bold = Main text
    Part                                            grey = Comment text

  1    1   |           gondviselés?~A Nepean sziget ki van zárva a világból.~Néhány
  2    1   |               sűrűségből egy kő repült ki, s egyet zúgva a levegőben,
  3    1   |         figyelme.~Egy újabb kő fütyült ki a bokrokból, s a kormányos
  4    1   |            hableány a mesék világából, ki kétes csillagfénynél a lábai
  5    1   |                kék köveken azon ember, ki hét feleségét halálra csiklándozta;
  6    1   |               között tanyáz a szívevő, ki hat szűzet megölt, hogy
  7    1   |                Azt kérded, hogy hát én ki vagyok? kit húsz évi halálra
  8    1   |              sem halál, sem feltámadás ki nem szabadít! Ó jer, ismerd
  9    1   |             még egy más világ, nekem – ki tudja mit?~A hölgy erélyes
 10    1   |            Williám bal kezében maradt, ki azt ellene nyakára fojtani
 11    1   |         ismernek; egész erdők irtattak ki töveikből, a tenger kicsapott
 12    1   |       kormányzót Quarrelsonnak hítták, ki a hölgynek nagybátyja volt
 13    1   |              év alatt, hogy idehozták, ki nem mozdult odvából; én
 14    1   |              egy szabadulhatott meg!~S ki legyen azon egy?~Hosszas
 15    1   |                hogy az Williám legyen, ki elvitorlázva Botany-Bayba,
 16    1   |            végtelenül hosszabbra ütött ki; szinte fél esztendő telt
 17    1   |         egyenesen a szigetnek tartott.~Ki írhatja le az örömet, melyet
 18    1   |              emlékeznek egy őrjöngőre, ki démoni tekintettel dühöngve,
 19    1   |        helyekről kegyelmet eszközöltek ki számára, mint istenfélő
 20    2   |        szájában, melyet akkor sem vett ki onnét, midőn káromkodandó
 21    2   |                sem voltam az a legény, ki a bátorságot valami különös
 22    2   |              pedig kövecsekkel verette ki azt irombán az öregúr s
 23    2   |          kifizetni: „Ma adjak-e kenden ki, öcsémuram, vagy holnap?”
 24    2   |                ne lett volna a háznál! Ki minthogy egy ülőhelyéből
 25    2   |             hét sovány esztendő ütötte ki fejét.~– Hát maga, nagy
 26    2   |            pedig nincsen dolga, menjen ki a mezőre, keresse meg azt
 27    2   |                tartani az ablakom alá. Ki vékonyan, ki vastagon, fújták,
 28    2   |              ablakom alá. Ki vékonyan, ki vastagon, fújták, trillázták
 29    2   |              keszkenőt, hogy nem lóg-e ki valamerre a macska farka,
 30    2   |             alázattal bekocogtattam.~– Ki az? – hangzék belől (akár
 31    2   |         parancsolni.~– Eszterka! Eredj ki, kérdezd meg, a béresek
 32    2   |               fölkelt és ment.~(Törjék ki valamennyi fogad! – mormogám
 33    2   |                  Eszterka, eredj, nézz ki uradatyád elé, jön-e már?~
 34    2   |                kitudom, – szóla – hogy ki voltál, s megbosszulom még
 35    2   |          nemzetségeit szerettem. Tudja ki, keresse ki, az Isten áldja
 36    2   |           szerettem. Tudja ki, keresse ki, az Isten áldja meg, azt
 37    2   |                Debora asszony kegyébe.~Ki is azonban erősen elfeledé,
 38    2   |              uszítani.~Csak azt lestem ki ablakunkon, hogy mikor megy
 39    2   |            aztán a nagy sajnálkozásban ki találtam szalasztani a számon,
 40    2   |          szalasztani a számon, hogy: – Ki hallotta, mi történt a faluban?~
 41    2   |           szóval sem küldött haza, míg ki nem fogytam, s ekként számtalanszor
 42    2   |        megküldeni neki, s ha élőszóval ki nem beszélhettük is egymásnak
 43    2   |              melyet is én szorgalmasan ki tudtam olvasni Wielandból
 44    2   |                eléggé dőzsölődni, hogy ki a tatár karmolja össze ezeket
 45    2   |               azon veszedelemnek tevém ki magamat, hogyha az öregúr
 46    2   |             hogy csak az álla látszott ki az asztalkendő alól, s ráparancsolék,
 47    2   |             ráparancsolék, hogy azokat ki ne merje bontani, míg én
 48    2   |              orvosságos üvegből húztam ki a dugaszt.~– Úgy, az orvosságos…~–
 49    2   |           reszketve simult a keblemre.~Ki ne volna bátor olyankor,
 50    2   |          mondám magamban – ez megesz.~„Ki vagy ember?” – ordíték rá,
 51    2   |            hangon csak tudtam.~– De te ki vagy? ilyen-amolyan gézengúz
