Part

501   23|               van? egyenesen odatalált. De be nem volt neki szabad
502   23|                Ez nagyon elegáns ötlet.~De nem soká volt időm ezeket
503   23|                megcsókoltam az ő arcát, de forrón; ő szerelmes hangon „
504   23|              száz frank egy páholy ára, de megéri. Ott az ember valódi
505   24|               falon függő képeket is.~– De hátha azok nekem nem kellenek.~–
506   24|             pedig ezt a nemzeti fromage de Zólyomot akarom nagyban
507   24|              hogy az adósom megszökött, de azzal, hogy valaki, akinek
508   24|           elkezdett fennhangon zokogni. De már komolyan megijedtem
509   24|             vagy elhallgassam a dolgot? De ugyan minek vallotta azt
510   24|          köszöntek is, midőn megláttak, de senki sem iparkodott az
511   24|     lepecsételni, ott lesz a gyertya.~– De hát nem könnyebb azt a gyertyát
512   24|       huhogatással, szemfintorgatással; de nem teszik, hanem csak úgy
513   24|             hang? Nem tudom honnan jön, de annyi bizonyos, hogy azzal
514   24|                 az erdei madár dalának, de olyan izgató, olyan túlvilági
515   24|           kíváncsiság volt ugyan tőlem, de hiszen nem akartam én rajtarontani,
516   24|                illető fogalmaira nézve, de aki azért a gazdálkodást
517   24|                adott vissza a világnak, de egyúttal hűséges embereket
518   24|           gyógyítottam is bolondjaimat, de uralkodtam rajtuk. Louis
519   24|            ember nagyot kapott rajta.~– De bizony nagyon jó lenne,
520   24|             régen gondolkoztam én azon, de nem mertem könyörögni érette;
521   24|              valaki elbámul rajta, hogy de jó kedve lett valahára,
522   24|               parasztnak a bolondságán, de fogj ki az enyimen.”~Az
523   24|                 a légszeszt.~– Jól van; de hát elébb műhelyt és katlant
524   24|              még más élő lény is lakik; de amint beesteledik, amint
525   24|               legelőször is a nyakamba.~De hát egyátaljában honnan
526   24|           valaki, mikor ablakait látom, de ajtaját sehol? ablakain
527   24|              hogy ő jól tudja a titkot, de kér szépen, hogy el ne áruljam,
528   24|         szobákba, úgy ölte el éhséggel; de az most is feljár kisérteni
529   24|              vele az erdőn; rá is lőtt, de a golyó nem járja, mert
530   24|             okom arra, hogy megőrüljek?~De még több okom is lett.~Minthogy
531   24|         vallomással rendesen elmaradok.~De egyszer mégis annyira tudtam
532   24|            különben igen szép gyümölcs, de nem valami nagyon sok megenni
533   24|            vizet öntök végig a fejemen.~De azután mégis csak oda kellett
534   24|                 elzárom ide a fiókomba, de bizonyos vagyok felőle,
535   24|                az az ábrándozás nagyon, de nem nekem való. El fogom
536   24|           törvényes gyermekévé fogadja. De nem engedte neki a bölcs
537   24|                 a leány felnőtt szépen, de sohasem tanult meg beszélni,
538   24|           meghallja, s lám dalolni tud; de szót nem mond ki soha, csak
539   24|               nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni.
540   24|            Violát ön többé megláthassa, de ha véletlenül mégis találkoznék
541   24|                 őket, egyik visszalőtt, de nem talált, a másik valószínűleg
542   24|                 támadt, kilőttem rajta; de erre már az első ajtót is
543   24|               minden lövése eltalálhat, de alig villant meg e gondolatom,
544   25|            békák.~– Ez mind csak tréfa; de én legközelebb kihirdettetém
545   25|           Jenőre beváltani.~– Ez is jó; de én még többet tettem. Ez
546   25|               az is öldöklő szerszám.~– De hát akkor mivel metszik
547   25|               nevetett a jó tréfának.~– De hisz, így mégis csak felkophatik
548   25|          nyelvét is, ha ráparancsolnak; de azért megtanul akármi nyelvet,
549   25|            megtagadja; ez mind hagyján. De én be fogom bizonyítani
550   25|                semmi sem lesz belőle.~– De én fogadom, hogy lesz.~–
551   25|             jobbágyaiddal, amit akarsz; de az asszonyaiktól őrizd magadat.
