Part

 1   17|         leánynak. „Majd én Tóthné asszonyom leszek, vagy Veresné asszonyom,
 2   17|    asszonyom leszek, vagy Veresné asszonyom, Puskásné, Kissné, Taligáné,
 3   17|      vakargatni a fejét és Mákiné asszonyom az orrát, és mind a kettő
 4   17|           amennyit tudott, Mákiné asszonyom pedig még tehetségein felül
 5   17|            odatalált végre Mákiné asszonyom házához, s hálát adott az
 6   17|        illően lehurrogatni Mákiné asszonyom által.~– Ejnye, kedves vejem
 7   17|  háromszor is volt már itt Mákiné asszonyom, s megigérte, hogy megint
 8   17|     Kivált amint nemsokára Mákiné asszonyom ruháit hallotta ropogni
 9   17|       amint bekopogtatott.~Mákiné asszonyom igen szépen volt ez alkalomhoz
10   17|    asztala! – E szóval meg Mákiné asszonyom ütött nagyot az asztalra.~–
11   17|        hármat is ütött rá.~Mákiné asszonyom sem akart hátrább maradni,
12   17| elhallgatott mind a kettő. Mákiné asszonyom ríva fakadt, és hazament.~
13   17| felöltözött szépen, elment Mákiné asszonyom házához, Mákiné asszonyom
14   17|         asszonyom házához, Mákiné asszonyom pedig már kinn leste az
15   17|         vagy őtet vette el Mákiné asszonyom?~A sok hazajárásból azután
16   17|          Juci hazaszökött, Mákiné asszonyom mindig elmondta Tubáné szomszédnak,
17   18|        megbecsülik, mint Borsosné asszonyom.~– Aztán ma meg kell nézni
18   21|         kérő, özvegy Dúl Mihályné asszonyom szülőinél; akik is azt felelték
19   21|      gyász letelvén, Dúl Mihályné asszonyom csakugyan összekerült ismét
20   29|           tett a fórumhoz Dudásné asszonyom következő tartalmú betanulatlan
21   29|          egész látományt. Dudásné asszonyom bizonyosan jól felpálinkázott,
22   29|   pecsenyéhez jussanak, s Dudásné asszonyom el-kikergette az olyan vevőt
23   29|       lesz róla lenyalni. Dudásné asszonyom is várhatja a rendes kosztosát,
24   34| szomszédban lakó Liba Kis Jánosné asszonyom.~Minthogy abban a hosszú
25   34|    ajándékozott. Liba Kis Jánosné asszonyom azzal szolgált rá a magáéra,
26   34|         udvarán: Liba Kis Jánosné asszonyom „egy” napon leöleti valamennyit:
27   34|        Londonba. Liba Kis Jánosné asszonyom maga saját személyében szállítja
28   34|        nap múlva Liba Kis Jánosné asszonyom száz vagy kétszáz guineával
29   34|          azonban Liba Kis Jánosné asszonyom nem látott Londonból egyebet,
30   34|    Ugyanis, mire Liba Kis Jánosné asszonyom Londonból visszaérkezik,
31   34|      közeledett. Liba Kis Jánosné asszonyom udvarán rettenetes lármát
32   34|     átlátogatott Liba Kis Jánosné asszonyom házához.~A polgártársnő
33   34|    kenyereket. A Liba Kis Jánosné asszonyom kenyere majd kiugrott a
34   34|        kacagjon, Liba Kis Jánosné asszonyom. Mert közöttünk van egy
35   34|           fülébe Liba Kis Jánosné asszonyom, s azzal felkapva a felső
36   34|       bocsássák.~Liba Kis Jánosné asszonyom szépen megköszönte az aldermannak
37   34|         most már Liba Kis Jánosné asszonyom együtt jár minden évben
38   35|        komolyan figyelmeztette:~– Asszonyom, ha ön ezt a kabáttal való