 52    2   |           kétségbeesés.~Hadd reszkesse ki egy kicsit magát, gondolám,
 53    2   |              de azért csak ne rugdalja ki az emberfiának a fogait.~–
 54    2   |   sárkányköröm-teringette! hogy jutunk ki innét? Forgós szélvészráncigálta
 55    2   |             valami fehér tömeget húzva ki lábai alól.~Hát ez éppen
 56    2   |       őkegyelmét.~– Már öcsém, te dobd ki – szólt nekijuhászkodva –
 57    2   |                  mondá az öreg, pipája ki levén szunnyadva. Különös
 58    2   |               piros), s szelíden vonta ki magát egynémely hamis urabátyja
 59    2   |                egy tetemes asszesszor, ki mindig két széken szokott
 60    2   |             belőlünk.~– Eszterka! hozd ki a cukortartót! – rivalla
 61    2   |          rivalla utána Debora asszony, ki is erősen örült magában,
 62    2   |              ezúttal keresztyéni módon ki tudott túrni bennünket a
 63    2   |              pedig bementünk a házba.~…Ki volna oly vakmerő, boldogságát
 64    2   |                a mienkhez hasonlítani? Ki volna oly vakmerő, e boldogság
 65    2   |          uramatyámnak nem nevezhettem. Ki minő kvalitásban meghal,
 66    3   |                úgy hiszem, hogy annak, ki többé semmit nem fél, semmit
 67    3   |         megvénült.~Nem az a legvénebb, ki legtávolabb van a bölcsőtől,
 68    3   |             van a bölcsőtől, hanem az, ki legközelebb van a sírhoz.~
 69    3   |              tudja, hogy bánataért még ki is nevetik.~Most a legvígabb
 70    3   |                helyen, ily elhagyatva; ki lakhatik itt? Egyetlen ajtó
 71    3   |               vezetett hozzá sehonnét.~Ki választhatta magának tanyául
 72    3   |           magában a székben egy férfi, ki, mint a félhomályban kivehetém,
 73    3   |                tűrhetőleg megvilágítá.~Ki ne érzette volna azt a vigaszt,
 74    3   |          valaha itt egy vad ember élt, ki senkitől nem kért semmit,
 75    3   |             senkinek nem adott semmit, ki senkihez nem szólt, senkinek
 76    3   |             gondom rád.~Te féregóriás! Ki lelked minden jobb érzésinek
 77    3   |         világnak? Az volnál, ha annak, ki mindeneket üldöz, király
 78    3   |            sötét szív.~S te lész-e az, ki, ha a csillagok lehullanak,
 79    3   |        kebelében, mikor sírba tesznek. Ki fog akkor édes hízelgéssel
 80    3   |                 Volt egykor egy férfi, ki egy lyányt őrülten szeretett.
 81    3   |              halálban keserű.~A férfi, ki ily őrülten szeretett, én
 82    3   |           önszeretet. Túl rajta semmi.~Ki a világot szeretni akarod,
 83    3   |        szereted-e benne legjobban azt, ki hozzád legközelebb van,
 84    3   |           legközelebb van, tenmagadat? Ki a világot gyűlölöd, tudod-e
 85    3   |        gyűlölöd, tudod-e gyűlölni azt, ki arra legméltóbb, tenmagadat?~
 86    3   |             Egyik sem jobb a másiknál, ki mit szenved, magáért szenvedi.
 87    3   |            tövis magjából tövis terem. Ki bűnt vetett, fájdalmat kell
 88    3   |             mindent, ami él. Gyűlölöm, ki hozzám legközelebb van,
 89    3   |            enkezeim pusztítának rajta. Ki semmit nem hisz, semmit
 90    3   |               én vagyok.~Én vagyok az, ki kedvesét, a hűtlent feledni
 91    3   |                hogy ez csak azért nőtt ki a földből, hogy legyen mit
 92    3   |              nem lelke-e a virágnak? S ki ne ismerné meg a méregnövényen
 93    3   |           baljóslatú sötét tekintetet? Ki ne látná az egyszerű gyógynövény
 94    3   |                életvisszaadás áldását? Ki ne látná a virágok legpompásabbjain,
 95    3   |               korbáccsal kezében verte ki a templom csarnokából!~Kijöttem
 96    3   |              lenni. Tornyok gyulladtak ki, s lángoltak föl az égre,
 97    3   |              csecsemőt ugyan nem hozta ki, de megtömte odabenn zsebeit
 98    3   |              hogy méreggel végeztetett ki a világból.~Az özvegyasszony
 99    3   |          özvegyasszony ezalatt eltűnt. Ki sem tudta, hová. Szegény
100    3   |            miket az ébrenlét sem töröl ki emlékemből, de mik ott ragadnak
101    3   |               ablakokra. Rabszolgahad, ki embervérrel élt, lakott
102    3   |               seb. – A nemtő nem jött, ki őt elvezesse és megmutassa
103    3   |           körös-körül. A nap nem csalt ki több meleget belőle, mély,
104    3   |                fia volt az ősz apának, ki e becsületben megőszült