552   25|             Állok a fogadásnak.~– Igen; de minden csalfaság nélkül;
553   25|            közeleg.~– Könnyen beszélsz. De ez a cudar condrás nép,
554   25|           időben nem házasodik senki.~– De én tudok egy menyegzőt,
555   25|                 megrémülve sikoltoztak; de futni nem volt hová, mert
556   25|     mindegyiknek halavány lett az arca, de acél lett a karja.~– Esküdjetek
557   25|           rántani ez iszonyú ölelésből, de lehetetlen volt az; mint
558   25|                  mint a kis kutyával. – De ha egyszer meg találja látni
559   25|        kardjával inte nekik, zúgva bár, de szemlesütve eltakarodának
560   25|             kezében menyasszonya kezét, de ő is elereszté azt, mihelyt
561   26|          Márpedig a várat akármi módon, de el kelle tőle venni. Egyszer
562   26|          Izentem a szatmári felcsernek, de az azt izente vissza, hogy
563   26|             hozza magával a doktort is. De két kocsival jöjjenek. Másnap
564   26|          minthogy elrontotta a gyomrát. De szíves ápolói meg nem engedték,
565   26|       legyőzhetni az én várőrségemet.~– De igenis, hogy reméljük, mert
566   27|             hogy orvok tanyáztak benne; de nem lehet ellenük erélyesen
567   27|      mesterségüket a kastély pincéiben; de bírák uraimék nem igen üldözik
568   27|                 időkbe való ember volt.~De féltek is tőle és tisztelték
569   27|             olyan gyakorta előfordulni, de akik azért mind érdemes,
570   27|                  mindnyájan felkelének, de nem azért, hogy neki jóreggelt
571   27|                egyetlen redő sincs még, de a két vastag szemöldök mégis
572   27|                 hite és nemzetbeliének. De a bíró uram is dícséretet
573   27|                 értek a ruhaviseléshez, de csak mégis húzódoztam biz
574   27|                 takartassék a vállakra, de Mitro görög mind azt állítá,
575   27|               behányják liszttel hozzá; de ez már mégis el nem hivődött.
576   27|          igyekeznek hozni a közönségbe. De tapasztalni fogják, hogy
577   27|                felütni a jegyzőkönyvet, de dato trigesima prima Augusti,
578   27|              voltak a hazajövetellel.~– De ők azt nem tették; Igyártó
579   27|                féltek a hadi regulától; de Igyártó uram példát adott
580   27|               részt a háborúban”. Igaz; de nem azért, mintha Debrecen
581   27|          mindenha jól ismerték csekély, de hatalmas köztarsaságunk
582   27|                 Kassának és Eperjesnek. De ha akartak volna is ilyesmit,
583   27|            megvan e szomorú helyzetünk, de a mi bajunk az, nem a kegyelmeteké;
584   27|         katonamódon fenyíttetnék meg.~– De én nem voltam katona.~–
585   27|                  Csupán szolgálattétel, de nem hadakozás volt lelkére
586   27|    tisztességtételekre is megjelenni.~– De a tábor nem tanácsterem
587   27|          igazságától nemcsak meggyőzve, de meg is hatva lévén.~Hanem
588   27|                 hogy majd mond valamit, de bíró uram leültette, hogy
589   27|            sárga házat a Csapó utcában, de Igyártó uram fejét még jobban
590   27|                reggeltől nemhogy lóval, de kutyával sem lehetett keresztül
591   27|           folytatása volt a szakállnak; de hogy valami fehér is legyen
592   27|              nagyon szerette leányomat, de én is oly nagyon szerettem
593   27|                 különben halavány volt, de annál több tűz égett lelkesült
594   27|            lelkesült szemeiben. Halkan, de töretlen hangon viszonzá
595   27|                a főkapitány jókedvét.~– De mi az áldottának jönnek
596   27|               csak ezután fog meghalni, de aki már megássa magának
597   27|              meg rántott levessel él?~– De már ugyan nem! – hangzott
598   27|             készen állt a latin cohors, de nem háromszáz, hanem hatszáz
599   27|                   kérdé Keresztszegi.~– De hisz azt nem cselekszem.
600   27|             helyt álljon, ne szaladjon, de amit az meg nem fogadott,
601   27|          Bethlen Istvánt akarta inkább; de az ifjú Bethlen István nyiltan
602   27|                 neki szabadságában áll, de jusson eszébe, hogy a kettétört
603   27|              nem harcolok az ő nevében; de kötelességemnek tartom városunk
604   27|             fejdelemnek kedvét találom; de tagadom, hogy joga lenne
605   27|           ténynek félbe kelle szakadni.~De humanissime Ormándy, amint
606   27|            többé visszatérni nem fogok. De addig el nem hagyom börtönömet,
607   27|            szíve megkönnyebbülhetett. – De most eredj vissza. Ahová
608   27|         amelyhez közelíteni nem szabad, de nem is üdvös.~Azonban ha
609   27|                 boszorkányok játéka ez! de valóban igaz. Mire beesteledett,
610   27|         megtanulta otthon bíró uramnál; de a kocogtatásra senki sem
611   27|                 rázta, emelte az ajtót, de az ajtó csak nem nyílt ki
612   27|               ugyan mérges zivatar van, de szebb az mégis a bezárt
613   27|          nyílásokat nagyobbra tágítani, de tapasztalá, hogy azok faragott
614   27|                tudott a lábán megállni.~De nem is állt sokáig egy helyben,
615   27|            vizet csepegtetnek a fejére, de attól sem jön eszére.~Két
616   27|                azért a bőrét otthagyta, de a meggyőződését meg nem
617   27|            toklyó vagy ürü lett belőle, de a kastélyban látottaktól
618   27|               angyal vagy ördög beszél, de mindenesetre magasabb szellem,
619   27|             maga azt mondja, hogy volt, de a hadjárat alatt elesett;
620   27|          szokták azt jobban magyarázni.~De még hihetetlenebb volt a
621   27|           mégpedig egymást szerető pár; de akik egymással csak egy
622   27|                halálra akarták keresni, de Keresztszegi azt tanácsolá,
623   27|           mostohafiát, ki gyenge testű, de erős elméjű volt; kár lett
624   27|            város határáig szerencsésen; de már most hogy legyen az
625   27|               úrfi, a diák idehaza van; de annak nem szabad kijőni
626   27|                Én megtettem a jeladást: de apám keresztüljárt az eszünkön,
627   27|         gondviselő atyja volt Jézusnak, de a keresztfán meglátott kínszenvedésektől
628   27|               apád…~Ilona felsikoltott; de hirtelen elfojtá kiáltását.
