Part

 1    1|      hangon, mint mikor eltévedt gyermek szülői után sír, s a sötétben
 2    2|      magamat, hogy sírok, mint a gyermek… Csak furcsa állatja is
 3    7| gyöngéden, s a divánjához járuló gyermek arcáról föllebbenté a könnyű
 4    9|         maradt ott egyéb, mint a gyermek és a nő.~A katonának vitt
 5   10|  lehettek szánva. A kényeztetett gyermek, kihez kemény tekintettel
 6   10|       jutott; reszkető, érzékeny gyermek, ki elsápad, ha csak beszélni
 7   10|    Herodénak?~– Te férfi vagy, ő gyermek, neked erős karokat adott
 8   10|        átok. Én vagyok a hetedik gyermek, ki burokban született,
 9   10|         szívbe! Férfivá legyen a gyermek, és a férfi félistenné,
10   10|          maga előtt hajtá. A két gyermek egymást átkarolva ült a
11   10|    azonban az első, melyen a két gyermek ült, megbotlott a kavicstömegekben,
12   10|          anyám, – szólt az egyik gyermek – s menekülj meg magad.~
13   11|          kétszáz férfi, asszony, gyermek és mopszli egymás mellett,
14   12|   rózsára leszálltán; – mosolygó gyermek volt ekkor, ki tarka foglyának
15   12|   annyiszor láthatni azt, – mint gyermek sokszor futottam utána.
16   12|         fejét, mint kényeztetett gyermek.~– Ó én azt szeretném –
17   15|     kokojszáig emelte, pedig egy gyermek is elvihette volna máskor.~
18   15|     tündér; amint világra jött a gyermek, megfogta őt lábujja hegyénél
19   15|     egészen egy kád vízbe, míg a gyermek elkezdett evickélni, lubickolnia
20   15|     elereszté egészen s úszott a gyermek magától a víz alatt és víz
21   15|       mire mások jöttek hozzá, a gyermek pólyába volt kötve s ott
22   24|          éreztem magamat, mint a gyermek, akit a bölcsőben ringatnak,
23   24|      énekel, addig énekel, míg a gyermek elalszik.~A gyermek – már
24   24|        míg a gyermek elalszik.~A gyermek – már mint én – csak reggel
25   24|           ha kimondom, hogy ez a gyermek enyim, mi fog történni vele?
26   24|           Eddig nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog
27   24|          hozzájárulható.~Szegény gyermek! amint a kastélyban váltott
28   30|     szelid, szemérmetes ártatlan gyermek! Hanem aztán a többi urak
29   32|        éves forma. Szép, nyulánk gyermek: csak egy kis ingecske volt
30   32|        kapkodott a hajához; de a gyermek nem fogadta el a játékot;
31   32|     közben hangosan dorombolt.~A gyermek aztán, lesunyt fejjel nézve
32   32|        bor! Keresztapád küldi.~A gyermek elvette a poharat, s nagy
33   32|        nem jó.~Azzal felemelte a gyermek állát, hogy a szemébe láthasson.~–
34   32|         fogva, megtörülte vele a gyermek arcát.~– Hát nem csókolsz