Part

 1    2|       lúdfalkát – mintha most is előttem látnám szomszéd urambátyám
 2    2|          Gergely urambátyám állt előttem, testestül-lelkestül és
 3    2|        amint nekem célzott – köd előttem, köd utánam egyszerre csak
 4    3|          s ezt okosan tevé; hogy előttem futott és nem utánam. A
 5    6|      arccal a földre borultak le előttem… Én nem értettem a dolgot…
 6    6|    aranyszínű alakjára, úgy állt előttem, mint valami túlvilági lény,
 7    6|        népség mindenütt lefeküdt előttem a földre, s midőn egy berek
 8    6|          mondá el mister Drayson előttem e történetet. Lehet, hogy
 9   10|        kinek a porban fekve kell előttem megjelenni, mert amije van,
10   11|       akartam meginni, az asztal előttem, a csésze a kezemben, midőn
11   11| irányozám a mutatott tájra, íme, előttem állt mintegy kilenc-tíz
12   11|        én emberem, fejét lehajtá előttem a földre, s talpamat feltette
13   11|   hasznavehetőségét bebizonyítsa előttem, beleugrott, s nagy örömmel
14   12|       Shirin az enyim. Mindenütt előttem áll, ahol csak járok. Akár
15   12|        egy Amshaspand jelent meg előttem, egy virággal kezében. Ez
16   23|       szörnyű nyájasan nyitottak előttem mindenféle ajtókat s vezettek
17   24|          senki sem iparkodott az előttem futót csitítani, sem a kiabálásban
18   24|        kapuőr, vagy micsoda, aki előttem végig kiabált az utcán?~–
19   24|       kapuőr pálcalovon nyargalt előttem, a vadász úgy bánt velem,
20   24|   furcsaságaival, aki bolondozik előttem, annak a számára tartok
21   24|      egészen ismerősnek tetszett előttem; az tulajdon hálószobám
22   24|        nem tettél mérget, idd ki előttem!~A jámbor fiú retteneteset
23   24|      aztán.~S azzal ott mindjárt előttem lefeküdt a padlóra, hogy
24   24|        elalszom, rögtön megjelen előttem ez a kettős kép: a való
25   24|          kezemet, megcsókolta, s előttem egészen szokatlan, átváltozott
26   24|      bohókás szerepét gyakorolja előttem, minthogy úgysem hiszek
27   24|        halavány, fehér alak állt előttem, reszketeg éji méccsel kezében,
28   27|         mikor a fehérnép felvevé előttem azokat a kántusokat, s láttam,
29   27|          be; harámbanda mulatott előttem, utoljára tüzet raktak alattam
30   29|         párkányokba fogózva. Ezt előttem sem sokan tették meg a szívük
31   29|         utánam. Kettő pedig ment előttem, hatalmas gerundiumokkal.~–
32   29|    valamit látott, a másik kettő előttem megijed, megfordul, engem
33   29|        szülöttem,~Csak ne sírjál előttem!~      „Jajh, anyám, jó
34   29|        szülöttem,~Csak ne sírjál előttem!~      „Jajh, anyám, jó
35   29|        szülöttem,~Csak ne sírjál előttem!~      „Jajh, anyám, jó
36   29|  Bizonyos lehetsz felőle, hogyha előttem ily tiszteletlenül beszéltél
37   29|       olyan csúnyákat ne mondjon előttem!~– Hát te is az eszemet
38   32|      buckatetőről ellátok, nincs előttem egyéb, mint hullámzó sárga
39   35|        fogja szerelmed nagyságát előttem, s én háládatos leszek érte