629   27|                 meghallhatják.~– Tudom, de nem félek tőle. Abból, hogy
630   27|           amellett vőm; ezt te akartad. De se az, hogy ellenségem,
631   27|           vártál. Ő nincs itt?~– Nincs, de nemsoká itt lehet.~– Úgy
632   27|                 kelepcén kívül reked.~– De én itt vagyok.~– Éppen azért
633   27|             szép szerével, akár erővel, de nyakát fogom szegni! Hol
634   27|               vagyunk, csak tizenhatan, de védelmezni fogjuk magunkat,
635   27|               ily kisszerű kimenetelét; de kinek lett volna bátorsága
636   27|    hazakullogunk – kutyáknak a sutba.~– De hátha nem – kiálta fel Vince,
637   27|            apádnak: vicisti Galileae!~– De én nem veszem át ez izenetet.
638   27|                rávettek, hogy kijöjjek; de akkor megesküdtem, hogy
639   27|           szeretjük, hogy így beszélsz; de mit használsz most már vele?
640   27|             vivátot kiáltottak e szóra, de Ormándy fejet csóvált, s
641   27|                 harcolni tudtatok érte, de mártirja nem tudott lenni
642   27|                 nem tudott lenni senki. De ha lenni fog, aki vértanúságot
643   27|            szókra, mert értett németül; de azért mégsem értette, hogy
644   28|             hajtott házasság alapján.~– De mire való ez, uram?~– Hogy
645   28|                agyonlövessem magamat?~– De uram, hiszen az idő éjszaka.~–
646   28|            gyöngéden megcsókolta kezét; de az oly tisztelettel történt,
647   28|                történik a nap alatt. No de sok történik a Kárpátokon
648   28|                torkát megszorongatni.~– De ön egy franciát elárult!~–
649   28|                okos ember.~– Azt tudom, de hát aztán?~– Ne féljen ön,
650   28|        bizonyosan el lett volna veszve; de nem tette, hanem minden
651   28|     subalternusának az ötlete lehetett, de az ő tudtán kívül. Neki
652   28|                láttam egyetlen egyszer, de már akkor nem látott ő engem.
653   28|           alakját. Az arcra ráismertem, de az alakra alig. Egy roncs-tetem
654   28|                bizonyosan el fog bukni, de legfeljebb a tenyereiről
655   28|                 tán az orrát is betöri, de aztán baj nélkül megmenekül.~
656   28|                 Poissard rám bámult. – „De én nem utazhatom sehova,
657   28|            szóljon Szentpétervárra.” – „De oda meg éppen nincs kedvem
658   28|                 alkalmatlan volt akkor, de a sors jobban tudta, hogyan
659   28|               vissza is vihetett volna; de az én terveim igen messze
660   28|         kifizette. Talán rám is ismert, de azt nem mondta és nem mutatta.
661   28|                el ne vigyenek Varsótól; de még inkább azon aggodalomból,
662   28|         elszántság vezeti a lelket; ah, de az egészen más, megölni
663   28|             kocsi hágcsójáról.~Elestem; de nem lett semmi bajom. Kissé
664   28|               bajom. Kissé elszédültem, de nem jutottam a kerekek alá.
