Part

 1    1|       lefejté lábairól a haldokló kezeit, azután fölemelé őt gallérjánál
 2    3|           félhomályban kivehetém, kezeit keblére rakva, fejét félrehajtá,
 3    3|      fehéret. Le kelle térdelnie, kezeit hátraköték, haját lenyírták.
 4    5|     kedvesem – rebegi Aranka, kis kezeit szívére nyomva, mintha csitítani
 5    5|          Az ősz ember ezt hallva, kezeit és világtalan szemeit fölemelé
 6    5|          annak hideg arcát, hideg kezeit, s magasztos, túlvilági
 7    6|          vén maláj alakját, amint kezeit hóna alá dugva, szomorúan
 8    6|           leány kiállt a középre, kezeit keblén összehajtva, meghajtá
 9    8|          fullajtár zsebbe dugta a kezeit, s elfordult az asztaltól.~–
10    8|         szemeit, s hát imé, amint kezeit, lábait kezdené mozgatni,
11    9|          trónja előtt s fölemelve kezeit, ellentmonda néki.~– Hatalmas
12   10|    pamukért, halcsontért s Birbuc kezeit dörzsölve sietett szolgálatukra,
13   10|     Birbuc megint zsebibe dugta a kezeit.~– A Birbuc valamit evett.~–
14   10|          harminchat ökür! – szólt kezeit összecsapva a kalmár; –
15   10|          Mincucka, meg ne szúrd a kezeit avval a tűvel.~A kalmárnak
16   10|            Azzal ment a boltba, s kezeit hátra téve, egész nap járkált
17   10|        háznép sikoltozva tördelte kezeit ágya körül, csupán Birbucnak
18   10|    egyszerre eleresztve a császár kezeit, fejét sebesen kiölté annak
19   13|         leánykát, hogy ámulatában kezeit nyújtá ki utána, s csak
20   13| páncélpikkelyes kesztyűkbe dugott kezeit széles, egyenes kardja markolatán
21   15|      mohos fejel, reves, halavány kezeit ott melengetve a tűznél.~
22   15|      mikor menye valahova leteszi kezeit, az ujjai helyén mindig
23   16|      ajtajához, ott letérdelt kis kezeit összetéve:~– Édes Jézuska,
24   21|     feleséged van? – szörnyűködék kezeit összecsapva Klára asszony –
25   24|         vette.~– Hahaha! csókolom kezeit, nagyságos úr, hozta Isten;
26   24|  eltakarta arcát és térdre esett, kezeit összetéve, esdekelve nézett
27   25|   kőmedencéből átnyújtá egymáshoz kezeit, megerősítve a fogadást
28   25|          s ti hirtelen rárohanva, kezeit sáljaitokkal hátrakötözitek.
29   25|       behunyta szemét, összetette kezeit keblén; lélegzete elállt;
30   25|           a halotthoz, megtapintá kezeit; érzé, hogy hidegek, mit
31   25|        annak társnéi rárohantak s kezeit hátrafacsarva, derekukról
32   27|         csendesen aludt az Úrban, kezeit keblén imára kulcsolva.
33   27|       ifjú homlokát és megszorítá kezeit.~– És most mindnyájatokat
34   30|   engedelmet kért, megdörzsölte a kezeit, hogy a hideg kimenjen belőlük,
35   31|          térden csúszott eléje; s kezeit arca elé takarta.~A daliás