Part

  1    1|             mely karját bénítá meg, – még egy hajítás s véres homlokkal
  2    1|              szél vitorláiba feszült, még néhány kő repült utánok
  3    1|       sejtelme volna, melynek eszméje még nincs tökélyre ébredve gondolataiban.~–
  4    1|            tenéked paradicsomot adhat még egy más világ, nekem – ki
  5    1|            hangja susogja nekem, hogy még nincs ideje a meghalásnak,
  6    1|               azt mondják nekem, hogy még napok vannak hátra, mikben
  7    1|            futni nem bíró hölgy felé.~Még egy erőfeszített rándulást
  8    1|            nehéz vergődés hallatszott még a cserje között, később
  9    1|              emberekre lenézhetett. – Még Williám is sírt, mint egy
 10    1|            kitette, tudva, hogy onnét még vissza nem jött senki, s
 11    1|               szokta magát viselni, s még úgy sem sóhajtozott mint
 12    1|               és őket szabadítsa meg.~Még azon éjjel kedvező széllel
 13    1|      pokolszigetről; emlékeznek ugyan még sok év után is azon hajósok,
 14    2|              galambdúc éktelenkedett, még odább egy rakás ölfa, meg
 15    2|          nyikorgó kankalikos kút, meg még patvar tudja, mi mindenféle
 16    2|               boronákkal egyben, s ha még ezekhez hozzá képzelem azt
 17    2|        sokszor nem aludtam miatta! De még többször álmodtam felőle.
 18    2|             Azt mondta, hogy a leánya még nagyon fiatal, nem arra
 19    2|             életnézetek egyikének.~De még azt csak elszívelte volna
 20    2|          várnál! Annyi bizonyos, hogy még akkor matrikulának eszméje
 21    2|              született – uram bocsá’, még Mátyás királyra is vissza
 22    2|            állítani, de tudja patvar, még az emlékezetem is fügét
 23    2|           cifrázták, hogy az embernek még a lelke is bukfencet hányt
 24    2|       megtudja, hogy én dobtam agyon, még macskává változtat, vagy
 25    2|          apjának.~– Hanem asszonynéni még ugyan jó színben van. Egészen
 26    2|          Mikor kegyelmed fiatal volt, még akkor talán az a pap meg
 27    2|               e percben kelle látnom, még álmomban sem felejtem el.
 28    2|             ki voltál, s megbosszulom még az unokáid unokáin is.~(
 29    2|         unokáin is.~(Boldog Isten! Ez még három nemzedéket túl akar
 30    2|            azt a semmirevalót. Bizony még holta után is áldani fogom.~(
 31    2|        piszkos állatot, mint az egér, még a szájába sem fogott stb.
 32    2|         életem, hanem hiszen felderül még nekünk is a csillagos ég!~
 33    2|          kezdett a hangom). Kegyednek még sokáig kell élni, kedves
 34    2|           látogattam? Hátha felesége? Még agyonlő. Égből pottyantam
 35    2|      szedtevette táncoltatta! Mert ha még egyszer – három kila mennydörgős
 36    2|      megszabadulok.~Urambátyám pedig, még egyszer rábízva az ördögre,
 37    2|               vigyen haza, belódult s még aztán sokáig hallottam pattogó,
 38    2|               belépek a szobaajtón, – még csak az egyik lábam tettem
 39    2|             hogy másik kezem és lábam még kívül maradt, s leírhatatlan
 40    2|               Ejnye, ejnye. Hát jár-e még iskolába?~– Nem biz én,
 41    2|           kalapomat vevém.~– Maradjon még egy kicsit, – biztatott
 42    2|           ezen a pápaszemen, nagyít-e még?~Néztem rajta.~– Tyűh, asszonynéném,
 43    2|            hiszi, segítsen rajtam, ha még lehet.~– Hm – szólék fontos
 44    2|          fenyegetővé kezd válni, s ha még ezekhez azon nem várt frázis
 45    2|             asszonynéném annyit, mert még lilaszínű hályogot is kap.~
 46    2|          azonban késő este volt, s én még szüntelen odaáltal. Künn
 47    2|              én, aki három zsivánnyal még akármikor megbirkózik!~Hősi
 48    2|            Rámlépett. Akkor emlegette még csak aztán istenigazában
 49    2|         csillapítám – éjszaka az idő; még majd farkasokat talál a
 50    2|            Leszállt, dörgött, morgott még magában egyet-mást, s leült.~–
 51    2|             vagyok ám szerelmes.~– De még én sem tebeléd. Hanem tréfán
 52    2|               vele együtt szép magát, még ha Debora asszony vele jár,
 53    2|          lenni egyszerre? Hanem öcsém még gyerek vagy, nincs mit aprítnod
 54    2|             Nagyobb igazság kedvéért: még tejem sincs, amibe valamit
 55    2|            szájába.~– No de ami nincs még, majd lehet még; kezdetben
 56    2|             ami nincs még, majd lehet még; kezdetben sem vala semmi,
 57    2|          bedugott fülekkel. Én kivált még a macskáját is agyoncsaptam.~
 58    2|              vigasztald meg szegényt; még kisírja a lelkét.~Nekem
 59    2|           ekkor megszabadult a szíve! még én is éreztem annak alpesi
 60    2|          éreztem annak alpesi súlyát. Még egyszer magamhoz szorítám: „
 61    2|             szorítám: „Hanem az egész még titok”, súgám neki, s azzal
 62    2|             félbosszúsan Debora.~Erre még pirosabb, még zavaradottabb
 63    2|            Debora.~Erre még pirosabb, még zavaradottabb lett, s végre,
 64    2|               s borotvált szakállával még pirosabbra dörzsölé arcát.~–
 65    2|             bennünket szegény, azután még egyszer elkerítette ennek
 66    2|       jószántából forrón megcsókolt.~…Még maig is emlékszem mindezekre.~
 67    2|             már, a nyelvét kivéve. Az még ép és egészséges. Előre
 68    3|             igen keserű iskola. Akkor még fiatal voltam, most már
 69    3|         elveszteni való reményem volt még akkor! A reménység szép
 70    3|              érzőbb ifjúi kebelnek. – Még ekkor nincsen semmi joga
 71    3|            mert tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~Most a legvígabb
 72    3|                míg fenn a bérctetőről még látható volt a leáldozó
 73    3|            eszmék nem bántanak többé, még emlékeiktől is megszabadultam.~
 74    3|               lélegzetet. Érzém, hogy még nappal van, s e gondolat
 75    3|         minden bátorságát.~Házigazdám még mindig ott ült, és hallgatott.