665   28|              engem. Férje vagyok önnek, de amikor akar, elválhat tőlem.~
666   28|               Én megöltem ellenségemet; de akkor vele tettem jót, magammal
667   29|              pártok a debreceni piacon, de az intelligencia mindig
668   29|             mentették rendén, ma is él; de ezt bizonnyal csak az intelligencia
669   29|               aztán elkezdett énekelni, de nem értettem, hogy mit,
670   29|             egyáltalában nem történnek; de különösen nincs nekik semmi
671   29|                 krajcárt is megmenti.~– De a perecesekhez át ne menj,
672   29|             engedné a sarkat verő tóga; de azért helyet követelnek
673   29|                minden keresztény népet.~De ime két tudós férfiú közeledik,
674   29|                 antropológiai felfogás, de nem etikai és logikai. Ha
675   29|                fizikai lehetetlenség!~– De logikai lehetőség! Este
676   29|              nincsen, az jelen sincsen. De amint a vizitátor lefeküdt,
677   29|                 az logice lehetetlen.~– De fizice lehetséges.~A két
678   29|                  hogy az udvarra nyílt; de „szebb volt oda kinézni,
679   29|                 veszekedésnek neveznék, de diplomáciai stílusban csak
680   29|               termetet is. Karcsú volt, de nem egyenes, mint a nádszál;
681   29|            valami nagyon nagy gavallér; de azért kötve hisszük, hogy
682   29|       harmadszor ment el a kis kapunál, de nem mert bejönni, mert még
683   29|           folyik a szóbeli portyázás.~– De keserű füstje van egynémely
684   29|            szagát, fogja be az orrát.~– De én szeretem. Nem is jó étel,
685   29|                  Magam is azt gondolom. De vártam rá, hogy mikor jön
686   29|               ezt a serpenyő rántást.~– De biz itt maradsz, nekem zöldséget
687   29|               hogy ez volt a bevezetés; de már a hozzá való „izé” rég
688   29|          Csakhogy volna hová besétálni? De az első szobát most hagyta
689   29|              Nincs itthon, édes lelkem, de mindjárt megjön. Várja meg.
690   29|                 neki, hogy jőjjön be.~– De hisz az nem jöhet be most;
691   29|             fejedet?~– Hiszek is neked; de azért eljárok minden éjjel
692   29|           Ajkaink között van az üveg.~– De én adom, és te megkapod.
693   29|             felérjek, ahol most vagy.~– De van nekem!~– De ide lejönnöd
694   29|                 vagy.~– De van nekem!~– De ide lejönnöd nem szabad.
695   29|                hát megkapom a csókomat?~De már ebben a helyzetben csakugyan
696   29|         kollégium esküdt felügyelőinek. De egyúttal azt is megmondta
697   29|           Trifurcifer! Azt úgyis tudom. De mit jár a domine olyan furcsa,
698   29|                keresztül: ez mind igaz; de azért nem érdemelte meg,
699   29|        kéménylyukon kidugnom a fejemet, de azért nem teszem meg. No
700   29|                csak a botja szenvedett; de hogy felejtse el az én hátam?)~–
701   29|                 most gyerünk be hozzám; de az asszonyok előtt elhallgassuk
702   29|               Én se szólok az anyádnak, de te se szólj! De csak azt
703   29|               anyádnak, de te se szólj! De csak azt mondja meg a domine,
704   29|              tenyerében a vargatallért: de bizony csak két garas maradt
705   29|               Harangi úr ért elébb oda; de Tóbiássy úr volt az idősebb,
706   29|            Tóbiássy úr volt az idősebb, de Nyaviga úr volt a vendég,
707   29|          összekaptak a lunátikus miatt; de trójai háborút nem csinálunk
708   29|                 Haranginé asszonyság. – De úgy vagyunk ám lelkem galambom,
709   29|               És így nem iszunk bort.~– De már most feleljen meg domine
710   29|                hogy azt nem érhette el; de azt mondta, hogy székre
711   29|            Menjen haza s feküdjék le.~– De kérem alássan: ebéd előtt
712   29|             Etice és logice lehetetlen, de empirice mégis lehető. Magam
713   29|               követte el, hogy meghalt.~De ne tessék komolyan venni
714   29|                   Nolo acerbam sumere.” De vajon hova dughatta el a
715   29|                háta mögött? – Volt ott, de már nincs ott. – És a kályha
716   29|                 Ott is lakott egyideig, de már kiköltözött onnan. –
717   29|        mondogatta magában: „víz, víz!”, de amint a muskátlikat hallotta
718   29|              hogy legalább kétennyi”.~– De ezen való szomorúságában
719   29|         gondosan megvizezett karcosról, de biz azok, mikor már vették
720   29|                   Mint Illés próféta.~– De mint Zöld Marci.~– Szegény
721   29|             nyugszik már Márta asszony.~De még az ura is otthon.~–
722   29|            János, Márton és a felesége,~De most már meghaltak, s mind
723   29|               való bűnös vágyakodásból, de csak azért, hogy ennek a
724   29|                 kifelé áll a rúdja; hát de bolond volna, ha tanítana!
725   29|               kedvessége, alázatossága, de különösen azon felőle táplált
726   29|                véve mind igen jó volna; de akkor megszűnnék az akadémika
727   29|             ment az végbe Dallos úrnál, de végre is diadalmasan kiállotta.
