Part

 1    2|            a báránybőr-süveg.~– No fiú, – szólt – most már bújdossál
 2    2|       bevittem.~– Ejnye, beh derék fiú maga; hát hogy aludt, mit
 3    3|          nevetik.~Most a legvígabb fiú vagyok azok közt, kik kalapjaikat
 4    4|         sem ágyú. Néhány lelkesült fiú felkapta a véres kardot,
 5    5|            A temetőárok az anya és fiú között volt. Ez nem bírt
 6    5|            elitélő hangon Judit.~A fiú felelni akart. Akarta mondani,
 7    5|             elveszett-e a csata?~A fiú némán inte, és fejét lehajtá.~–
 8    5|       napjaira. Miért jöttél el?~A fiú hallgatott.~– Miért akarod
 9    5|          de elfelejts bennünket.~A fiú esdő tekintettel nézett
10    6| ezüstszinűre festett!~      ~A víg fiú megnevette beszéde végét,
11   10|           belőle.~A borért küldött fiú aztán tenger ideig odamarad,
12   10|             Eredj előlem, hálátlan fiú; könnyen beszélsz velem,
13   11|         tőle, mert igen mulatságos fiú. – Elindult tíz forinttal
14   13|           volt rá gondja többet. A fiú megnőtt, megszakállosodott,
15   13|          menő jövedelme ennyi szép fiú felnevelésére; legtudósabb
16   15|            megyen.~Mindennap másik fiú őrizte a legelő gulyát,
17   15|          ment vele apja házához.~A fiú szülői hogy megörültek,
18   15|         Azon közben múlt az idő: a fiú embernyi emberré növekedett,
19   16|           be van zárva. A kis árva fiú úgy elsírdogált magában,
20   16|           jött ezúttal.~A kis árva fiú végre megkérdezé egy féllábú
21   19|         neki egy gyermeke, hol egy fiú, hogy egy leány, és az olyan
22   23|      varrólánykáktól, hogy én szép fiú vagyok; sokat is tartok
23   24|            hogy örül jöttömnek, jó fiú!) Már azt hittem, hogy nem
24   24|     vezessen át a tiszttartóhoz.~A fiú a legügyesebb szolgálatkészséggel
25   24|        ügyel a nevetésére, igen jó fiú. Ez bizony egy kissé mágnásnak
26   24| emberhússal él, s rajtad kezdem.~A fiú takarodott előlem, hanem
27   24|        fogja?~Először is ez a bohó fiú, ez a nevető gép: hát lehet
28   24|           idd ki előttem!~A jámbor fiú retteneteset fohászkodott,
29   24|         Elővettem Louist. A jámbor fiú nem nevetett, attól félt,
30   24|            tíz óra lesz. A szegény fiú megijedt, azt hitte felakasztottam
31   27|        siheder hazakerült.~Amint a fiú elbeszélé, a tolvajok által
32   28|        szerzetes és egy ministráns fiú jöttek ki rajta. Mindkettőnél
33   28|         toborzással vádoltak. Szép fiú volt. Az egész úton hallgatott,
34   28|           ismerkedtem meg; igen jó fiú volt, sokat bomlottunk együtt,
35   29|        fiúk.~Csakhogy mit ér az a „fiú”? Fiú! Mikor lesz abból
36   29|        Csakhogy mit ér az a „fiú”? Fiú! Mikor lesz abból még ember?
37   31|            Csingi pedig életrevaló fiú volt – kínai császár létére.~
38   34|           Katicának.~Egy idő óta a fiú nem szeretett tanulni; az
39   34|            csináltak helyet.~– No, fiú! Arany betűkkel jegyezd