105    3   |              emberi ajk még nem mondta ki nevét.~Olykor éjnek éjén
106    3   |             erdők mélyében, sötétzöld, ki nem apadó, fenéktelen tó,
107    3   |               A halál képe nyájas kép.~Ki félné arcodat, óh megnyugtató
108    3   |             bejárni a világot, melyből ki vannak zárva. Bezörgetnek
109    3   |           alvótermeken…~Ember, vigadj! ki tudja, meddig élsz. A halál
110    3   |                legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra rájött,
111    3   |              fő teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul soha.~1847~
112    4   |           házának csak kéménye látszik ki; minden reggel kapával ássa
113    4   |             minden reggel kapával ássa ki magát háza ajtajából, mint
114    4   |       fenyőszál vagy kútgém nőtt volna ki a fehér hó közül. Iszontató
115    4   |           lépéssel Imre előtt terem.~– Ki vagy? megállj! – kiált,
116    4   |                irámtehenem tegnap mult ki a világból, annak a helyén
117    4   |             kisegített a kocsizsebből, ki szinte el volt nyelve egy
118    4   |           fújniok; egy bőgőst a minap, ki részeg korában a „Nyitra,
119    4   |               az egypár fiatal embert, ki szüntelen a fülébe kiabált,
120    4   |         portyáznak, kik minden embert, ki magyarul vagy németül gondolkozni,
121    4   |           kelle festeni egy nap alatt; ki ezt nem tette, kifordították
122    4   |           málét. Minden étele oda megy ki, hogy kása. Debrecen neve
123    4   |            többi nemes embernek legyen ki fölött regnálni; kihirdették
124    4   |               az inasa rosszúl kefélte ki a kabátját, melyen a jó
125    4   |          állomás iránt, ezeket kötötte ki magának. 1. Mindennap reggeli
126    4   |               mind valamennyi meghal s ki jobbra, ki balra düledez
127    4   |         valamennyi meghal s ki jobbra, ki balra düledez s rakásra
128    4   |              kezébe, hogy az országból ki vigyék katonának; mikor
129    4   |           Mikor aztán a gondolkodó fők ki voltak irtva, a fejevett
130    4   |                ismét jutalmakat tűzött ki. A jogtani kérdés ez: „van-e
131    4   |           kinevezték akadémiai tagnak, ki is megengedte magán történni
132    4   |              alakban, mint ezt az 1848-ki országgyülés elkészíté,
133    4   |                évenkint százezreket ad ki.~– Most azonban önök feleljenek
134    4   |            Pálfi kollégát azért küldte ki az országból a kormány,
135    5   |              lelkével lát.~Ide hozatta ki magát, nem nyughatva szobájában.
136    5   |                szobájában. Ide hozatta ki magát a temetőkertbe. Miért
137    5   |              nem vár az életben. Pedig ki tudja, még meddig élhetsz?…
138    5   |             mankóit elejté. Úgy nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben
139    5   |              zárva a város. Innen élve ki nem megy azontúl senki.
140    5   |             buzgón égre emelt szemmel. Ki hinné, hogy az ellenség?~
141    6   |      kereskedővel jöttem ismeretségbe, ki ifjabb éveiben, mint tiszt,
142    6   |                Csupán egy faj tartotta ki legmakacsabbul a harcot.
143    6   |         hideglelős vérforgással léptem ki kunyhójából, s azon percben
144    6   |             vén malájhoz volt intézve, ki seregünknek vezetőül szolgált.
145    6   |          kikerestetni?~– Saul királyt, ki ezt a templomot építteté.~–
146    6   |                hivatá magához Dávidot, ki trónja zsámolyára ülve,
147    6   |           gonosz lelket a király elől, ki irtóztató szavakat hallott
148    6   |        egyetlen ember ellen fordítani, ki neki nem vétett, sőt szerette,
149    6   |         ütközet előtt, az Isten lelke, ki a bátorságot adja, eltávozott
150    6   |                 az úrnak halálangyala, ki átadott tégedet nekem, téged
151    6   |       kérdezősködék a fiatal Davidson, ki eddig gondolataiba elmélyedve
152    6   |             midőn mintha a föld okádná ki, oly hirtelen száguldtak
153    6   |           marad, úgyis oly rosszul néz ki, mintha négy éjjel egymásután
154    6   |         mániákus örömordításban törtek ki erre és odarohantak. Azt
155    6   |          ordító ujjongatással rohantak ki a teremből.~– Ah, ön ezúttal
156    6   |             emberre kezdének kiabálni, ki az erdőből jött feléjök.