728   29|          eddigelé senki sem felelt meg, de hiszen ti nem is lehettek
729   29|                negyedrész szájjal. – No de most. Mi a legbecsesebb
730   29|            valamennyien. Jól van, fiam. De nem úgy van. Hát te másik,
731   29|               pedig semmit.~– Accurate. De most adok fel nektek egy
732   29|               volna mindezeket találni; de tudta jól, hogy az esperes
733   29|        promóciót igértem a megfejtőnek, de az most nem üres; a törkölyösi
734   29|            hívnak? több verzátussággal, de te a másik nagyobb modesztiával,
735   29|                 elveszett is Törkölyös, de azért Veronka megmaradt.~
736   29|             elordítja magát: „tűz van!”~De már erre a szóra elfelejti
737   29|             háromszoros halált szenved.~De bizony két jó léleknek mégis
738   29|              kedves, a te jó szivedért.~De amint odahajolt Ádám a megboldogultra,
739   29|                 igazán, hogy „tűz van!”~De annál nagyobb volt az örömsikoltozás
740   29|          beszélni ugyan még nem tudott; de elég volt az tőle, hogy
741   29|               égjen a zsarátnok között; de nem történt semmi baja;
742   29|              emelték, csak mondták: jaj de könnyű a jámbort Nem csuda,
743   29|                 s nagyot nevetni közbe; de csak tűrtőztette magát!
744   29|                 pohár, hogy békítse ki.~De Nyaviga pajtás sehogy sem
745   29|                 Nézd csak! prühahihahu! De bolondok! Kötni való bolondok.
746   29|                 velem. Sirassátok őtet! De ne kérdezzétek tőlem, hogy
747   29|         sírjanak, bőgjenek, ordítsanak! De ne mondjátok meg nekik,
748   29|                 Porrá törlek! Elfújlak!~De Ádi nem hagyta magát elfújni,
749   29|              hozzá nyájasan beszélni.~– De kedves jó pajtásom. Ne haragudjál
750   29|              csinálsz?~– Azt megölöm!~– De hátha nem akar az asszony
751   29|            zsákmánnyal elmenekülhetünk; de hohó, megállj. Erről a tógáról
752   29|                Manci nénihez éjszakára.~De annál nagyobbat ugrott a
753   29|           mindjárt ott virradok is meg; de meg akarom tudni valahára,
754   29|                 mikor száraz az utca?~– De lelkem, meghűtöd magadat,
755   29|                egyszer disztingválni?~– De vigyázz, hogy meg ne fogjanak.~–
756   29|             Jutka is ott volt a háznál; de annak az a nyavalyája volt,
757   29|        asztalhoz elébb tollat fosztani; de menten elaludt; Zsófi asszony
758   29|              csak egy kis bort ittam.~– De azt látom.~– Hanem én magát
759   29|             Osztén én magát elveszem.~– De már nekem van ám uram.~–
760   29|            ördögbe?~– A paradicsomba.~– De hátha én nem megyek magával?~–
761   29|                 Erőszakkal elragadom.~– De hátha nem bír velem?~Nyaviga
762   29|       ártatlanság semmit nem tudásával.~De meghallá ám a mély gordonkahangot
763   29|                meg érte, hogy védelmez. De csak ne csináljon magának
764   29|              most, hogy miről beszél.~– De azt veszem észre! Még csak
765   29|                  tuszkolta őt Dallos.~– De nem tudok mászni.~– Hát
766   29|             lejöhet már!~– Mehetnék ám; de bezárt a professzor úr,
767   29|          kimászom én a padlásablakon.~– De ki ne törje a lábát!~– Nem
768   29|            rágják az egerek és elaludt, de nem békével.~
769   29|               Mit lát rajta, ugyan mit?~De éjjel, ah az éjjel~Boldog
770   29|            alamuszi vőlegénynek szánja;~De míg magát az utcán hordja
771   29|                 pincén a tolvaj bemász!~De már az több volt az elégnél.~–
772   29|                 Csak a köpönyegje volt. De megállj. Erről holnap rádismerek,
773   29|                 ha az apám fia vagy is.~De mármost hová azzal a köpönyeggel?~
774   29|            páholtatod el magad helyett; de most ki nem mégy innen,
775   29|            aztán vigyen a garaboncás.~– De ugyan, nagytiszteletű uram,
776   29|                iszol.~– Ha szomjazom.~– De bort iszol.~– Ha bort szomjazom.~–
777   29|                    Ha bort szomjazom.~– De sokat iszol.~– Ha sokat
778   29|                logice ugyan lehetetlen, de fizice úgy látszik, hogy
779   29|            lehetséges. Meg nem fogható; de kézzel fogható.~Egyszer
780   29|                   Ez fizice lehetséges; de azért logice nem következik
781   29|                  monda Zsófi asszony, – de örülök, hogy hiába sírtam.~–
782   29|              nem te voltál a lunátikus. De ha logikai szempontból veszem
783   29|             nekem meg fogod téríteni.~– De majd beszéljünk holnap az
784   30|               harmadik emelet lakói is; de helyrehozta aztán mind valamennyinek
785   30|              építeni akart oda valamit; de beletörött a kése. A palota
786   30|           hozzábarnulni az őszi időhöz; de még a tökéletes sonkaszint
787   30|               ez is mulattatja nagyon: „de bolondok ezek a doktorok,
788   30|                 lát valamit a betükből; de ő felé az árnyékos oldala
789   30|                lehet gyujtani.~– Ejnye, de sötét van idebenn, Kristóf! –
790   30|             adja már ide, ha kitanulta; de félt, hogy megharagítja.~
791   30|               valaki a Dunába.~– Ejnye, de hideg van idebenn, – mondá
792   30|            tanítanák: a Hübner helyett. De hát ha már a kávémat elpocsékolta
793   30|              százalék törlesztést. Úgy, de énnekem viszont nyolc száztólit
794   30|                se gazdag, se kereskedő: de igen jó kuncsaft. Pénz helyett
795   30|             megszünt fizetni a házbért. De már ennek a történetével
796   30|              ötven forint a vesztesége; de amelyik napon dolgozik,
797   30|        disznópiacon konfekciós bolttal. De csakhamar észrevette, hogy
798   30|           kimenni a házamból az utcára; de hát mi közöm volt hozzá?
