Part

 1    2|       macskáik, minekünk is.~– Csakhogy a mieink szebbek.~– Tökéletesen
 2    2|    volt, mondhatom, igen szép, csakhogy már egyébre nem emlékszem,
 3    3|  mindnyájan megérdemeltük azt; csakhogy nekünk még egy nagy darab
 4    4|       kergettek is.~– Mindegy, csakhogy itt van, legalább a feleségeink
 5    4|      menjünk be tehát a házba, csakhogy ott pipázni nem lehet, mert
 6    4|        e még Kecskemét?~– Meg, csakhogy az egész városnak ráccá
 7    8|   Mihály uram is megcselekszi, csakhogy ő előbb kiissza belőle a
 8   11|       vele, elvégzett mindent, csakhogy egészen úgy bánt velem,
 9   11|   regényes – feleltem én reá – csakhogy nálunk az ilyen rezidenciának
10   11|        hasonlított a nénjéhez, csakhogy még nagyobb feje volt. A
11   13|      nem rossz vers, amit írt, csakhogy egy helyen az adonicus sántít.~
12   13|   azután pediglen kiváltképpen csakhogy éppenséggel azonnal mingyárt
13   15| egészen hasonlított a mezőhöz, csakhogy a fű gyökerei a mély vízbe
14   16| piszkos condráival; azok aztán csakhogy megszabaduljanak tőle, vetnek
15   21|  rajtam bosszút, azért jöttem; csakhogy a városnak ne történjék
16   24|      hahaha; tessék besétálni. Csakhogy szerencsésen megérkezett;
17   24|   hahaha.~– No, hála istennek, csakhogy egy nevető emberre találok
18   24|       ön venni többé ittlétét: csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig
19   27| mekkora őrültnek tartják őtet; csakhogy a törököknél sokkal keresztyénibb
20   28|     kezdé, hogy hála Istennek, csakhogy Varsónak hátat fordíthatunk;
21   29|     pedig otthon tartani való. Csakhogy a tárgyak megválasztásában
22   29|       igen szép és jeles fiúk.~Csakhogy mit ér az a „fiú”? Fiú!
23   29|      lett. – Tessék besétálni.~Csakhogy volna hová besétálni? De
24   29| imádottjának a szemébe nézhet; csakhogy megfordítva.~– Nos, hát
25   29|        fiam, semminemű háború; csakhogy egyikünk azt állítja, hogy
26   29|    beszélnek.~No ez szép volt. Csakhogy mindenki ismeri. Hanem aztán
27   29|        nemcsak én iszom bort; (csakhogy én győzöm), nemcsak én éjszakázom
28   30|        a tégla, meg a napszám. Csakhogy kapni lehetett! Őszre már
29   30|         Kaptam is nála hitelt, csakhogy azt a jövő fertályban felvitte
30   30|   champagneit. Én is szeretem, csakhogy nem akadtam még olyan bolond
31   30|    embernek egyforma esze van. Csakhogy némely ember olyan vigyázatlan,
32   30|   kettőnek egyformán van esze; csakhogy amelyik eltagadja, az az
33   30|      minek? nyomja a markomba. Csakhogy nagyon rossz ábrázatom van
34   31|      szamarak módjára viselni. Csakhogy ilyen kicsiny alakban már
35   31|  fordítva, elkezdett ordítani, csakhogy „iá” helyett azt mondá,
36   32|        járása, deli a termete; csakhogy nagyon mélyek már az orcáján
37   33|     elrabolt hét nemest.~Azám! Csakhogy mire a böködi pusztára megérkezik
38   33|    közül. Ez az egy reménység!~Csakhogy hosszú az éjszaka, s az
39   34|       is odafenn a szobájában. Csakhogy azt azután Katica is meghallotta.~
40   34|   legények hordanak a hátukon, csakhogy egyszerű fehérítetlen vászonból