Part

 1    2|            padlásablakra, mit elértve a lelkem, ezentúl aztán csak úgy
 2    2|                 folyt a dáridó.~Esztike lelkem ott sürgött-forgott a vendégek
 3    2|          sarkantyúmat összeütve, mire a lelkem úgy megdöbbent, s úgy fülönöntött
 4    2|          szeretem az eszemadtát, mint a lelkem közepét.~*~Debora asszony
 5    3|               XII.~Irtóztatókat szokott lelkem álmodni. Kétségbeejtő, gyötrő
 6    3|                mágnes az éjszakot, hogy lelkem rángatódzik bele, mint a
 7    3|              eszméi bántanak. Tán érezi lelkem közeledtét e szomorú angyalnak.~
 8    6|              megszűntem látni, hallani, lelkem és testem két különvált
 9    6|           ismerjük.~– És vérem, szivem, lelkem élt. Láttam, eszméltem és
10   10|               szigetben. Az én borongós lelkem gondolatja lesz a sötétség,
11   11|               inte, hogy nézzek bele.~– Lelkem! nem vagyok én sem mesterember,
12   11|              adott mosoly őszinte volt!~Lelkem vágyódásaiból eredett virág,
13   11|               azt az érzést, mely előtt lelkem meghajol! Nem tagadom, haza
14   12|              versenyt a csalogánnyal, ó lelkem hölgye? – kérdé a király
15   17|            aztán ünnep vasárnapján Juci lelkem hosszú, arany függővel a
16   17|              meg nem tud enni.~– No hát lelkem, ha csak ez a baj, itt a
17   17|                 biz ott még, hanem Juci lelkem megint ott sírt az ablakon.~–
18   17|            pofon nem ütötték érte. Juci lelkem letépte ujjáról a pamukot,
19   17|            annyit meg ne mondjon: „Judi lelkem, nagyon kozmás ez a leves.”~
20   17|                kozmás ez a leves.”~Judi lelkem egy szót sem szólt erre,
21   17|            Dehogynem! – szólt bele Juci lelkem sírva; – ihol ni, az ujjamat
22   17|                  amint hazament, s Judi lelkem megint a szokott görbe képpel
23   17|               mennykő kerülgettét!~Juci lelkem csak elsápadt, elmeredt
24   17|                 kiálta fel ijedten Juci lelkem; már tizenkét óra, siessünk
25   17|               értek a kapuba, ő és Juci lelkem.~– Hát te honnét jössz? –
26   17|          Mindjárt meglesz, – mondá Juci lelkem könnyű lélekkel.~Hej András
27   17| cirkász-keszkenő, olyat ütött vele Juci lelkem hátára vagy kettőt, amilyen
28   17|                 velök a baja, mert Juci lelkem azontúl is csak hazajáró
29   27|               kínzást?~– Isten és az én lelkem látja.~– És azután mártírhalált
30   28|                 borzasztó képét nyomorú lelkem előtt. Meddig tarthatott?
31   29|            itthon.~– Nincs itthon, édes lelkem, de mindjárt megjön. Várja
32   29|                jegyzé meg:~– Nincs itt, lelkem fiam, semminemű háború;
33   29|         asszonyság. – De úgy vagyunk ám lelkem galambom, hogy én uramatyámmal
34   29|             mely rejtekbe dughatta el a lelkem a pénzecskéjét? – mondá
35   29|                ellen!~– Minek az a bot, lelkem? – kérdi Zsófia asszony.~–
36   29|              mikor száraz az utca?~– De lelkem, meghűtöd magadat, s aztán
37   29|                  Ifjasszony! Ifjasszony lelkem! hallja-e? Nyissa ki az
38   29|           élettárs ez üdvözlő szóval:~– Lelkem! A temetési költségeket,
39   32|               Hej, de kikacagott.~– Jaj lelkem ifjúr! Látszik, hogy maga
40   33|               kell forgatni! Mert az én lelkem nem veszi azt magára, hogy