Part

 1    2|         hogy majd le is üt: nem vettem tréfára a dolgot, hanem
 2    2|       arcát, mindannyiszor azon vettem észre magamat, hogy ismét
 3    2|      türelemmel; de mikor aztán vettem észre, hogy már nem lesz
 4    2|     haza s mire hazaértem, azon vettem észre magamat, hogy sírok,
 5    3|       És ezt is én tevém. Magam vettem el magamtól mindent.~Szívem
 6    6|   valami szokatlan megdöbbenést vettem észre arcaikon, egyike a
 7    6|    öltönyt mellemen. Csak akkor vettem észre, hogy a vér egészen
 8    6|       van ragasztva. Csak akkor vettem észre, hogy a kunyhóból
 9    6|        úrnőjük után. Csak ekkor vettem szemügyre a némbert; magas,
10    6|   tükröt tarta elém. Csak akkor vettem észre, hogy ősz vagyok,
11    6|       intézett hozzám, hogy hol vettem a tudomást erről az eddigelé
12   10|      kit ültél meg érette?~– Én vettem atyus, – szólt a leány. –
13   10|        horgacsalni, azok árából vettem.~– Az én cérnámból, te tulvaj!~–
14   11|    kaucsuk csizma térden felül. Vettem dohányt, amennyivel a gőzkatlant
15   11|      adni, s nagy álmélkodással vettem észre, hogy aki minő tálat
16   11|    visszajövök – s ezzel búcsút vettem tőle, búcsút az egész paradicsomtól,
17   23| operaházban megjelenni. Páholyt vettem: lássák ezek a franciák,
18   24|         jó karban levő jószágot vettem által, a megholt gróf szenvedélyes
19   24|        per sundám bundám, ahogy vettem, rászedek vele én is valakit,
20   24|      meg balra, míg egyszer azt vettem észre, hogy az ágyam egy
21   24|     látott valami rókavadászon! Vettem neki egyet. Azóta tűzbe,
22   24|      sír és sóhajtozik, kérdőre vettem szépen:~– Te Pista! voltál
23   24|       okosabb.~A kapust elő sem vettem, mert az úgyis tudom, hogy
24   24|   képzeltem, a ki tudja, azután vettem észre magamat, hogy az a
25   24|         ön felől, s megdöbbenve vettem észre, hogy a szegény leány,
26   24|       derék ember.~Én csak azon vettem észre magamat, hogy a kapusommal
27   27|        történjék. Szavadból azt vettem észre, hogy férjedre vártál.
28   28|  maradtak a kupéban.~– Alkalmat vettem magamnak egy kicsit a torkát
29   28|        is veled. Érted-e?~Azzal vettem az utitáskámat s mentem
30   28|      rossz szivarra; én másikat vettem elő tárcámból és őtet nem
31   28|         égő szivar fénye fölött vettem célba. Csak egy rövid lobbanás
32   29|        avagy pedig szökevény? – vettem a lámpást, és felmentem
33   29|       mondok. Én marasztalásnak vettem.~– Nem azt mondtam! Azt
34   30|       az öt forintomat, s aztán vettem egy stanicli cukrot a cukrásznál,
35   30|       hogy nincsen füle! Rögtön vettem neki egy Wheeler és Wilsont;
36   30|        Én pedig csak mulatságul vettem a szegény gyereknek.~De
37   30|        mondom el elébb.~Azt már vettem észre, hogy a tartozásaimat,
38   30|       helyt állni: utoljára azt vettem észre, hogy én éppen ötven
39   30|        A konyhaajtó kulcslyukán vettem észre, hogy ott világosság
40   34|       díját is kifizették, s én vettem neked rajta – ide nézz –