157    6   |                egyébiránt Orfeusz óta, ki a pokolba ment parlamenternek,
158    6   |            mint valami túlvilági lény, ki előtt önkénytelenül törtek
159    6   |                kifejezéseivel vezettek ki a barlangból, felültettek
160    6   |               én aranyszinű királyném, ki engem ezüstszinűre festett!~      ~
161    7   |               tarka csoportokban ültek ki a házak tetőire, a gyermekek
162    7   |            holteleven arcok sápadoztak ki a napvilágra.~Minden ember
163    7   |              egy délceg, daliás férfi, ki a szultán jobbján lovagolt:
164    7   |               fogadá a szultán kegyét, ki ekkor balra fordulva, hol
165    7   |             Csupán egy volt még hátra, ki jutalmát el nem vevé: Ibrahim.~
166    7   |           előtt; én őt fiammá fogadom, ki divánom vánkosán jobb felől
167    7   |        mellettem ülni. Hírnök, kiáltsd ki a népnek, hogy Szolimán
168    7   |                Ibrahimot fiává nevezte ki.~A nép őrjöngő örömkiáltása
169    7   |            hajoltak meg Ibrahim előtt, ki szomorúan sóhajta fel s
170    7   |            meglepetéstől.~– Ő leányom, ki által fiam leendsz, – monda
171    7   |         sebesülteknek; jaj volt annak, ki a szultán szeme elé került,
172    7   |          esküdött a szultán, hogy azt, ki még egy gonosz hírt tudtára
173    7   |              legkedvesebb megbízottja, ki alkudozás végett küldetett
174    7   |         lehetetlen volt elhallgatni, s ki legyen oly merész, hogy
175    7   |            akarok ma csinálni.~– Nevét ki nem mondom, kegyelmes úr,
176    7   |              körében töltse. Ahidalla, ki még most is kedvence volt,
177    7   |         halavány nőt tartóztattak fel, ki oda akart hozzá rohanni. „
178    7   |            űzték el az őrök Ahidallát, ki szétszórt hajjal, tépett
179    8   |    bekvártélyozása valami jó emberhez, ki a szászok közt legvendégszeretőbb
180    8   |        vargamester volt a bástyasoron, ki is megértvén, hogy a szász
181    8   |          messze földrül jött rokonnal, ki vele azonegy nyelvet beszéli;
182    9   |           ellen.~Egy nagy rónát nézett ki magának csatatérül, ott
183    9   |        Tsong-Nu rögtön parancsot adott ki, hogy egész országában minden
184    9   |               körül csoportozik a nép, ki rézalmákat hajigál a légbe,
185    9   |              közepére, ügyesen tépdesi ki az emberek állaiból a szőrt;
186    9   |            naponként háromszor kiálták ki a templomokban, a piacokon
187    9   |                Quenn-Hinn tartományba. Ki nem menekülhetett senki,
188    9   |              lángok csatája közt vítta ki utolsó harcát, melynek végeztével
189    9   |           tizenhat esztendős hajadont, ki az általános romlás alatt
190    9   |               beleszeretett a leányba, ki Lieu-King romlása közt osztotta
191    9   |              elefántoknak ura! ne vesd ki füleidből a te szolgádnak
192    9   |             férje lábaihoz.~Így indult ki Tsong-Nu Kína határából.~
193   10   |        magaddal, itt van nyomtatásban, ki van korrigálva „A kalmár
194   10   |               családot Boldizsár diák, ki szintén maga sem tudta,
195   10   |               náplupó! Ma sem süpürted ki a butyát! Majd aduk én tigodnek
196   10   |           sárbul, a szemétbul vettelek ki, mikor csak akkurka voltál,
197   10   |               eledelt.~A ház asszonya, ki különben viseletére hasonlított
198   10   |              szegények között osztotta ki. – Az irgálum szip szu.~
199   10   |               Birbucot meg is szidták, ki is nevették; vagy eldugta
200   10   |               fordult meg, minden este ki kellett forgatni zsebeit
201   10   |               fürtei hozták a leányra, ki szégyenelve gúnynevét, hasztalan
202   10   |             megparancsolta, hogy senki ki ne merje azt nyitni a zörgetőnek;
203   10   |               felkapta a rőföt, futott ki a boltba, utána az asszony,
204   10   |         bebukni, ködmenben, csizmában, ki oly ügyesen mutatta be magát,
205   10   |          maradékból Birbuc diáknak is, ki elég eszélytelen volt akkor
206   10   |          boltban, Gerguc ordítva dugta ki a fejét a hátulsó ajtón:~–
207   10   |                alakot érez elsurranni, ki az ablak előtt megáll, azt
208   10   |               elrejteni a kalmár elől, ki a sötétben különben sem
209   10   |              Az ablákun be, a kiminyon ki? Mutasd nekem zábrázatudat,
210   10   |               alakot látott kilopózni, ki a zaj hallatára ismét kifutott
211   10   |               gyanakodni sem tud, hogy ki lehetett az?~Mincucka fülig
212   10   |           ujjait ropogtatva~– Én tudom ki volt, de nem mondom meg.~–
213   10   |              kalmár orrán-száján esett ki az ágyából dühében, de míg
214   10   |              ágyun! de ne nágyun. Dobd ki az ablákun, had szalágyun,
215   10   |        szalágyun, mert nem tudod, hogy ki vágyun?~Eszébe jutott, hogy
216   10   |            fele maradt ott, a leányzó, ki bújni iparkodott valahova.~–
217   10   |                a megvert egyéniségben, ki Birbuctól eleresztve, dühében
218   10   |              oly adagokban szolgáltatá ki kedvenc leányának, aminőkben
219   10   |         Gergucnak, egy igen vén ember, ki szintén boltos volt, és
220   10   |           mozdulni helyéből, míg előre ki nem fizetik a forintját.