799   30|              társulat az első emeleten. De ennek, engedje meg az úr,
800   30|         tizenkétféle likőrt préselt ki, de szeretném látni azt az ezermestert,
801   30|                 pakoló papirossal.~– No de itt van a tulsó szárnyon
802   30|             Mert hát nagyon jó föld az, de az egyik esztendőben tavasztól
803   30|        esztendőben kikelt benne minden, de rájött a rozsda, búza helyett
804   30|                 volna érte kártérítést; de hát a szél ellen nem volt
805   30|        becsületes embernek a pechje. No de mindannyi malőr dacára is
806   30|             ugyan Fenenának írta magát; de én ezt rendőrségellenes
807   30|                  hogy milyen szép volt, de nem esem túlzásba, ha azt
808   30|               báró volt, hol gróf volt, de mindenképpen gazdag ember
809   30|                  Pénzbe került az igaz, de nem sajnáltam tőle, az embernek
810   30|  szalmaözvegység megszerzése hébe-hóba: de megvannak a kellemetes oldalai
811   30|               megnézni a fotográfiáját, de csak így a markomból, mert
812   30|               zsidót, ami igaz töténet; de hárman együtt annyi talpalásnak,
813   30|             mind szükséges a szinpadon. De hát mégis arra kértem az
814   30|               leányomat szemtől-szembe, de azért a többi tudományért
815   30|       konskribáltak; még a zongorát is; de ezt kihagyták az egzekúcióból;
816   30|             vettem a szegény gyereknek.~De hát hogyan jutottam bele
817   30|                 lehunyja, addig van is; de amint felnyitja, odavan
818   30|            kamatot a „száraz váltómra”. De már akkor inkább folyamodom
819   30|                 rendkívüli bár az eset, de egészen érthető. Az én emberem
820   30|                 nem osztogatnak semmit! De a jóakaróim: azokat verje
821   30|           piacra: ma nem főzhet ebédet. De hisz ez olyan képtelenség,
822   30|                van”, mikor már „nincs”.~De hiszen „egy forintnak” olyan
823   30|                sár, kénytelen rámjönni. De az meg feltalálja magát
824   30|               erre kell, meg arra kell. De én csak nem eresztem ki
825   30|                  Van már pénz a háznál! De milyen pénz? Az első öt
826   30|                pénz! Júj! Hallja az úr; de rettenetes pénz az! odaadtam
827   30|                hogy mikor sütik már el? De csak nem mondta. Elmúlt
828   30|                kikönyörgött a kezemből. De azóta nem kell az élet.
829   30|           rabolni is megtanultam volna; de ettől a gondolattól a falnak
830   30|            elérzékenyíté ez a történet; de választ adott a kérdésre
831   30|                leszámolni a világgal?~– De biz az én szederfámra nem
832   30|            szerencsétlen ember lenni.~– De pedig különb szerencsétlen
833   30|               megfogadtam a részeseket; de azok kikötötték, hogy még
834   30|                mert szétfolyt az utcán; de a Kóbi meg azt állította,
835   30|        kiegyeztünk volna a kár fejében. De hát most több „igazság”
836   30|                 fizessek négy forintot, de még a csobolyó árát is a
837   30|                meg az a prókátor kontó. De csak azzal biztatott, hogy
838   30|          megnyeri, minden bíró jó bíró. De biz a törvényszéken már
839   30|               forint helyett negyvenet. De ezt már én nem hagyom megapellálatlan!