 76    3|               a csillagok lehullanak, még élni fogsz?~Kevélység démona!
 77    3|                később a napokat, amik még hátravannak, s mint esnék
 78    3|               rövidre mért időt? Vagy még tán kevésbé félné a hosszúra
 79    3|               az ellenség vére. Jut-e még eszedbe az a virágoskert,
 80    3|            életben, sem a másvilágon. Még egyszer fogsz anyai keblen
 81    3|                de a vérmámor gyönyöre még irtózatosabb.~Mi édesebb
 82    3|             édessége hátra?… Van, van még egy.~Ez egy utolsó kéj,
 83    3|               lég sem tartja meg, hát még az emberi szív?~
 84    3|       elfeledni, megölte őt, s azután még kevésbé tudta elfeledni…~
 85    3|      meghaltak mind a ketten. A leány még egyszer felnyitá szemeit,
 86    3|            mint szívembe égeté magát! Még most is, ha elsötétül, olykor
 87    3|          lélek. Nyomorú, tengődő nép, még az emberméltóság is lekopott
 88    3|            csóválja maga körül a nap. Még rájövünk, hogy el fogjuk
 89    3|    megérdemeltük azt; csakhogy nekünk még egy nagy darab élet is van
 90    3|          hátraköték, haját lenyírták. Még mindig nézett a távolba,
 91    3|              mindig nézett a távolba, még mindig remélt, végre beköték
 92    3|               az. Erősebben rántotta, még erősebben, – végre elszakadt, –
 93    3|          szolgákat mélyen eltemetett.~Még azután századok lefolyásaig
 94    3|         ország ajtajáig, mit élő szem még nem látott meg soha.~Várt,
 95    3|     visszatértek, az örökkévalóságból még egy perc sem múlt el.~Kiáltani
 96    3|              iszonyú lény, mily kínzó még álomnak is a te képed!~*~
 97    3|               Csak egyetlen ember élt még, kinek lelkében Isten neve
 98    3|           lakott, ez egy emberért élt még a világ, ez egyért kímélte
 99    3|          sejtelem, melynek emberi ajk még nem mondta ki nevét.~Olykor
100    3|      kuszáltak hajai, de arca vonásai még kuszáltabbak, szemei, mint
101    4|             kell adóba fizetnem, s ez még csak a tizenötödik.~– De
102    4|               foghatom vidravassal.~– Még azon felül három hermelint
103    4|             sok, de csak elég. Tavaly még nem volt több tíznél, most
104    4|            vétett itt? Soha sem ettél még rántott medvefület s halzsírban
105    4|             hozzá.~– Pompás! Hisz így még vendégeskedünk is.~Amint
106    4|              fogva voltam.~– Hát él-e még magyar ember? mit csinál
107    4|             hajdani lapkihordója, kin még akkor is megérzett a tudományos
108    4|               mezítláb sétálniok. Hát még mikor a szamojéd ábécére
109    4|            hogy magyarul diskurálunk, még beljebb küldenek bennünket
110    4|            szemeket csinálnak, mintha még azt sem tudnák, hogy Hungariát
111    4|           Hortobágyon is.~– Meg van e még Kecskemét?~– Meg, csakhogy
112    4|               Hát a radicalok élnek-e még?~– Élnek valahol Amerikában.
113    4|                 Hát Horváth Laci él-e még?~– Elfutott Konstantinápolyba.
114    4|       színészeink közül egy kettő van még meg, a többinek igen drámai
115    4|            lekapják érte az embert, s még be sem szabad bizonyítania,
116    4|           hívják Illyriának, Debrecen még mindíg Debrecen és nem Szlovenszkograd,
117    4|              s a Nyitranszke Sztolici még mindíg ott fenn van a hegyek
118    4|       boltfelírások – hála Istennek – még mind németül vannak. Kecskemét
119    4|                a hónuk alatt. Petőfit még mindég nem égették meg,
120    4|           kiengesztelődtek iránta. De még Horváth Lázárból sem lett
121    4|              medvefülnek. Na de Pálfi még mindíg szabadon kritizálja
122    4|               minisztériumot, s Vahot még mindíg szabadon védelmezi.