221   10   |          embert? – kiáltotta hebegve – ki fogja fizetni? Én nem.~–
222   10   |               tudjam meg, ha megháluk, ki fogja nekem mondani: uram
223   10   |               akit mindig becsültem, s ki tégedet szintén becsült
224   10   |        alkalommal pirosra nem festette ki magát, egyedül fehérre,
225   10   |                is eljön. A szemem égne ki előttük.~Minervának tagadhatatlanul
226   10   |                gróf véleménye oda ment ki, hogy ő bizony nem faggyúzza
227   10   |           jeleneteiben nyilatkoztatják ki magukat!~A gróf az egész
228   10   |          taposva az úrfi tyúkszemeire, ki szintén iparkodott annak
229   10   |                szabóját nem fizethette ki, s az atyám aztán Birbucon
230   10   |             hogy én sokat elmondhatok, ki vagy végezve a világ előtt!~–
231   10   |                úrfi szemlesütve rohant ki a szobából, ilyen monológot
232   10   |           Omolj hát össze világ! oltsd ki fényedet nap, ti csillagok
233   10   |           orrodba a tengereket, s köpd ki azokat a föld öt részeire,
234   10   |             leánya mellé csatlakozott, ki számára pompás hotelében
235   10   |           letenni.~– Azt is te fizeted ki?~– Természetesen.~– Hát
236   10   |               kocogtatás nélkül jártak ki s be az ajtón, ő is keresztül
237   10   |              tudja, honnan került oda, ki egy külön szobában van egész
238   10   |               rokonszeretet tengeti, s ki búvik az emberek szemei
239   10   |                római császárt nevezett ki számukra, egy ismeretlen
240   10   |            despota lova előtt térdelt, ki az ő nyakára hágott előbb,
241   10   |             polgár által volt aláírva, ki a hódító engesztelésére
242   10   |               ellenállhatlan hódító; – ki a vakmerő, aki levelezni
243   10   |            körül, te szilaj vadásznép, ki elfogod a futó antilopot,
244   10   |             meg nem számlált nomádfaj, ki adót nem fizettél, s hódító
245   10   |      aláhajtott fejel húzódék hátra.~– Ki vagy te hős? Mi neved? Miért
246   10   |                palmírai polgár vagyok, ki fegyvert emeltem a hódító
247   10   |               ne hajtsam meg előtte. S ki vagy te, istennő, ki pajzsoddal
248   10   |                 S ki vagy te, istennő, ki pajzsoddal védni jöttél
249   10   |                macedón királyok utóda, ki fölemelém kormánybotomat,
250   10   |                Mit mondál?~– Azt, hogy ki tőlem távol, tőlem nem ismerve,
251   10   |               világított tömegekben, s ki lövöldözhetett ő utánok?
252   10   |           szökellő, nyargaló alakokra? Ki üldözhette őket a fekete
253   10   |         betemetve, s azon véresen itta ki belőlük a vizet az utolsó
254   10   |       Csatarendben állt mindenki, sok, ki lefeküdt pihenni, ott elaludt
255   10   |                Míg a sereg epedve itta ki a források vérrel kevert
256   10   |             szépségei közül választott ki, mellette ült, egyiket ölébe
257   10   |           arccal, villogó szemekkel.~– Ki vagy? mit akarsz? – ordíta
258   10   |            mindazt más tette fejére, s ki tette azt? Egy megvetett
259   10   |               királyi párt megjelenni, ki láncaikat feloldá s a fölöttük
260   10   |          napsugár, tudott élni egy nő, ki még férjében is csak a lelket
261   10   |              császár kéjenceit nevezte ki, másik ugyanannyi számú
262   10   |       szereztek vissza az ellenségtől, ki Róma császárját kitömve
263   10   |            reszkető, érzékeny gyermek, ki elsápad, ha csak beszélni
264   10   |                magát keresztülvágni, s ki most is csak úgy engedé
265   10   |             hogy az halállal játszott, ki ezeket hozta.~Zenóbia ott
266   10   |             izmos, vad tekintetű alak, ki Herode beszédjére hangosan
267   10   |               jogom melletted lehetni, ki férjednek öccse vagyok,
268   10   |             ifjú természet országa ez, ki még nem tanult jó gazda
269   10   |                 s hol bokrostul nőttek ki az összesűrűsödött fák,
270   10   |    összesűrűsödött fák, a veszett alak ki sem kerülve őket, egyenes
271   10   |          dühvel rohant másik ellenére, ki lováról leugorva, kardjával
272   10   |                nagyobb tárgyat szemelt ki bosszúja tárgyának s bőszült
273   10   |           orrlyukain forró gőz lövellt ki; a király nyugodtan tartá
274   10   |            segítségkiáltó jajgatást?~– Ki tudná ezt ily távolról kivenni?~–
275   10   |             félhetnék, ha te itt vagy? Ki bánthatna, ha te oltalmazol?~
276   10   |              jó hely, ahol apád kardja ki van vonva, – felelt a vadász,
277   10   |             midőn Herodet megpillantá, ki nem látva semmi tárgyát
278   10   |          Odenath mellett álltak, s már ki lehete a tigris alakját
279   10   |           ismét eltűnt a sűrűségben.~– Ki hajítá e kopját? – ordítá
280   10   |           kiálta Odenath – facsarjátok ki kezéből a fegyvert, dugjátok
281   10   |                vad, s bőszülten rohant ki a még egyedül ép oldalán
282   10   |    bölényszarvakba töltött bor.~Minden ki volt fáradva a nap munkájától,
283   10   |       fegyverhordozóját. – Bocsássátok ki Maeont s hozzátok közénk.~
284   10   |          mennydörgő hangja hallatszott ki.~– Én vagyok királytok!
