Part

 1   27|       Sztambulig; ott vette meg Szulali müderrisz.~Tizenhat esztendeig
 2   27|   bocsáttatá annak rabszolgáit.~Szulali rabszolgája még emlékezett
 3   27|       is maradt aztán holtig a „Szulali Péter” név.~Török gazdájánal
 4   27|   azokban siralmasan elvesztek.~Szulali bojtárt gulyájával együtt
 5   27|       szövevény közül. Utoljára Szulali tulajdon hátaslova is szügyig
 6   27|     valami parton megfeneklett.~Szulali, amennyire meg volt győződve
 7   27| állatoknak egymástóli félelmét.~Szulali belépett a kastély ajtaján;
 8   27|         kicsapta az ajtót, hogy Szulali hanyatt esett bele. „Üm!
 9   27|    tündéreknek erős kezük van.”~Szulali fölszedte magát a földről,
10   27|   nagyot csattan a háta mögött, Szulali ijedten fordult hátra. Hát
11   27|         a háta mögött az ajtót.~Szulali ezt nem vette tréfára, hogy
12   27|    legutoljára melegedtek nála. Szulali a keresztvasakon könnyű
13   27|         a tolózár helyén.~Ebből Szulali paraszteszével kitanulta,
14   27|    ismét betaszítódott a závár.~Szulali lélegzetét visszafojtva
15   27|    esetére azzal fog megöletni.~Szulali szívében hűlni kezdett a
16   27|     megölelé a vezért is.~Ebből Szulali megtudta, hogy az a vezér
17   27|    azután még többet is hallott Szulali, amitől hajszálai felálltak.~
18   27|       sík súlyegyenébe, s mikor Szulali széttekinte, hát nem látta
19   27|     tudom. Hanem én vagyok az a Szulali, aki haza jöttem török rabságból,
20   27|       kezdett el aztán még csak Szulali ordítani, hogy a harmadik
21   27|      minden erejéből protestált Szulali, s minthogy jószántából
22   27|       kéthetes kurzus vége felé Szulali bégetett, mint a birka s
23   27|       után égre-földre esküdött Szulali, hogy soha életében tájékára
24   27|       világnak. Hanem azért már Szulali híre meg volt alapítva a
25   27|        környékben; csak „bolond Szulali”-nak nevezte őt azért minden
26   27|  nevezte őt azért minden ember.~Szulali korántsem, hogy meg lett
27   27|   Méltóságos úr, én vagyok az a Szulali, akit a gonosz debreceniek
28   27|     leszállt a nyeregből, amint Szulali azt mondta, hogy őtet a
29   27|        vele, mire van szüksége.~Szulali elkezdte előtte mesélni,
30   27|       Mi kell még jámbor őrült?~Szulali mesélt tovább a szelíd fenevadakról,
31   27|        s azokat is sajátkezűleg Szulali mezítlábos talpai alá rakta.~
32   27|         mert nagy az a szellem.~Szulali most vette még csak észre,
33   27|        tőszomszédságában.~Midőn Szulali a nagyon figyelmes úr előtt
34   27|          hozzátok elő a derest.~Szulali most látta csak át, hogy
35   27|        azokra írva.~Ilyenformán Szulali harmadízben pőrére vetkőztetve,
36   27|     abból valamit elhinni, amit Szulali össze-vissza fecsegett akár
37   27|       Az tehát nem állhat, amit Szulali beszél, hogy ő hallotta,
38   27|      volt az utolsó szóig, amit Szulali beszélt.~Keresztszegi lakott
39   27|   közöttük, csupán akkor, midőn Szulali véletlenül megleste összejövetelüket.~