123    5|           Csak a távol égen villogott még valami láng, hallatszott
124    5|          igazat. A lemenő nap melegét még érzem arcomon. Miért nem
125    5|               kemények, szigorúak, de még most is szépek.~Az ég egyik
126    5|               távolba mutatva.~Aranka még közelebb simul hozzá, hogy
127    5|         egészen a nő vállán nyugszik. Még nem lát semmit. A kék szem
128    5|         titkolni, hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott, még várta, hogy
129    5|               Az ifjú még tétovázott, még várta, hogy valaki tán marasztani
130    5|            hogy senki sem szól hozzá, még menyasszonya sem, még az
131    5|          hozzá, még menyasszonya sem, még az sem marasztja, az sem
132    5|            aztán a vesztett csatákból még többen a székely ifjak közül.
133    5|             nők és gyermekek maradtak még a városban. Özvegy nők és
134    5|              életben. Pedig ki tudja, még meddig élhetsz?…De szólj,
135    5|              mégis szép az élet ugye? Még a rongyok között, a gyalázat
136    5|              testében is szép az élet…Még a mankóért sem kellenek
137    5|          lángolni fog körüle a város, még akkor is verni fogom a tüzes,
138    5|               a föld alá van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a
139    5|        rokonok? Boldogok-e? Imádják-e még a régi Istent? Szabadok-e
140    5|               régi Istent? Szabadok-e még ős pusztáikban, ős bérceik
141    5|          kunyhóik küszöbére, melyeket még nemrég oly hősiesen védtek
142    5|              és az égő lángtető alatt még mindig hallik a szomorú
143    5|     ellenséges harckiáltás hallatszik még – a vihar üvöltése és a
144    6|                     1. A SAUL-TEMPLOM~Még a mostani hindosztáni fejedelem
145    6|           híre is múlni kezdett, ezek még akkor is elő-előtörtek a
146    6|          végigvonultak, azon a folton még a föld sem termett esztendőkig.~
147    6|       keletindiai hadsereghez jöttem, még akkor is réme, ínsége voltak
148    6|              a lovas osztály nem volt még benn az erdőben, csupán
149    6|             utat felfogó fatörzsökkel még másnap is volt bajunk, s
150    6|            néhány röppentyű süvöltött még a rohanók után a banánfák
151    6|            mintha nem tartották volna még magukat elég erősöknek velünk
152    6|            ejte, a síma lapok lazúrja még folyvást tükörfényes, csupán
153    6|            sátort, csak egy hiányzott még közülünk, legjobb barátaink
154    6|               borzongás futott végig; még egyszer félve, iszonyodva
155    6|       csüggedten rogyott le a földre. Még azon éjjel, amint táborába
156    6|         ágaskodni, hánykolódni, Smith még élesebben nyomta oldalaiba
157    6|         együtt hanyatt vágta magát, s még kétszer megfordult az alá
158    6|              sem maradt ott; ez a faj még holtan sem esik le a lováról.~
159    6|         lázrohamok. Csupán azt véltem még hallhatni, hogy másnapra
160    6|         lankasztó bágyadtság érezteté még velem, hogy meg vagyok sebesülve;
161    6|                 felelé az orvos, – ma még titoktartóbb volt, mint
162    6|         jobbra-balra eltávozott, hogy még ne is gyaníthassuk az irányt,
163    6|               s azon három ujj helyén még azután is valami hűsítő
164    6|                az emésztő élvezetláng még forralta véremet, idegzetemet
165    6|         társai többnyire ott vesztek. Még csak Drumfield van hátra;
166    6|               Drumfield van hátra; ha még ezt is ép testben látnám
167    6|            kiáltá neveinket. A doktor még habozott, de én ráismertem; „
168    6|         tulajdon hajam.~– Lehetetlen! még tegnap hollófekete volt.~–
169    6|           akarta az afgánokhoz vinni. Még azok nem tanulták a jus
170    6|          pokolba ment parlamenternek, még eddig az ördögök közül senkisem
171    6|          tompa bőgést hallatva. Azzal még egy sereg asszony jött elő,
172    6|           Sebaj, hajamat megfesthetem még, amilyenre akarom; de bőrt
173    7|             óriási kúptetejével, és a még sötétebb börtön.~A zaj,
174    7|               lehete szemlélni.~A nép még kisérte szemeivel a feltollazott
175    7|             csodás tagjártatásokkal s még csodásabb énekléssel.~Végre
176    7|               tovább lovagolt, szemei még jobban ragyogtak, mint egyébkor.