285   10   |            vagyok a megtapodott féreg, ki megöli az óriást. Rajtam
286   10   |              vagyok a hetedik gyermek, ki burokban született, engem
287   10   |               arra gondolj, hogy neked ki mint követ sérthetlen vagy,
288   10   |            férjemnek: kardom vívta azt ki, az övével együtt, egy ellenség
289   10   |          együtt, egy ellenség kezéből, ki előtt légiótok lerakták
290   10   |        légiótok lerakták a fegyvert, s ki legvitézebb császártok alakját
291   10   |         szégyenel nevemre emlékezni? S ki ez a szenátus? Róma patríciusai
292   10   |      istenasszonyt imádják holta után, ki életében az utolsó gladiátornak
293   10   |               üdvözlék az unokaleányt, ki a régi dicsőséget visszahozta
294   10   |               harcparipa nyerge lőn, s ki azt a több követelők közül
295   10   |           polgár kiszökött a városból, ki a császárnak illő jutalomért
296   10   |             fölszólítá a bajnokokat.~– Ki akar küzdeni e jutalomért?~
297   10   |                Egyszerre száz pár vált ki a sereg legjobbjai közül
298   10   |               fiatal szicíliai maradt, ki küzdtársait mind legyőzte,
299   10   |            jobbra, majd balra rántá őt ki erős állásából, néha felhajíták
300   10   |                 a babérággal sisakján. Ki fogja azt onnan elvehetni?~
301   10   |               szokáskint egyedül állva ki a had közötti síkra, hangos
302   10   |              légió tribunját választva ki magának. Az, egy nő által
303   10   |       kriptából a halottakat, tegyétek ki az utcára, ők se pihenjenek!
304   10   |                legelső tíz-húsz férfi, ki e hídra felugrott, egy perc
305   10   |       megriadva e vakmerő támadó elől, ki nem emberi fegyverrel látszott
306   10   |          környező ellenségen keresztül ki kell jutni a városból, s
307   10   |                szívéből a lelket lopta ki, Vaballath halálra sápadva
308   10   |          gallusok császárja, Tetricus, ki saját népét elárulá, és
309   10   |      mosolygása a sorsnak! és az a nő, ki most gyalog megy a diadalszekér
310   11   |                          Vándoroljatok ki!~A nagy világon e kívül~
311   11   |        Vörösmarty~Szívet cseréljen az, ki hazát cserél!~Tompa~Vándoroljatok
312   11   |            cserél!~Tompa~Vándoroljatok ki…~Ha a szív mit sem érez,
313   11   |                  akkor … vándoroljatok ki.~Hisz mi az a hon? Föld,
314   11   |         életéhez van kötve? – utasítsd ki ez érzelmet szivedből s
315   11   |              akár nincs.~Vándoroljatok ki! Adjátok el földeiteket
316   11   |               született.~Vándoroljatok ki. Aki ebben nem érez egyebet,
317   11   |                az éghajlat változását, ki visszatekinthet a határról,
318   11   |             vállalkozó magyar hazafié, ki egy tisztújítás alkalmával
319   11   |           ismerős volt mindenki előtt, ki vele egyszer összejött,
320   11   |         könyveket olvas, miket azelőtt ki nem állhatott; velünk csak
321   11   |     legfájósabb érzelmeket választotta ki, melyek szívemben a hazátóli
322   11   |      kabinomban s nehéz szívvel mentem ki a födélzetre, s míg szemeim
323   11   |        meglepetve láttam, hogy az most ki van egészítve.~Idegen kéz
324   11   |            fejedelemnek, Kamehamehának ki en passant mondva egyike
325   11   |                a tér (ahol t. i. a fák ki vannak vágva), az emberi
326   11   |         napokban szinte háborúnk ütött ki a szomszéd legwanokkal,
327   11   |     olyanformán érezzük magunkat, mint ki valamit otthon feledett,
328   11   |           uralkodó fájdalom mindazokat ki nem törülné belőlük.~Engem
329   11   |            elhagyott, mint az irlandi, ki ha elsüllyedve látná azt
330   11   |              én irigylem annak sorsát, ki otthon a börtön levegőjét
331   11   |               világ csodálja a rómait, ki karját égeté el; ők szíveiket
332   11   |                el; ők szíveiket égetik ki, de hasztalan, mert a szív
333   11   |                atyám az elnöknél volt, ki igen kedvező ajánlatot tett
334   11   |             ehelyett azon kegyet kérte ki magának, hogy félrevonulhasson
335   11   |               káromkodott, pityergett, ki hogy fért egymástól.~– Az
336   11   |            hogy ez a gyöngy atmoszféra ki ne szaladjon innen, ami
337   11   |              fiatal menyecske volt az, ki férjestül Amerikába vándorolni
338   11   |      tizenkétfelé állt:~– Az Istenért, ki innen, a hajó feneke lyukat
339   11   |           másikat, s azon meg eresszék ki – s mérgesen hasra feküdtem.~
340   11   |               engem; az bizonyos, hogy ki akartak dobni a hajóból,
341   11   |            tudósítás neked Amerikából, ki immár Niagara zuhatagokról
