Part

 1    4|                   szép Magyarországon? Hanem kérem: hogy ha magyarul szól,
 2   10|               fegyvertársai voltak!~– Hiszen kérem, az én alakom nem rác, hanem
 3   10|                   sem mondom.~– De ha szipen kérem.~– Ha felfogadod, hogy nem
 4   10|                  sokszor elvivéd.~– Most nem kérem ingyen, hanem cserébe királynétok
 5   12|                     kérend tőle.~– Tehát azt kérem tőled, – szólt Ferhád –
 6   23|                      fénye elveszett.~No már kérem alássan, én láttam elég
 7   24|                   sírt, fohászkodott.~– Jaj, kérem alássan, bolond az; az egészen
 8   24|                 miféle teremtés itten?~– Jaj kérem alássan, az meg a legnagyobb
 9   24|             tiszttartó?~– Igenis, itthon van kérem alássan, hahaha! áthíjjam?
10   24|                mindig szokott nevetni?~– Nem kérem alássan, én sohasem nevetek,
11   24|            Alászolgája uram. Ne kisérjen ki, kérem, hátha valaki meg odakinn
12   27|                     polgár is vagyok, számon kérem, ki vetette fogságra választott
13   28|                     amit teszek. Engedje meg kérem, hogy leüljek; csak a vasúttal
14   28|                   kételkedem benne. Tegye be kérem az ablak tábláit; a kozák
15   28|                      ha azoknak elfogadására kérem.~– Parancsoljon, uram. Én
16   28|                     is megfosztotta.~– Ugyan kérem, hagyja azt is itten. Két
17   28|                    kiejtéssel.~– Az igen jó. Kérem, ha útközben valaki németül
18   28|             felkunkorított bajusza. – Ugyan, kérem, hány mérföld lehet ide
19   29|                      most zsúrolták ki.~– Ó, kérem alássan, elleszek én idekinn
20   29| petrezselyemgyökérrel, konyharonggyal.)~– Ó, kérem alássan. Elállok én szívesen.
21   29|                elfáradva.~– A kalapját tegye kérem ide – oda – hová? Majd beviszem,
22   29|                      leteszem az ágyra.~– Ó, kérem alássan, nem engedem fáradni
23   29|             Tóbiássyné asszony.~– Nem lehet, kérem alássan. Haza kell mennem.
24   29|                    Nyaviga „az”?~– Én vagyok kérem alássan professzor úr, –
25   29|                 ekkorát húzzanak a hátára.~– Kérem alássan: én azt gondoltam,
26   29|                 halljuk az ítéletet!~– Tehát kérem alássan, annyi van a dologban,
27   29|                     haza s feküdjék le.~– De kérem alássan: ebéd előtt nem
28   29|                Ifjasszony, szívem! Nyissa ki kérem az ajtót.~A rejtélyes kaparásra
29   29|                      engedelmével megfojtom, kérem alássan.~– Hát aztán mi
30   29|               csinált, mint egy birka.~– Hát kérem alássan, nem szabad énnekem
31   29|                 állsz éppen az én kapumba?~– Kérem alássan, a testimoniumért
32   29|                    szemedet.~– Nem értettem, kérem alássan.~– Addig innen el
33   29|                   lelte az urat?~– Semmi sem kérem; – magyarázott Nyaviga úr
34   29|                    Domine bort ivott?~– Nem, kérem alássan: a máslás nem bor.~–
35   29|                      a hordóba?~– Nem tudom, kérem alássan. Úgy tetszik, mintha
36   30|             polgártárs (ne vegye titulusnak, kérem, „ex”: ki; „cella”: pince; „
37   31|                      magam, a császár, s nem kérem hozzá a te tanácsodat, tudós
38   34|                         Nem pogány isten az, kérem alássan, mert az jó, becsületes