177    7|           aranybetűkkel voltak vésve, még az Aja-Szófiát is fölülmúlta,
178    7| gyümölcsözőkké tette.~Csupán egy volt még hátra, ki jutalmát el nem
179    7|            nagyvezérhez – ím én téged még nagyobbá teszlek. – Ime
180    7|         foglalt helyet.~Az udvaroncok.még egyszer lehajták magukat
181    7|               a szultán, hogy azt, ki még egy gonosz hírt tudtára
182    7|          körében töltse. Ahidalla, ki még most is kedvence volt, odaült
183    7|            játszadozott vele. Ibrahim még most is legdélcegebb, legderekabb
184    7|             látta lefolyni a szultán, még hallotta a müezzin dudolásának
185    8|               hogy a varga haragszik, még erősebben hahotázott, s
186    8|            hogy valakit főbe üssön.~– Még egyszer kérdem tőled, édes
187    8|              s amint erre a fullajtár még nagyobbat röhögött, úgy
188    9|           föld, melyik nép nem látott még téged?~Hol a jeges tenger
189    9|              hadseregébe állani.~Vagy még egy harmadik: föltámadni
190    9|           északtűt, a léghajót, mikor még mindezeknek Európában híre
191    9|       legiszonyúbb próbája volt ez, s még nem akadt rá eset, hogy
192    9|                a csonka falak, melyek még állottak, lehordattak a
193    9|           belehányták a kutakba, hogy még emléke se maradjon utána;
194    9|           erdői felgyújtattak, s hogy még a vizeknek se legyen lakója,
195    9|         szépsége bűbájával egy percre még a bosszút is elaltatá annak
196    9|               estek el, s kinek arcán még piroslott családjának ráfreccsent
197    9|            fáradságos munka miatt.~De még akkor is elég hatalma volt
198    9|          Hilea idegen sivatagába, hol még a vadállat is éhen hal meg,
199    9|           kényszerített üldözésben, s még egyet sem bírt elfogni a
200    9|             volt a sivatag közepében, még sem tudta elleneit ütközetre
201   10|              Akkor íródott ez, amikor még a szépirodalmi műveket is
202   10|      bugyillárist a kaputja zsebéből, még a kaputot is úgy kellett
203   10|               Kajabuc próféta, amiker még senki sem élt a földre.~
204   10|             nem tett koldussá. Maradt még nekem azért elég. Ne gondoljon
205   10|        hallaná, hogy hozzá beszélnek, még mikor ez a beszéd abból
206   10|              ha őt és a családnak egy még eddig be nem mutatott tagját,
207   10|              az égbe, te lájturja te! még kiütöd valami csillágnak
208   10|               esett az ajtóra, azután még egy, még kettő, és még tudja
209   10|               ajtóra, azután még egy, még kettő, és még tudja Isten
210   10|         azután még egy, még kettő, és még tudja Isten hányszor kettő?~–
211   10|           nemhogy megszűnt volna, sőt még újabb variáciékban kezdett
212   10|                 Uh! Bolondulj meg, ha még van eszed. Hát korcsma az
213   10|        hátudat a kályhával. Hol jársz még most is?~– Ne haragudjál,
214   10|           meglátnának benne az utcán, még azt gondolnák, sok pénzed
215   10|            lehetett kisvárosban, ahol még nem találták fel az utcai
216   10|           öklét mutatá meg Gergucnak, még pedig oly közel találta
217   10|           Birbuc diák amilyen bolond, még agyonüti.~Birbuc csakugyan
218   10|              egy kompatriótája maradt még Gergucnak, egy igen vén
219   10|          okozott bajt koplalással. De még ezáltal sem bírt erőhöz
220   10|           idegent eltávolíta magától, még Birbuc diákot is, fölemelteté
221   10|             és Fügefi gróf, kit ugyan még nincs szerencsénk tisztelhetni,
222   10|             hogy égi szárnyalása közt még a virágok himporát sem szórják
223   10|           hogy elveszlek?~– Jaj, maga még gyerek, még magának sokan
224   10|                 Jaj, maga még gyerek, még magának sokan parancsolnak.
225   10|           magának sokan parancsolnak. Még magának egy esztendeig iskolába
226   10|           lángzó üstökös! nem jössz-e még kivetni e silány földet
227   10|         hagyok. Csak bátran. Az engem még érdekesebbé fog tenni. Nekem
228   10|              küldeni vízért a Dunára, még azt sem tette meg. Hát az
229   10|           rendbe hozta.~– Hát mi kell még hozzá?~– A zálogos sommát
230   10|          megjött-e már Fügefi gróf?~– Még nem, – lőn rá az örök felelet.~
231   10|         azonnyomban.~– S nem ugrottál még a Dunába?~– Dehogy ugrottam,
232   10|           boldogabb család a világon.~Még egy tagjáról beszélek a
233   10|       seregeit csatarendbe állíthatá. Még a kétségbeesés sem segített:
234   10|           perzsa had a sivatag ellen. Még ellenségre sem talált sehol
235   10|          melynek erejét az éj sötétje még félelmesebbé tette. Ha visszaverték
236   10|       előrenyomulást a hadseregnek, s még egy nap folytatta hódító
237   10|              aki nagy tettekről akart még hallani, kelet felé fordítá
238   10|                tudott élni egy nő, ki még férjében is csak a lelket
239   10|          roppant, emberkézrakta hegy, még a messzeségből is ragyogó
240   10|                arcom elpirul előtted. Még most csak a szégyen pirulása
241   10|            begyébe minden szavamat, s még ez órában el fog atyjának
242   10|              természet országa ez, ki még nem tanult jó gazda lenni,
243   10|               mint megvetendő gizgaz.~Még egy roham a venyigeszövevényen
244   10|             inog rajta, mintha alatta még egy másik volna, egyik oldala
245   10|               közeledő lármát, melyet még emberi fül nem volna képes
246   10|              Már esteledni kezdett, s még nem bírtak vele boldogulni,
247   10|           semmi mozdulatát sem lehete még kivenni, egyszer azonban
248   10|               s bőszülten rohant ki a még egyedül ép oldalán a bozótnak.~
249   10|           munkájától, csak a kedv nem még. A férfiak egyedül maradtak
250   10|           keresni; hol egyedül lakott még igazság a földön; hol egyedül
251   10|               előtt; hol egyedül volt még megjutalmazva az erény,
252   10|            egészen megaranyozva, hogy még a nap is megismerhesse benne
253   10|                A római szenátus ugyan még szolgatartományai közé számítá
254   10|            maradt csak utoljára, mely még folyvást küzdve hátrált
255   10|               lett.~Csak Zenóbia állt még, csak Palmíra mert még Róma
256   10|           állt még, csak Palmíra mert még Róma vetélytársa lenni.