342   11   |             villát, azzal szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre,
343   11   |            szétfeküdvén ki az ablakba, ki a székekre, úgy, hogy a
344   11   |                szoba a padláson nézett ki.~– Ez itt így szokás, –
345   11   |          vagyok elfoglalva.~– Mit? hát ki itt az úr? én-e vagy kend?~–
346   11   |                meg a vendégeit is.~Még ki sem fújhattam magamat, midőn
347   11   |            békebíró lakára hajtottunk, ki is igen szivesen fogadott
348   11   |              leültetett, kérdezé, hogy ki és mi vagyok?~Mondám, hogy
349   11   |                még kevésbé tudta, hogy ki legyek hát voltaképpen;
350   11   |             egy uniformisos legénynek, ki által megvert inasom elővezettetvén,
351   11   |                francia, citoyen Kurcz, ki ezelőtt tíz évvel vándorolt
352   11   |            ezelőtt tíz évvel vándorolt ki, azóta városokat épített,
353   11   |          mikből csodadolgokat olvastam ki, s miket lemásoltattam,
354   11   |                még a folyóvíz sem megy ki.~Elindulásunk előtt egy
355   11   |           néhol hasoncsúszva jutottunk ki a tömkelegből, folyvást
356   11   |            amik rendesen másképp ütnek ki a valóságban; én is nyári
357   11   |               voltak tetovírozva, bőre ki volt hánytatva kék-zöld
358   11   |           lakkírozva, annak alapszínét ki nem találhatám, de vonásai
359   11   |               alsó ajka egy csigahéjra ki lévén feszítve, szépen lenyúlt
360   11   |           magát a szeretett hitvessel, ki akkor aztán leszállt a tehénről
361   11   |              itt egy csomóban lakunk), ki régóta azon rögeszmével
362   11   |         követhettük őket.~– Hát öcsém, ki feji meg ezeket a marhákat? –
363   11   |            valami, ha a státus madarai ki nem eszik a vetést, vagy
364   11   |                ígérnél neki, sem lépne ki az ajtón.~Emellett iszonyú
365   11   |               aztán majd a kórság töri ki, vagy megszagol valami virágot,
366   11   |               Fejsze nélkül a szobából ki sem léphetek, s a házam
367   11   |                léphetek, s a házam elé ki nem lehet ülnöm töltött
368   11   |             házam körül; minden órában ki kell lövöldöznöm az ablakon,
369   11   |               talált fel.~Egész nyáron ki nem bírtam pusztulni a skorpióból
370   11   |           gyújték, hogy majd megnézem, ki osztja fekhelyemet? S nagy
371   11   |               innen legalább hermetice ki van zárva minden külső állat.~
372   11   |               e szavakat mondja kívül: Ki van itthon Székiek közül?~
373   11   |                valami a szívet, mint a ki nem sírhatott könny. Nincs
374   11   |   meggyógyítani minket, idegen földön: ki tudna ott pihenni?~Kezünkbe
375   11   |              hogy az orrát sem üthette ki az ember a szobából.~Ilyen
376   11   |             hideglelésből gyógyítottam ki, ami itt mindennapi dolog,
377   11   |                 bemutatva a vadembert, ki köröskörül szépen ki volt
378   11   |        vadembert, ki köröskörül szépen ki volt pingálva sáfránnyal
379   11   |           híják be, inték a kacikának, ki szavaimat megértve, kinyúlt
380   11   |        bevezette a nekem szánt mátkát, ki merőben hasonlított a nénjéhez,
381   11   |               már innen, ha út vezetne ki ebből az országból, de sohasem
382   11   |          kérdezve:~– Miért vándoroltál ki?~– Jobb hazát kerestem –
383   11   |            menteni nem is, de legalább ki akarom magyarázni magamat.~
384   11   |              jutalom helyett önt ezért ki fogják nevetni? gúnyolni?~–
385   11   |                bánom aztán, nevessetek ki, gúnyoljatok ki, mégis jobb,
386   11   |             nevessetek ki, gúnyoljatok ki, mégis jobb, mintha megsiratnátok.~
387   11   |          viszontlátásig!~Vándoroljatok ki!~1852~
388   12   |               itt-amott, kövek állanak ki belőle, külföldről jött
389   12   |             kelle annak kockára tenni, ki e szédületes lépcsők fokain
390   12   |              alak ifjú férfit ábrázol, ki koronát nyújt a hölgynek,
391   12   |           csodás biztonsággal egészíté ki a szobrász. Másutt ismét
392   12   |           szereplői régen elköltöztek, ki a földbe, ki az égbe, de
393   12   |              elköltöztek, ki a földbe, ki az égbe, de emlékét még
394   12   |              tartogatják: egyik a nép, ki danáiban a szerelem csodáiról
395   12   |        irigyelje azt. A feladat nehéz; ki tudna ő rá nézni, anélkül,
396   12   |                 Mert ha lesz köztetek, ki őt oly híven állítandja
397   12   |           tolvajt, mint szentségtörőt, ki meglopta a szent tüzet,
398   12   |                volt Pallas Arachnéhez, ki istenekkel mert versenyezni,
399   12   |             kegyetlen leszek én ahhoz, ki kontár kezekkel fog e műhöz.
