Part

 1   29|        gavallér csinálná ez utána Dallos Ádámnak, hogy egy szűk padláslyukon
 2   29|      kompetitor volt rá: az egyik Dallos Ádám, a másik Nyaviga Lőrinc.~
 3   29|         leányát elvenni.~Ellenben Dallos Ádám hibái ezek voltak:
 4   29|           el volt határozva, hogy Dallos Ádám semmiesetre ne kapja
 5   29|          újat kérhetnek helyette.~Dallos Ádám pedig éppen az az ember,
 6   29|      nagyobb erővel ment az végbe Dallos úrnál, de végre is diadalmasan
 7   29|           hívnak? mit felelsz rá?~Dallos vállvonva mondá:~– Meg kell
 8   29|           hogy is hívnak?~– Engem Dallos Ádámnak hínak; a legbecsesebb
 9   29|        elő! Ubi nota pernicitas?1~Dallos hebehurgya ember volt; szeles
10   29|           ropogott a tűz odakinn. Dallos hirtelen bebugyolálta a
11   29|          ölébe.~Az üres koporsót!~Dallos Ádinak kedve lett volna
12   29|           afölötti örömüket, hogy Dallos Ádit kaphatták meg rektornak,
13   29|   Különben is ez most búcsúpohár, Dallos Ádi elmondhatja: „már engem
14   29| természetem.~Hasztalan szorította Dallos:~– Mind nem ember az, aki
15   29|          No barátim, – indítá meg Dallos – ittunk azért, ami legfényesebb,
16   29|   Kiváltképpen a Zsófiák! – toldá Dallos Ádi.~– Csitt! – Döfé őt
17   29|        veszett jókedv.) Odaborult Dallos Ádi nyakába, úgy röhögött:~–
18   29|         szobámból! – kötődék vele Dallos; – hát micsoda szeretőd
19   29|          sopánkodol? – förmedt rá Dallos Ádi. – Hiszen sohase szeretted
20   29|         mellől, s azzal kezdte el Dallos Ádit üldözni. – Agyonütlek!
21   29|  kartonból készült, s azt odahaza Dallos Ádi pongyolának viselte,
22   29|         No „még” nem az jött meg.~Dallos Ádi elvezette idáig Nyaviga
23   29|           Éppen a kapuban találta Dallos Ádit. Mintha csak hítták
24   29|         meg a bajod.~– Ó, édes jó Dallos úr, – szólítá őt a nagytiszteletű
25   29|          padlásra! – tuszkolta őt Dallos.~– De nem tudok mászni.~–
26   29|           mind a konyhából nyílt. Dallos leterelte a rémült pajtást
27   29|      felkiáltott a padlásra:~– No Dallos úr, lejöhet már!~– Mehetnék
28   29|         egy iramodás jelezé, hogy Dallos csakugyan szerencsésen megmenekült.~–
29   29|           bizonyos volt már arról Dallos Ádám, hogy ezt a partit
30   29|     éjszakáján az én házam előtt?~Dallos Ádám olyan ártatlan képet
31   29|      leszünk, – monda gonoszkodva Dallos Ádi.~– Mi az itt? Ki az
32   29|       hogy nem lesz, – ungorkodék Dallos Ádi.~– Nem hallgatsz? Az
33   29|  apellálok! – monda hatalmaskodva Dallos Ádi.~– Te apellálsz? Hová
34   29|          nem adjátok máshoz, mint Dallos Ádámhoz; vagy elviszem őt
35   29|           kedvéért vette magához; Dallos Ádi sietett neki kezet csókolni,
36   29|      földet.~No mármost csakugyan Dallos Ádié maradt a világ.~– No
37   29|          akármi volt, – biztosítá Dallos Ádi; – mátúl nem lesz Debrecenben