Part

 1    1|               széles atlétai termet, ősz, kuszált hajakkal és szénfekete
 2    1|           elébe. De a hágcsón nem az ősz bajtárs jött fel, hanem
 3    3|         többé.~Közel a vérpadhoz egy ősz öreg ember feküdt, nem sírt,
 4    3|               szemei véresek voltak, ősz haját homokkal hinté tele,
 5    3|     felszökellt, a hóhért fönn és az ősz embert alól összefecskendezé,
 6    3|             volt hóval a föld. A vén ősz ember fehér haját lobogtatta
 7    3|           azok.~Egyetlen fia volt az ősz apának, ki e becsületben
 8    5|             szellős kripta ajtajában ősz, hallgatag férfi ül. Vén
 9    5|              föl talált tekinteni az ősz emberre és szíve elfacsarodott,
10    5|            elrejté arcát kezeibe.~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson
11    5|    temetőkertben. Egetverő sírás.~Az ősz ember a kriptaajtóban hallván
12    5|          vezér is sebben elhullt.~Az ősz ember ezt hallva, kezeit
13    6|          maláj; – ha az én hajam oly ősz volna, mint az öné, magam
14    6|              neki mernék indulni; az ősz hajak ott tiszteletben vannak
15    6|           már nem volt mit bíznia az ősz hajakban, de annál inkább
16    6|            burkolva, s födetlen feje ősz volt, mint a galamb.~Indusul
17    6|             akkor vettem észre, hogy ősz vagyok, mint a galamb. A
18    7|              mandolinzenével űzve az ősz apa gondját. Szolimán sokáig
19    7|            volt, odaült apja ölébe s ősz szakállát cirógatva, játszadozott
20   12|            el, legutoljára maradt az ősz Harun, a király legidősebb
21   12|         kiszárad! ó, bár viselném én ősz szakálladat Harun, hogy
22   12|        bizalommal lépett most elé az ősz szobrász, s a fehér lepelt
23   12|             Harun szomorúan hajtá le ősz fejét. Még Ferhád volt hátra,
24   12|               s míg az ifjú hölgy az ősz király lábainál ülve, hárfával
25   13| sarkantyúival illetve a tisztességes ősz férfiú oldalait.~A diákok
26   14|        mindkettő.~Azzal előhívták az ősz Ruhivát, kinek kondor, ősz
27   14|           ősz Ruhivát, kinek kondor, ősz fején minden szál haj fehér
28   14|        tudtára adták szándékukat.~Az ősz vajda megtörülte mindkét
29   14|             az országot, s akiket az ősz jós beszéde és leánya szép
30   14|            harcosok, látták ottan az ősz kiterjesztett karjait s
31   14|            csókolá.~Ott ölték meg az ősz Ruhivát leánya előtt, piros
32   14|           meg nem pihenve; mintha az ősz Ruhiva átka fogta volna
33   15|             havában, álmot látott az ősz remete: mintha a Szent Szűzanya
34   27| gesztenyefákból, miknek gyümölcsével ősz tájon terítve az alj; egész