Part

 1    2|             kedves Sonkolyi Gergely urambátyám mokány egy ember volt.~Maig
 2    2|             kedves Sonkolyi Gergely urambátyám, egy jókora vargabetűt kell
 3    2| szomszédságában lakott az én kedves urambátyám, Sonkolyi Gergely. Isten
 4    2|             előttem látnám szomszéd urambátyám udvarát.~A kilenc agár szüntelen
 5    2|       strázsált a pitvarajtóban, ha urambátyám vadászni nem volt, s gazdagítá
 6    2|        lakott az én kedves szomszéd urambátyám, nemzetes és vitézlett Sonkolyi
 7    2|     faluszerte, hogy az én szomszéd urambátyám kuruc ember, aki bizonyos
 8    2|             éppen akkor disputáltak urambátyám agarai egy házaló zsidóval,
 9    2|            kértek volna passzust, s urambátyám kutyáját megütni főbenjáró
10    2|           óta nem féltem a szomszéd urambátyám agaraitól, tudva azt, hogy
11    2|       tudniillik azt az időt, mikor urambátyám meg szokott jőni) s kifelé
12    2|            vitézlő Sonkolyi Gergely urambátyám állt előttem, testestül-lelkestül
13    2|           nem.~– Hát öcsém, – kérdé urambátyám, nagyot pödörve kacskaringós
14    2|          hazudni?)~– Nem én, kedves urambátyám, – felelém – nem járok én
15    2|        városba?~– De öcsém, – szólt urambátyám, elmozdítván karomnál fogva
16    2|          ily könnyen megszabadulok.~Urambátyám pedig, még egyszer rábízva
17    2|            égre.~…Lőn azonban, hogy urambátyám egyszer hosszabb időre elutazék,
18    2|          Ujuju! ez az én tekintetes urambátyám! – ordíték, mint akinek
19    2|       Eközben rémülten hallám, hogy urambátyám mint nyitja kulcsnál fogva
20    2|         azon percben történt, midőn urambátyám kilépett az aj tón.~– Szaladj! –
21    2|          magamhoz.~Már az én kedves urambátyám éppen nekihuzakodott, hogy
22    2|  mindkettőnknek.~Tehát az én kedves urambátyám imádkozott.~Tőle eszerint
23    2|       gonosztól! – ordítá felszökve urambátyám, midőn a sötétben elkezde
24    2|           Ne nyughatatlankodjék már urambátyám – mondám neki – hiszen bizony
25    2|           haragos milliomrivalta!~– Urambátyám! lassabban! csak az elébb
26    2|            is a nyílást.~– De pedig urambátyám, ne kiabáljon annyit – csillapítám –
27    2|               kezdé egyszer eközben urambátyám, kisujjával letömködve a
28    2|             házamnál, hallod?~– Már urambátyám, akár inde, akár unde, hova
29    2|     mérföldnyire vagy is tőle.~– De urambátyám, nem úgy verik a cigányt:
30    2|      Kandidátus koplaló – fejezé be urambátyám – jobb lett volna öcsém,
31    2|         Esztikéről.~– Nem bánom én, urambátyám, ha alispánnak megtesznek
32    2|             szépen ölembe fektettem urambátyám fejét, s ő csakugyan boldogan
33    2|         őket messziről a nyomunkra.~Urambátyám két béresének jutott a szerencse,
34    2|        siralomnak völgyéből, kiknek urambátyám rögtön meg is ígérte, hogy
35    2|    esküdtnek.~Tisztújítás utáni nap urambátyám nagy ozsonnát rendezett
36    2|      mennyegzőre! – Ezzel fejezé be urambátyám a kézfogót.~*~Azonban szegény
37   29|       nótára az új szöveget:~Kedves urambátyám, meg ne haragudjon,~Azért,
38   29|        kutyára bízva a hája.~Kedves urambátyám most is azt képzeli,~Hogy
39   29|             volt a legszebb.~Kedves urambátyám, most is itt kóricáz,~Pedig