840   30|                 lejajgatni a padlásról. De utoljára is az átkozott
841   30|                elbeszélni sziveskedtek; de azért még nem elegendő indokok
842   30|              ittak, kedvüket töltötték; de én még soha életemben egyszer
843   30|                anélkül mind ellehetnek. De a szegény tanuló gyereknek
844   30|                 szólt közbe a háziúr.~– De ugyan minek?~– Madárfészket
845   30|     öltönydarabot szerezzek a testemre. De egy teljes öltözet ruhám
846   30|                 kétkedőn az extelkes. – De már akkor sajnálni lehet.~–
847   30|                  mint irodában ülni. No de dolgozom én kettő helyett.
848   30|           társam pedig rest is, vak is; de ez már itt öregedett meg,
849   30|                mert ott csak nyulat lő, de itt bakot; hanem hát négy
850   30|                egy forintot köpönyegre, de aztán már most neki békét
851   30|                  A jövő választásoknál (de odáig sem várok), hanem
852   30|                 grand café à l’empereur de Macedonie!”~De már erre
853   30|                 empereur de Macedonie!”~De már erre a szóra a kávés
854   31|      granátalmának a virága a kezemben; de ha ártatlan vagyok, legyen
855   31|                    mondá Csia Csingi. – De hol van hát az a Leaotung
856   31|              semmineműképpen nem tudom; de a nagy csillagvizsgáló torony
857   31|                mintha jó kedve volna.~– De legnevezetesebb az a forrás,
858   31|         Csinginek ez nem volt ínyére.~– De ha ez a földindulás ezelőtt
859   31|        eltemetett Leaotung tartományba; de már akkor az emberek elfeledték,
860   31|                van írva, azt kitanulni; de amit nem a tudósok írtak,
861   31|            neked a kérdéseidre felelni; de kendőt köss az orcádra előbb,
862   31|              egy kínai császár ajkáról; de engedelmeskedni kellett
863   31|                  keresztül hatolhasson. De most már ki tudnak azon
864   31|            menyétet csak ritkán fognak. De mégis fognak. Ez az állat
865   31|               menyét keresztül jöhet. – De miért jön az ide egy egész
866   31|         hajtóvadászattal ejtenek meg.~– De hogyan történhetett volna
867   31|                a mandarin még sohább; – de éppen a császár jelenlétében
868   31|            jelenlétében legeslegsohább! De azért a bölcs Jeo Hui mégsem
869   31|               többször előjöhettek már, de amint egy vadászt, egy parasztot
870   31|              útjukban és szállásukon.~– De ki fogja ezt az izenetet
871   31|               öltözetük valami bőrféle, de nagyon vékony; dárda a kezükben,
872   31|              voltak. Szőke mind a négy, de más-más forma színben; az
873   31|                kihívó tekintetet adott, de legbámulatraméltóbb volt
874   31|              fark messze húzódik utána. De karjai, vállai és lábszárai
875   31|               tanított seregély beszél. De meg lehetett érteni. Kínai
876   31|         halhólyagból volt összetákolva, de a betűk, melyek rá voltak
877   31|                tündér énekelni kezdett. De az sem emberi dal volt,
878   31|        legnagyobb vagy a nagyok között; de a leaotungi leányok csak
879   31|             húzhatta a szép ara ujjára, de a fejére tehette – koronának.~
880   32|           dűltünk útközben a szekérrel; de nem lett semmi bajunk.~Ott
881   32|           kígyók nyúlnak szerteszéjjel, de a másik oldalon jól megkapaszkodnak;
882   32|              más állat nem vetődik ide.~De amíg arra a buckatetőre
883   32|                szél a pusztai homokkal, de így nem vetheti meg sehol
884   32|                van a veszedelmes koron; de még most is látszik, hogy
885   32|         tenyerével kapkodott a hajához; de a gyermek nem fogadta el
886   32|                a haja be volna fonva.~– De még inkább onnan gondolom,
887   32|          vajaskenyér?~A gyerek elvette, de meg sem köszönte.~– No lássák!
888   32|           beleharapott a vajaskenyérbe; de amint az félrefordult, kivette
889   32|                 a falon. Véres volt az; de már lekapartam. Hej, de
890   32|                 de már lekapartam. Hej, de nyalka legény volt a Jóska!
891   32|         fölneveléséről a vármegye.~Hej, de kikacagott.~– Jaj lelkem
892   32|                hallottam már életemben, de jobban meg nem maradt a
893   32|                 odább kocogott.~– Lásd, de szép ködment kaptál! Mégsem
894   32|    elmosolyodott a szája. Csak a szája, de nem a két szeme. A lelógó
895   32|                kérdém a csaplárnétól:~– De hátha a vén Koppantó is
896   33|                  hólapátoló, ahogy jön.~De azért, hogy a sors így szétszórta
897   33|               egy gulyást: hát az „jó”. De ha jön a veres toll, az
898   33|               azt tűzi a kalapja mellé. De hogy a választás előtt két
899   33|                lesz az idén.~– Lesz ám: de csak olyan restelláció.