257   10|            élükön Aureliánnal.~A kard még kezében volt az elárult
258   10|              császár elé lépett.~– Ó, még nem nyerted azt el, – mondta
259   10|              el, – mondta Aurelián. – Még egy társad hátra van, aki
260   10|        szabályszerű.~A seregek mögött még egy csoport lovasság van
261   10|              pikkelypáncélba öltözve, még a lovak homlokán is vaslemezek,
262   10|      összebomlottak; itt-ott látszott még egy-egy izmos herkulesi
263   10|              csak az utolsó rend állt még. Az is keresztül töretett,
264   10|              vexillifer körül küzdött még egynehány végelszántsággal,
265   10|              királynét föltalálni.~Az még most is szemközt állt az
266   10|                 viszonza a királyné – még áll Palmíra!~Azonban sietnie
267   10|                                    15~Még nincs veszve minden, még
268   10|              Még nincs veszve minden, még áll Palmíra! – Hangzék Zenóbia
269   10|           roskadnunk a támadás alatt. Még egy kétségbeesett merény
270   10|         Zenóbia, megszorítva kezét, s még az alkonyat leszálltával
271   10|            görögtüzeikhez; de Zenóbia még egy új nemét találta fel
272   10|         találták a királynét. Üldözői még mindig nyomában voltak;
273   10|        megbotlott a kavicstömegekben, még azután kétszeres erővel
274   10|        hajítná el az anya gyermekeit, még ha koronáját mentené is
275   10|               mentené is meg általuk.~Még egy félórai futás s kelet
276   10|              előtt, – felelt Zenóbia, még fogságában is királyné. –
277   10|                 Minden el van veszve, még a dicső halál reménye is, –
278   10|       gyűlöletet. Nem utolsó napja ez még a világnak. Bocsássátok
279   10|     királynéjának utódai sokáig éltek még Olaszországban, s emlékeztek
280   11|           vérén zöldül a fű, de amott még gazdagabb; itt ugyan minden
281   11|             sem hiányzik, csupán csak még egy gőzös, melynek építése
282   11|             teremteni lehet, mert itt még üres a tér (ahol t. i. a
283   11|            zsarnokai az egész népnek, még csak nem is az amerikai
284   11|            melyet nem korlátol semmi, még csak törvények sem, hol
285   11|        emberek annyira szabadok, hogy még önmaguknak sem parancsolnak,
286   11|              semmiféle alkotmány, hol még a családi fensőbbség is
287   11|            mindenki sajnál bennünket, még a természet is, mindenki
288   11|              erőszakol lelkére, másik még kínosabb alakoskodást: a
289   11|           életemben, de akkora kádban még nem fürödtem, mint most,
290   11|              a hang, s az egypár, aki még győzte magát pálinkával,
291   11|             eső lett belőle, s akinek még a bőre száraz volt, azt
292   11|              melyhez képest a vitriol még savó sem lehet.~A sok kényesbőrű
293   11|             csak lemegyek én is, mert még azt találja gondolni, hogy
294   11|                 felelte ő lakonice.~– Még nem értünk semmi stációt?~–
295   11|           gyülekezve: ott kártyáztak.~Még közibük sem léptem, midőn
296   11|               mellette ülő asszonyok, még rosszabbul lett tőle; a
297   11|                 Tizenegy óta.~– Tehát még kétszázötven óráig megyünk,
298   11|      zapfenstreichot, a kátrány bűzét még a dohányfüst sem bírta elölni,
299   11|          könyvet. Hogyne adott volna, még magát is ideadta ráadásul.
300   11|           kell bekötni, én bekötöm, s még ha rá kerül a sor, el is
301   11|            sem lehet, hogy az a bunda még valaha az enyém legyen.~
302   11|       nyavalygása szavát. Pedig ekkor még nagyobb szél fútt, mint
303   11|        csapott össze fölötte a víz, s még csak jel sem maradt utána,
304   11|              fel Jancsi.~– No ez lesz még szép, – mondék hirtelen
305   11|           gurulok az ágy alá.~Eleinte még azt gondoltam, Frici bolondult
306   11|             födélzeten dolgozott, aki még mozdulhatott, a vitorlaköteleket
307   11|              magamhoz térve láthatám, még egy darabig ingadozott az
308   11|            menekült meg belőle.~Mi és még egy másik csónak, melyen
309   11|              hogy mit ettem volna, de még azt sem, hogy nem ettek
310   11|             sokkal jobban bosszantott még az, hogy akármennyit figyeltem
311   11|             gömbölyű húsdarabot, mely még annyira élni látszott, hogy
312   11|               Mulatságos java azonban még csak ezután következett.
