Part

 1   12|    mondani, hogy az egyik sírban Ferhád fekszik, a halhatatlan művész,
 2   12|          és elbeszélje egymásnak Ferhád és Shirin szerelmét.~Nyugat-Perzsia
 3   12|  felrázta őt méla helyzetéből: – Ferhád, te nem láttad Shirint?~–
 4   12|   félhetnék, hogy őt elfelejtem.~Ferhád támolygó tekintettel kelt
 5   12|          azonban hátra: Harun és Ferhád.~Nyugodt bizalommal lépett
 6   12|          hajtá le ősz fejét. Még Ferhád volt hátra, az őrült, az
 7   12|     hátra, az őrült, az eszelős. Ferhád, ki az egész idő alatt nem
 8   12|          a női idomok kecseiről, Ferhád mindent eltakart kegyeletteljes
 9   12|          szép, tündérien széppé.~Ferhád azon pillanatot fogta fel,
10   12|      szökelléseit adta vissza.~– Ferhád! tied a diadal, – mondá
11   12|          akarsz, és bírni fogod.~Ferhád sötéten tekinte a királyra.~–
12   12|       mindent meg fog adni, amit Ferhád kérend tőle.~– Tehát azt
13   12|         azt kérem tőled, – szólt Ferhád – hogy engedd el e szobrászoknak
14   12|       zúgása hangzott a teremben Ferhád nagylelkű kívánatára.~–
15   12|     kívánsz, tied leend. Kívánj.~Ferhád erre fölemelé lecsüggesztett
16   12|        keresztül, félre ugrottak Ferhád mellől, mint ki a villámot
17   12|          zenét ijedtében.~Csupán Ferhád maradt nyugodt; a napra
18   12|        esküje által fogva van.~– Ferhád, te őrjöngsz, te eszelős
19   12|       megbocsátom, kérj egyebet.~Ferhád fölvevé kalapácsát, s a
20   12|             Ó király, – viszonza Ferhád – a költő, a művész közelebb
21   12|        őt életemnél, neked adom.~Ferhád keble tágult. Istent érze
22   12|        az engem elragadna innen.~Ferhád a királyra tekintett: –
23   12|          ami most zöld.~A király Ferhád vállára tevé kezét.~– Hallottad
24   12|      tudod miből lehet, csinálj.~Ferhád nyugodtan mosolygott. Az
25   12|         hegyek közül, hanem tej.~Ferhád elment; újra megindult a
26   12|       szobor és a tejpatak lőnek Ferhád szerelmi postái; összegöngyölt
27   12|          azzal elmondá az álmot.~Ferhád sóhajtott és mosolygott,
28   12|     Shirin megtudta belőle, hogy Ferhád a titkos szerető.~Három
29   12|      kívánság már betelt, – mond Ferhád figyelmeztetve a királynak. –
30   12|          napon ismét meglátogatá Ferhád a királyt, s megdöbbentő
31   12|          énekét az zengi vissza; Ferhád volt ott, ki mindennap életét
32   12|          most lehetetlenné vált.~Ferhád meghallá a kívánatot, kiment
33   12|          ó Shirin!~Ott dolgozott Ferhád éjjel-nappal. A szerelem
34   12|         mind bámulva jöttek ide, Ferhád műveit csodálni.~A mű ellenállhatlanul
35   12|         felkiálta Ferhádra:~– Ah Ferhád, minő jó bolond vagy te,
36   12|      régen gyászt viselnek érte.~Ferhád, mint a villám ütötte sas,
37   12|       engedelmével eltemették őt Ferhád mellé, egyiknek sírjára
38   12|          Minden elmúlt, csak ami Ferhád és Shirin emlékéhez van
39   12| gránátalmafát őriz még a nép. Ez Ferhád fája volt, melyről kalapácsa