Part

 1    1|         merengett; olyan volt e vadon puszta helyen, mint fehér hableány
 2    1|           merengeni a néptelen tenger puszta látkörén.~Sokszor megkísérték
 3    3|               lett volna.~És kietlen, puszta volt a föld minden határa.
 4    5|              sem vissza, elvadultan a puszta erdőkbe eltévedt, ott levette
 5    6| alkalmatlanabbak kezdtek lenni, a nép puszta nevök előtt reszketett,
 6    6|             egy a hegyoldalba épített puszta épület volt, a velünk volt
 7    9|              Kína határából.~Kietlen, puszta vidék volt Szkítia határa.
 8   10|         ellenségre sem talált sehol a puszta homokon kívül, de ez is
 9   10|               sehol; mintha valóban a puszta rémei lettek volna, kik
10   10|               a tigris barlangjába, s puszta kézzel fojtanám meg, örömestebb
11   10|           ember, sem vadállat, melyet puszta kézzel meg ne öljön, puszta
12   10|           puszta kézzel meg ne öljön, puszta öklével képes betörni a
13   10|              a körülfekvő véghetetlen puszta, védte népeinek karja.~Minden
14   10|            nem hagyva hátra egyebet a puszta falaknál.~Aurelián fölhívást
15   10|          Ellenségeink kutakat ástak a puszta közelében, s minden világrészből
16   10|               A reggel első sugarai a puszta közepén találták a királynét.
17   10|               fantasztikus délibáb, a puszta álmai elmúlt dicsőségéről.
18   12|              onnan. Kelet felől a sós puszta sárga látköre vonul el,
19   12|               őt, de közöttünk széles puszta fekszik, forró sivatag:
20   13|          vadállati dühvel ugrott neki puszta kézzel az ifjúnak, s bár
21   25|         tavasszal kivirítanak, hogy a puszta kőfal egészen lilaszín prémet
22   25|           neki, hogy ránk feküdjék, a puszta terhével agyonnyomna. Hogy
23   25|              csörgőkígyót szedj össze puszta kézzel százat. Az asszony
24   25|       oroszlánt, az óriások csoportja puszta kézzel rohanta meg a bég
25   25|        fustéllyal és köveket hajigáló puszta kézzel; már ekkor azonban
26   27|             Quinto. A mátai elhagyott puszta, melyet Musztafa bég, mostani
27   27|        csőszkunyhó, vagy vadásztanya; puszta szemmel is meglátszik, mikor
28   27|            arcára, onnan meg vissza a puszta telekre, mintha azt gondolta
29   27|          összeesküvést fedezett fel a puszta kastélyban.~Ebből a rögeszméből
30   27|       felesége egyedül jelentek meg a puszta kastélyban, senki sem gyülekezett
31   27|           éjszakán történt az, hogy a puszta kastély udvarán egy magános
32   27|            helyén más, mint egy nagy, puszta szérű.~Azzal megint, szó
33   30|            hamar támadnak a városok a puszta földből; azért etablírozta
34   32|            Majd gondját viseli neki a puszta.~Nem tudtam elképzelni,
35   32|        gondját egy árva leánynak az a puszta, amely egy árva nyúlnak
36   32|           kell ezt félteni. Nagy úr a puszta. Engem is az nevelt. Nem
37   34|            nemesség-e annál egy darab puszta földjét az országnak gyümölcstermő