313   11|               s felszólított, hogy ha még valami dolgom van, mondjam
314   11|              Nagy szemeket mereszték. Még ezt sem hallottam többet,
315   11|             ezt sem hallottam többet, még csak az van hátra, hogy
316   11|           melyet haragos megjelenésem még csak meg sem látszott zavarni.~
317   11|           őtet is meg a vendégeit is.~Még ki sem fújhattam magamat,
318   11|              a passzusom. A bíró most még kevésbé tudta, hogy ki legyek
319   11|        kifizettem a huszonöt dollárt, még huszonötöt téve melléje,
320   11|       valamennyi világrészen, ahonnan még a folyóvíz sem megy ki.~
321   11|             komitivául szolgálni, ezt még a nagy tisztelet sem motiválhatta,
322   11|              helyeken keresztül, ahol még vadember sem lakik.~Végre
323   11|        citoyen helybenhagyólag – erre még nem gondoltam.~Úgy látszék,
324   11|            tovább.~– Messze megyünk-e még? – kérdém a citoyentől;
325   11|             citoyen – ha be akarunk-e még ma vergődni a fővárosba,
326   11|     pavilonban.~Az utóbbit választók.~Még egy hosszú csavargás után
327   11|          mégis beszélnek egymással?~– Még most mindenki a saját nyelvén
328   11|        melynek partján a város épült, még ezt ekkor nem láthattuk.~
329   11|               kikötőket képzeljek, ha még annyi szemem lett volna
330   11|              tanya a neve, nem város.~Még egy örömöm volt hátra, mely
331   11|               fogalma sem lehet, hogy még az úton megkérdezém patrónusunkat,
332   11|               feleségének nincsenek-e még több testvérei, kiket Kaméhaméha
333   11|           mire ő azt válaszolta, hogy még van kilenc, s ha kívánom,
334   11|               mind csak engem nézett, még megérem, hogy belém szeret.~
335   11|     gyümölcsét.~Az ember elbámult.~No még csak a cukornádat óhajtottam
336   11|           szerencsésen főbelőttem, de még akkor is maradt annyi ideje,
337   11|               agyonverém.~A jaguárral még csak elkészülnék, azt agyonlőhetem,
338   11|              alakja pedig undorító, s még van egy másforma féreg is,
339   11|             zárva minden külső állat.~Még most élve írok a paradicsomból,
340   11|               elveszett paradicsomom! Még azt a csillagot sem látom,
341   11|       halálhoz, én a kétségbeeséshez.~Még a sír sem fog meggyógyítani
342   11|      hasonlított a nénjéhez, csakhogy még nagyobb feje volt. A menyasszonyi
343   11|               ugyancsak e polgártárst még egy párszor összeropogtatta,
344   11|              nem csapsz a földhöz, ha még egyszer születsz is! – kiálték
345   11|               ezt mind neki adom, sőt még más mindent veszek, csak
346   11|          nemzet nem születik újra, ha még egyszer újra támad is a
347   11|         tudtam válaszolni az öregnek, még most is gondolkozom azon,
348   11|               aligha meg nem kísértem még egyszer a tengeri utat.~
349   11|              sem gyógyít meg engem, s még csak enyhíteni sem engedte
350   12|          karja is hiányzott, de arcán még kivehetők voltak a női vonások,
351   12|             virágok maradványa, fején még állt a gömbölyű tiara, a
352   12|      alakjának plasztikai szépségéről még lehete gyanítani a művész
353   12|               vannak kidolgozva, hogy még a hölgy ruháit kapcsoló
354   12|             szét, mely a kő fehérétől még tündériebb kifejezést nyer.
355   12|                ki az égbe, de emlékét még ketten tartogatják: egyik
356   12|           oldalait befolyta a borág s még párkányai is be voltak ültetve
357   12|                ami Shirin szépségéről még az utókorra is elmaradt,
358   12|              a szerelem, mely nem tud még szeretni. Fél lábával a
359   12|              és virágfonadékok tarták még bájos termetéhez, a leleplezett
360   12|         szobrászok szemei előtt. Azok még nem bírtak gyönyör és bámulat
361   12|              te nem láttad Shirint?~– Még most is látom, – viszonzá
362   12|             ordíta valamennyi fejére.~Még kettő volt azonban hátra:
363   12|            király arca nem hízelgett. Még elégületlenebbül, mint a
364   12|             szobron?~– Találva van és még sincsen találva, – szólt
365   12|         szomorúan hajtá le ősz fejét. Még Ferhád volt hátra, az őrült,
366   12|           csak a rózsafüzérek tartják még habkönnyű redőkben felséges
367   12|           után, azt a szerelmet, mely még nem tanult szeretni, s azt
368   12|          magadat tesz legnagyobbá, de még ez nem jutalom remekművedért;
369   12|             rohant vele, ádáz dühvel; még a hárfák is el-elhallgattak
370   12|             és oly éltető, hogy benne még azok a bokrok is, miket
371   12|           mellé, s várta, sejté, hogy még egy harmadik is fog jönni.~
372   12|               nálad az öröm? Mije van még égnek földnek, amit nem
373   12|            királynak. – Csak négy van még hátra.~A király aggódni
374   12|           fákat látott annak ormán.~– Még csak három van hátra, –
375   12|          kívánat, most csak kettő van még hátra.~A szépek szépe nem
376   12|         ajkaival érinteni; félt, hogy még a lehellet is összezúzza.~–
377   12|               összezúzza.~– Most csak még a csalogánnyal, nem soká
378   12|        királynak. – Csupán egy maradt még hátra, az utolsó egy kívánság.
