Part

 1    2|             talán már nem is ismer? Ugye, hogy megnőttem? Én vagyok
 2    2|         reszkető hangon kérdezém:~– Ugye, kedves Esztikém, maga nem
 3    2|            odasimult hozzám.~– Most ugye bizony tréfált, Péter bácsi? –
 4    5|             Csak mégis szép az élet ugye? Még a rongyok között, a
 5    6|             az oldalához tapasztva? Ugye nem? Én is csak visszafelé
 6    6|          aki nem myops, láthatja.~– Ugye, ön is látja? – kérdé Drumfield.~–
 7   10|             Téged hínak Dimitrinak, ugye?~– Engem hínak Gergucot.~–
 8   10|       kényes hízelgéssel nyafogá:~– Ugye én jó vagyok?~– Angyál vagy!
 9   10|          fogunk-e találkozni ottan? ugye nem hagysz magamra? légy
10   10|          mindenütt: de visszajöttem ugye mindennünen? nem sikerült
11   10|       lábaidhoz rakva elmondhassam: ugye nem vesztem el?~E szavakkal
12   10|     palástjába.~– Anyám, ez a Maeon ugye nem jól beszél?~– Ne hallgass
13   10|         Aztán te mellettem maradsz, ugye, nem távozol tőlem? Mitől
14   11|            oda ember voltam nektek, ugye? Ma megválasztottatok alispánnak
15   11|        koldusok a haza földén. Elég ugye, ha a szegény ember szereti
16   14| kisgyermekek húsával él. Kellenének ugye a mi szép barna menyecskéink
17   17|            neked fáj, ebnek fáj, no ugye hogy nem fáj?”~András azt
18   18|            is kettőt – nagyot.~– No ugye hogy nem fáj?~– Nem ám, –
19   18|         tornya elsétálhatna alatta. Ugye asszony, te magad láttad?
20   18|             és metszett bársonnyal; ugye asszony? minden írás igazi
21   19|           János mester a csizmadia, ugye? – kérdé tőle a gazdag úr.~–
22   21|           Tréfál kend csausz bácsi, ugye?~– Nem, nem, itt csókolj
23   21|           Ismered Dúl Mihály uramat ugye?~– Hogyne ismerném?~– Tyúkot
24   21|       forintért, kőházat, pincével, ugye? – Hát csak elvált a feleségétől:
25   29|       járkál a kollégium tetején.~– Ugye mondtam! – erősíté Tóbiássy
26   29|              hogy ki ne mehessek.~– Ugye? Maleferiate nebulo! pinceablakon,
27   30|             csak bizonyos kalkulus; ugye?~A hallgató nagyon csóválta
28   30|          mert a kezébe nem adom. No ugye, hogy ez aztán leány? Pedig
29   30|       meghallja, amin gondolkozom. „Ugye apám, – azt mondá – jobb
30   30|            nem volna mit ennem. Hát ugye különb szerencsétlen ember
31   30|   polgártárs, háziúr! adja a kezét: ugye nem téveszti össze többet
32   33|    diadalérzettel szól hozzá:~– No, ugye, hogy kivívtuk a diadalt!~
33   34|          lesznek pipálva egyszerre, ugye cicuskám? Azért is palotát