900   33|         boltajtóbul, s azt mondta, hogy de régen nem látott már.~–
901   33|                 a veres toll vezére.~No de hátra van még a holnap reggel.
902   34|           uramnak” szólítják az embert. De azt a pusztabíró is megkapja.~
903   34|                 pusztabíró is megkapja.~De még ezenkívül abban a rossz
904   34|           végezte maga, vagy amikázott, de prókátorhoz nem ment. Ami
905   34|            amitől fekete lett a nyelve, de meggyógyult tőle. A másik
906   34|             számmal görögök, zsidók is; de az mindegy volt; nem támadt
907   34|                 te haragszol meg énrám; de ha adok, akkor majd én is
908   34|           megtudjuk később, hogy miért. De azt is úgy szedte magába,
909   34|     recapitulation-t rikepitsulesn-nek, de azért ha jött a zsidó szeszfőzőnek
910   34|                 azt olvasta, hogy nihil de arbore! s ennek az utasítása
911   34|        égszínkék (kivéve a „katáng”-ot, de az nem adja kölcsön a szirmait
912   34|             díja ma is fölvétetlen.~No, de egészen más a lelkes állatoknál,
913   34|                 úr előrukkol vele, hogy de ő pedig mi mindent tud Londonról.
914   34|          hallotta a palánkon keresztül. De bolondokat kell tanulni
915   34|              érdemesek a magyarázatra.)~De már erre nem állotta meg
916   34|                cefrének is akad vevője; de még olyan pálinkafőzőt nem
917   34|                Ott is vannak ám diákok; de azok nem gajdolnak ilyen
918   34|              kedves édes szomszéd uram, de rossz időben kegyeskedett
919   34|              jött Pugonyi Están uram.~– De most nem arról van szó,
920   34|              minden perre kettő is jut; de a jó vincellért úgy keresik,
921   34|                   A’ bizony meglehet.~– De hát az a hiba, hogy az ilyesmi
922   34|                  gomolyával traktáltam; de biz abból semmi hiba nem
923   34|                 régen, szomszédasszony, de most más világ van. Bolond
924   34|             nagyot sodort a bajuszán.~– De kettőn áll ám a vásár. Nem
925   34|             Katica. Az én fiamat pedig…~De már erre Kis Jánosné asszonyomat
926   34|                kis tarka egeret fogott. De milyen egeret?~Están úrnak
927   34|         Szlavónia messze van.~– Hm, hm. De megtértél egyszerre. Tegnap
928   34|               Kecskeméttől Szlavóniáig. De hát az a tíz falu népe,
929   34|          Szlavóniában, onnan hoztam el.~De ahelyett, hogy a gerendáig
930   34|                a hadakat ellenünk.~– No de nem tudják meg. Én ezt a
931   34|        parasztasszony megelőzi vele. No de mindegy, Amerikát sem Kolumbusz
932   34|          oroszlánrésze mégis ideesik.~– De nem fogod-e te ezt kifecsegni?~–
933   34|               szégyent ne valljon vele. De hát csekély kárvallással
934   34|               útitársa előkerült volna. De az, amióta a szállásáról
935   34|                 sohasem járt a Cityben. De az angol konstablerek olyan
936   34|           Lájbekisz Dzsenuszni asszony.~De Están úr most már igazán
937   34|            Azért, mert tudok angolul.~– De azt itt senki sem érti.~–
938   34|                 bizony erős devalváció. De a dicsőség mégis megvan!
939   34|               Hát már most elmehetek?~– De még addig egyelőre letartóztatva
940   34|                 úr nincs Kecskeméten.~– De bizony csak van! – kiálta
941   34|       hózentráger.~– Szimbolice igenis, de etimologice azt teszi, hogy „
942   34|         leolvadt tizenkét shillingre.~– De megmaradt a dicsőség – aztán
943   34|              elfogadom az egyenlőséget; de nem abban az értelemben,
944   34|              fűzfánfütyülő rézangyalát! De már „pógár”-nak nem hagyom
945   34|                fognak festeni valaha.~– De már ilyen vakmerőséget mondani!
946   35|          kellett volna ellene indítani, de nem lehetett megtudni, hol
947   35|                 megtudni, hol lakik.~No de sebaj; majd előjön, amikor
948   35|                át az eddigi felügyelői; de meg ne tessék őt ezen a
949   35|              Meg volt gyógyulva.~      ~De hogy lett Baltaváry Tihamérból
950   35|    börzeveszteségek tönkre juttattak.~– De hisz neked itt nagy jövedelmű
951   35|                felhatalmazás mellett.~– De hisz ez tolvajság lesz.~–
952   35|               Azok előtt nincs törvény.~De egy törvényük mégis van: „
953   35|                Ez az Elízium csodája.~– De megállj csak! – szólt Miss
954   35|                ide. Arcából, szavaiból, de leginkább a tetteiből összeállíthatta