379   12|                Csak egy kívánság volt még hátra, és ők egymásé leendettek.~
380   12|           hogy műve nagyszerű legyen; még széppé is tette azt, a kivágott
381   12|           csak egy gránátalmafát őriz még a nép. Ez Ferhád fája volt,
382   13|            száműzve valának e körből, még a templomban is, nehogy
383   13|           ajtóval volt elzárva; tehát még csak az sem történhetett
384   13|               táncoltatni? amik akkor még mind csodaszámba mentek.
385   13|         Gerzson úr nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem
386   13|           soha életében szebb versnek még csak hírét sem hallotta.~
387   13|           olyan könnyű, mert nem volt még hét divatlap, ahol az ember
388   13|           gyilkos dolgot követett el, még a bűnös helyet is félve
389   13|            észrevevé Gerzson úr, hogy még Zetelaky is valami fringiát
390   13|              s iszonyúan ráförmedt:~– Még kend is fegyvert visel,
391   13|             meg volt neki felelve. Ez még dühösebbé tevé.~– És ha
392   13|               alatti boltozatba, hogy még csak hozzájuk se lehessen
393   13|               jó ember fogja a végit.~Még aznap délben megjelent a
394   13|     körülállók életét veszélyeztesse? még egy negyedik ágyújok is
395   13|            úgy hiszem, senki sem tett még. Gerzson úr meghajtá fejét,
396   13|               Bó-rem-buké!~– De annál még az én nevem is cifrább, –
397   13|             meredt szemmel iparkodott még lováig vánszorogni, mire
398   13|               vízbe esett Karassiayt. Még akkor is fogták egymást
399   13|              Bórembukkal, csak a diák még élt, de a labonc meg volt
400   14|             nemcsak hazátlanul, hanem még mezítláb is, vagy pedig
401   14|             ott a háziállatok híznak.~Még a vadak is szelídebbek,
402   14|          terhesek, s hogy az embernek még a kereséssel se legyen nagy
403   14|             kiterjedt várost, melynek még most is bámulatos omladéki
404   14|             roppant hőhíd két oszlopa még most is kiáll a vízből,
405   14|       túlélték uraikat, s az épületek még állnak, amidőn már senki
406   14|        tizennegyedik század vége felé még e város palotáiban vidám
407   14|        ellenséggel megmérkőzni, mikor még a többiek csak messziről
408   14|               szállt szívökbe tőle, s még jobban verték az ellent.~
409   14|              mert itt emberhalál lesz még!~Meg is szégyenlék magukat
410   14|               nép utolsó hőse, Mange, még akkor sem bocsátá el a kardot
411   14|              átok volt a győzelmesre. Még énekelt Csalaróda, még zengé
412   14|                Még énekelt Csalaróda, még zengé a harci éneket, midőn
413   14|               s odaszegezé a földhöz; még akkor is verte a húrokat,
414   14|      magyarországi cigányok állapotja még legtűrhetőbb. Ezek sajátítottak
415   15|               a feneketlen vizek alá, még csak egy buborék sem jő
416   15|            van kötve az alsóval.~Hogy még oda se hallhassák a kínzó
417   15|              szólt az a vízbe esve, s még a víz alatt is zúgott. A
418   15|        harangjaik szavát, mind hiába, még az énekszó sem hangzott
419   15|           olyan volt mint az ének, de még az éneknél is szebb; – jöjj
420   15|   kapaszkodott, s húzta volna vissza. Még egy erőfeszítés, még egy
421   15|          vissza. Még egy erőfeszítés, még egy csók s a tündér a szárazon
422   15|      meglátták őt épen visszatérni, s még jobban elcsodálkoztak, midőn
423   15|           hajadon elég, de ilyen szép még ott sem volt, aki vetekedhetett
424   15|               Ezek voltak a tündérek. Még most is ilyen alakban élnek.~
425   15|         kolomp a pásztor nyakára volt még kötve akkor is. Az vetette
426   15|               népnek.~Most, ha vannak még valahol tündérek a víz alatt,
427   16|             kisfiú egyedül maradt, és még alig volt négy esztendős.~
428   16|              jöttek, mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak
429   17|          második padban szokott ülni, még a tisztelendő úr is névszerint
430   17|              kenyérre, zsiradékra, de még cifra főkötőre is Mákiné
431   17|               csak kormányos, ő pedig még csak ki sem furatta a leánya
432   17|               egy leányára Máki uram, még tán büszkébb volt rá, mint
433   17|               gyöngyből és selyemből, még gitározni is, a szubrektor
434   17|             hivatalos állású emberek, még diplomatikusok is.~Elvette
435   17|           valamelyik esperes leányát.~Még azután jött egyre sok mindenféle
436   17|        letette, és meg is házasodott, még csak az aranyos dohányzacskót
437   17|             hímet varrni tudó.~Azután még egy másik farsang múlt el,
438   17|             vendég Mákiék házánál, de még a helyet is megtörülték,
439   17|          fog-e lakni, avagy távol? de még a neve ellen sem tettek
