől ragyogott e
21   10|            legelöl a királyné maga, arca elé tartott pajzzsal, a
22   10|           sebét a másik után kapta; arca, homloka vérzett, meg nem
23   12|       királyok leghatalmasabbikának arca lehet csupán, kinek lábai
24   12|            királynék legszebbikének arca, kihez imádva fordul minden
25   12|            dícsérete.~Csak a király arca nem hízelgett. Még elégületlenebbül,
26   12|        szólt Kosru. – Ez arc Shirin arca, de a tekintet nem az övé, –
27   14|              ideges termettel bírt, arca sötétbarna volt a naptól
28   15|             idők óta.~Csak a tündér arca nem változott: a tündérek
29   20|           az ember fejét; a férfiak arca is szakálltalan és síma,
30   20|            a leánynak, amitől annak arca oly piros lett, miként a
31   22|             kegyetlen ellenség, rút arca, vérszomjú lelke, átkozott
32   22|           szép asszony színe barna, arca lapos és szemei aprók, feketék,
33   24|             finom úrias kinézéssel; arca a fekete bajuszon és oldalszakállon
34   24|        rásüt a nap; fehér, halavány arca lehet, melynek átlátszó
35   25|       mindegyiknek halavány lett az arca, de acél lett a karja.~–
36   28|         vezetett idáig.~A szerzetes arca nem mutatott semmi meglepetést.
37   28|        vagon ajtaján; nagyon fiatal arca volt, savószínű bajusszal,
38   31|        feleséget.~Csia Csinginek az arca lángolni kezdett erre a
39   31|         cepeltek utána.~Az alkirály arca nagyban különbözött az alattvalóiétól.
40   31|            csúszott eléje; s kezeit arca elé takarta.~A daliás alkirályfi
41   32|             haja csimbókba bogozva. Arca, mint a cserzett bőr, oly