Part

 1    4|     leveti hátáról a medvét.~– Ah, hozott isten! jó sikerrel
 2    4|       bámulva kiáltanak föl:~– Ah! ön itt, Nádaskai!~– Itt
 3    4|       virág gyökérgombócait.~– Ah, ah!~– Heves vármegyében
 4    4|   virág gyökérgombócait.~– Ah, ah!~– Heves vármegyében mai
 5    6|        élik, nem látják meg.~– Ah, ezt mutasd meg nekünk, –
 6    6|    Asasiel mutatott Saulnak.~– Ah! – kiáltának fel társaim –
 7    6|   lehet negyedrangú csillag.~– Ah ön nem jól lát! – kiáltának
 8    6|     tartotta, hogy ott vesz.~– Ah uram, önnek nincs mit félnie, –
 9    6|        elégedve állapotommal. „Ah hisz önnek semmi baja sincsen, –
10    6|        kinézésén megütközve.~– Ah, az pokoli kaland volt, –
11    6|     Isten tudja, honnét jövök? Ah barátom, nem feketék az
12    6|      rohantak ki a teremből.~– Ah, ön ezúttal köszönettel
13    6|       forrón meg ne csókoljam. Ah, barátom, ha ezen kezet
14    7|  föllebbenté a könnyű fátyolt.~Ah, minő szépséget takart föl
15   10|       semmi sem történt volna. Ah, az olyan apró titkolózás
16   11|    tenni meg a további útat.~– Ah! ti már itt vagytok, – szólt
17   12|       és felkiálta Ferhádra:~– Ah Ferhád, minő jó bolond vagy
18   20|       sereget, mint a polyvát. Ah, hisz ezek valóban démonok,
19   22|     kard hegyénél csókolózott.~Ah de odalenn egészen más világ
20   23| engedett várakozni; ő is jött. Ah, közelről valóban vakító
21   23|    ismerte a marchesa hotelét, ah, ki ne tudná azt: hol van?
22   23|     elém jött és kezét nyújtá (ah, mi bájos, puha kéz!), leültetett
23   25|     nem volt irgalom senkinek: ah, a nők kegyetlenek; s mikor
24   25|     csak mind együtt nem volt. Ah, a nők kegyetlenek.~És mikor
25   25|         melyik hová tartozott! Ah, a nők kegyetlenek.~Azt
26   28|         Végképp kinn maradnak? Ah akkor önök tehetnének egy
27   28|      ön. Beszéljen hangosan.~– Ah Alfréd! ez illetlen. Mit
28   28|    Pedig közönséges emberek.~– Ah Larisse. Ez a vérrel itatott
29   28|         mint valami jégcsap.~– Ah!~– Én sokszor láttam ezt.
30   28|     akkor vágott rajta eret.~– Ah! – sóhajta fel örömborzadállyal
31   28|       embernél több nem tud.~– Ah! – Larisse megneheztelt.~
32   28|      művészekkel szerződjem.~– Ah ön volt aztán, aki bennünket
33   28|        egy töltött pisztoly.~– Ah! – Larisse összeborzadt.~–
34   28|    elszántság vezeti a lelket; ah, de az egészen más, megölni
35   29|    csak a fejemet küldöm le.~– Ah, te bolond!~– No, hátha
36   29|        folytattunk az utcán.~– Ah! hát ti is a lunátikus felett
37   29|    rajta, ugyan mit?~De éjjel, ah az éjjel~Boldog szerelmesek
38   29| köszönt vele:~– Alászolgája.~– Ah. Per Deos immortales! –
39   34|    Tekintetes Alelölülő úr!”~– Ah! – mondá a főhivatalnok, –