440   17|       lakodalommal sem vártak sokáig; még húshagyó előtt egy pár lett
441   17|                Mákiné asszonyom pedig még tehetségein felül is az
442   17|           szemednek, szádnak tetszik, még jobb szeretem, ha magad
443   17|              Terítve sem volt biz ott még, hanem Juci lelkem megint
444   17|              a prédikációból?~A tréfa még jobban nekiindította a záport,
445   17|          búsult, sírt és sóhajtozott; még ha jó kedve volt is, mihelyt
446   17|               kendő nélkül az utcára, még az ajtót is nyitva hagyta
447   17|               lármázott mind a kettő, még pedig nem, mint a színpadon
448   17|              különb volt kendnél,~11. még a selyemkendőért is szót
449   17|             négy fal között történik, még azt is, hogy ő milyen formán
450   17|               s felfogadta, hogy csak még egyszer szökjék haza a felesége,
451   17|             hajóval Újszőny alatt, de még ma nem jöhet, azt izente,
452   17|               szép és divatos.~Azután még beszélgetni is kellett egy
453   17|            kell lenni egymás iránt, s még ha fogyatkozásaik vannak
454   17|             semmiségért senkinek sem, még az édes szülőjének sem,
455   17|           bíró elé is került a dolog; még a törvényszéknek is meggyűlt
456   18|           gombja helyében, a másiknak még a kengyelvasa is csupa merő
457   18|               azt a sok szalagot! Hát még azután az iskolás gyerekek,
458   18|         állítva az iskolák előtt, hát még a cigányok, piros öltözetben,
459   18|           zsidók, no?~– Hajh! az lesz még csak a szép! – kapott rajta
460   18|         vennék a zsidók a selymet, de még meg sem engednők nekik.
461   18|           tulajdon szemeimmel láttam, még a selymet is megtapogattam.~–
462   18|               jött férfiút, amitől az még szilajabb lett: esküdött
463   18|        szomszédoknak nem panaszkodik, még csak haza sem szökik az
464   18|          kötelet.~– Már most csak sót még bele egy marokkal, hogy
465   18|         pulykanyomos világban többet. Még a zsidóknak is olyan magas
466   19|              hála érte az úristennek, még nincsen ok a panaszra; mind
467   19|          minden érzékeny apát, anyát, még akinek nyolc marad is, ha
468   19|                 Megálljatok csak, hát még ha megtanítalak benneteket
469   19|         emlékezetes éjszakán, s talán még most is énekelnek, amidőn
470   19|               evésre kerül a dolog.~– Még több száj, mikor énekelnek.
471   19|              adnám; no ez a kettő meg még nagyon kicsiny, mit csinálna
472   19|                hogy már a végére ért, még sem tudott választani. Azután
473   19|         áldozatért.~János mester soha még csak kimondva sem hallotta
474   20|           legfőbb urainak vallják; de még merészebb eszme az, melyet
475   20|         kiölni.~Mert egy fajnak, amit még úgy hívnak, hogy rézszínűek,
476   20|         századok óta.~A fekete fajnak még csak akadnak barátai, azokért
477   20|     jelentkező rossz szellemektől fél még, s midőn beszámol lelkével
478   20|       hullámzottak az őserejű földön, még egyszer oly gazdagon fizetve,
479   20|            mikor a nap rájok süt.~Hát még ha azt tudná e nép, minő
480   20|            európai nagy fináncférfiak még rá nem jöttek.~És aztán
481   20|          citromsárga hegyeken túl van még egy egész boldog nép, mely
482   20|               nép, mely őket eddigelé még csak hírökből ismeri. –
483   20|           csak hírökből ismeri. – Ott még gazdagabb aranyban, ezüstben
484   20|          száll, egy fényvonal látszik még csak, az égen szétvetett
485   20|              volt a vidék.~A nagy fák még zöldültek szépen, de már
486   20|               gazdag cukorültetvények még álltak épen, de mind fehérre
487   20|             ami embert gyönyörködtet, még a jövendő századok reményeit
488   20|              sem lakja azt semmi élő, még egy árva moha sem. A rajta
489   21|       asszonyaik virtusaira ügyeltek, még abba is beszólott az érdemes
490   21|        járt-kelt a maga dolga után, s még nagyon is meg volt nyugodva
491   21|               tatárhad; a szőlő ugyan még nem érett meg nagyon, de
492   21|               szép az nekem; aztán ha még oly csúnya volna is, mint
493   21|         kigondolni sem lehet.~– De én még százszorta jobb vagyok, –
494   21|            csak megfogta Klára kezét, még a derekát is átölelte s
495   21|          nagyon tetszik; már most hát még inkább kell, hogy megcsókolj.~
496   21|             háznál nem volt senki, de még a szomszédban sem volt,
497   21|             forgatja azt a nagy kést: még kárt tesz magában vele.
498   21|               egyet engedje el.~– Hát még a tüzes vassal való sütögetést?~–
499   21|               meg volt vigasztalva.~– Még a porait is áldani fogom
500   21|           fogság diktáltassék.~A basa még jobban csóválta a fejét; „