Part

 1    1|   kinek számára a föld mérget terem, az ég üldöző moszkítókat…
 2    3|        A tövis magjából tövis terem. Ki bűnt vetett, fájdalmat
 3    4|  negyedik lépéssel Imre előtt terem.~– Ki vagy? megállj! – kiált,
 4    5|    éljünk, számunkra öröm nem terem többé. Megagghatunk, megőszülhetünk
 5    6|  belőle, az egész összedűl; a terem közepén valami láng égett
 6    6|    vágott közbe az orvos.~– A terem oldalai nehéz virágos selyem
 7    6|      a függönyöket suhogni, a terem megtelt emberekkel, hallám
 8    6|  fényt vetve a különben sötét terem alakjára. Száján és szemein
 9    9|       folyik, s zengő almákat terem az erdő; hátunk megett marad
10   10|      azt gondolod, a pléh úgy terem, mint a gomba? Ne üss többet,
11   10|      húsvét van s paszuly nem terem s hol a boldogultak megdicsőült
12   11|    mindenki számára egyenlően terem, hol a világteremtő eszméknek
13   11|    csupa kávé és szerecsendió terem; arany fövényen jár az ember
14   11|      földje, hol munka nélkül terem a kenyér, az itt keserűen
15   11| cukornak nagyon émelygős, hol terem? – kérdém gyanakodva.~Eleinte
16   11|    hogy Ikariában is csak úgy terem a föld, ha az ember szánt-vet
17   11|       s már most legalább ott terem majd valami, ha a státus
18   12|      óta vad bokor és zöld fű terem?…~A régi Perzsia, Róma vetélytársa,
19   12|    aki őket megrontotta, ezen terem tövisbokor. A két rózsabokor
20   13|      széppel, ami a nap alatt terem. Midőn felolvasta Áronnak,
21   14|     ágaik közt tejes gyümölcs terem, virágaikból méz csepeg,
22   15|   gyémántvirág, aranygyümölcs terem, kárpitjai pókselyemből,
23   20|     ezüstlevelű bozót fűszert terem, mely érzékeket ingerel
24   20|       ott a hegyek közt? mint terem ott a föld mindent önkényt,
25   20|      mikben az arany és ezüst terem. És akkor bányákat nyitottak,
26   23|   ismerem. Ugyanaz a gömbölyű terem volt az, ahol én délben
27   24|    látogatóm, mikor szobámban terem, megállítja az órát, hogy
28   24|     kiléptem az előterembe. A terem szemközti ajtaján éppen
29   27|      viaszmorzsákat. Miután a terem ablakai még mind épek, alig
30   27|   voltak a jelenetre. Amint a terem megtelt lázadó néppel, mindenik
31   27|    bagoly szárnyas dzsinné, a terem fénylik a drágakövektől,
32   27|     az ajtót.~A nagy, éktelen terem sötét volt, benne egyesegyedül
33   30|       az enyim, ami a garádon terem. Hanem azért mégis én bukom
34   33|    készül!~Egyszerre csak ott terem előttük egy falusi kinézésű