400   12   |      drágaköves mozaik, mellyel feneke ki volt rakva, négy felől négy
401   12   |            kardforgatásban domborultak ki, ötödik szelíd kínai leány,
402   12   |           mosolygó gyermek volt ekkor, ki tarka foglyának örül. Ekkor
403   12   |              fogtok ismét jőni. Annak, ki hű szobrát adandja, királyi
404   12   |              díj leend jutalma; annak, ki beleveszt, halál fejére!~
405   12   |             király legidősebb művésze, ki ajkaira tett kézzel, hideg,
406   12   |             nem első volt ő már akkor, ki Shirint látta és megőrült.~
407   12   |                 mindig a király körül, ki akár csatába, akár vadászatra,
408   12   |              mint lepkefogó gyermeket, ki mosolyogva tartja kezén
409   12   |             őrült, az eszelős. Ferhád, ki az egész idő alatt nem hallgatott
410   12   |           ugrottak Ferhád mellől, mint ki a villámot hítta le saját
411   12   |                Kosru szótlanul ragadta ki egyik harcosa kezéből a
412   12   |                 Orfeusz jutott eszébe, ki az alvilág kapuit nyitotta
413   12   |                beszélgettek egymással: ki mit szeretne legjobban?~–
414   12   |            király leszállt a hölgyhöz, ki ismét szomorúnak látszék;
415   12   |              örökké ifjú Hébe szobrát, ki egy alabástrom medence párkányán
416   12   |            gyógyulva ez érzésből.~– De ki tud oda felmenni? – gondolá
417   12   |             bátor főnek kellett lenni, ki rajtok fel merészeljen menni,
418   12   |            szívvel keresé fel Shirint, ki azon perctől fogva, hogy
419   12   |               vissza; Ferhád volt ott, ki mindennap életét kockáztatá
420   12   |         hervadt. A bölcsek, az orvosok ki nem tudták találni baját,
421   12   |                elhozá azt a királynak, ki látva a fürtösen lecsüggő
422   12   |            szegény ismeretlen ifjúért, ki szerelmében megőrült, s
423   12   |                hallja-e a dalt az ott, ki a magasban visszhangot szokott
424   12   |                 annak vállaira roskad, ki őt oly forrón szereti. Egy
425   12   |               biztatta is embereit; de ki merte volna azt elvállalni?
426   12   |            merte volna azt elvállalni? ki merne egy őrültet megölni?
427   12   |              ismeretlen szellem lakik, ki merné e szellemet kardja
428   12   |              művei csarnokában lehelte ki forró lelkét.~Azon éjjel
429   13   |              adni, amit a bolond kuruc ki ne tudjon mondani, ha csak
430   13   |                tudjon mondani, ha csak ki nem töri benne a nyelvét,
431   13   |               agyonverésében tüntették ki magukat, s hősi tetteit
432   13   |               ámulatában kezeit nyújtá ki utána, s csak akkor ijedt
433   13   |          lebocsátá Józsefet a kőfalig, ki egy percig sem látszott
434   13   |                nézett volna a tanárra, ki kegyetlen hallgatással tekinte
435   13   |            rektor professzort választá ki, hogy deputációba menjenek
436   13   |             ágyút, a gyújtólyukon jött ki mind a töltés, a golyó pedig
437   13   |            szőretlen, csontos pofával; ki egész ellenkezőleg nagy
438   13   |               és öregek ismét futottak ki az erdőkre, a férfiak a
439   13   |             hacsak ő neki azt az egyet ki nem adják, aki a harangot
440   13   |            látniok kellett, mint adják ki a templom ajtaján a félholt
441   13   |         többiek mind; – egy perc alatt ki volt sarkából vetve a bezárt
442   13   |        bolygatott méhköpű raja, ömlött ki a diákság a templom körét
443   13   |              Áron kezében a fütyköst s ki akarta azt abból csavarni;
444   13   |          emberedre: tudod-e, hogy most ki fogott meg? az én nevem
445   13   |                 nekifordult Józsefnek, ki szótlan dühvel közeledett
446   14   |              már senki sem tudja, hogy ki lakott azokban.~A tizennegyedik
447   14   |           fognak hullani, s ők lássák, ki védi meg őket tovább.~A
448   14   |            ellenségre járunk, menjenek ki a szent folyó mellé, ott
449   14   |      asszonyaiknak, hogy csak álljanak ki majd a folyam partjára,
450   14   |             arra visszamentek, s azóta ki tudja, hol járnak már.~Ehelyett
451   15   |          váltak s a rohából új fa nőtt ki, az is száz meg száz évig
452   15   |              elbocsátá a remete kezét, ki megijedt, hogy a vízben
453   15   |                meglássuk: nem húzzuk-e ki a tündért onnan a vízből?~
454   15   |             kegyetlen, haragos tündér, ki ha megharagszik a földre,
455   15   |        szárazság a földön, azért apadt ki minden forrás. Eredj fiam,
456   15   |              ha ez kezedben lesz, vidd ki a palotából, addig vigyázz,
457   15   |    bömbölésével minden atyafiát, bújt, ki hova tudott. Azzal felült
458   15   |      folyosóján. Már erre fölébredt:~– Ki az a vakmerő, ki ide jönni
459   15   |          fölébredt:~– Ki az a vakmerő, ki ide jönni mer? – kiáltá
460   15   |                az ifjú – hanem adjátok ki az én bátyáimat s a többi
461   15   |             atyja karjára támaszkodva, ki őt megölelte, és megcsókolta.~
462   15   |             ifjú bámulva kérdezé, hogy ki ez az asszony?~– Édesanyád, –
463   16   |           elgondolta magában: „mármost ki fogja nékem mondani: kedves
464   16   |               mondani: kedves kisfiam? ki fog énnekem kenyeret adni
465   16   |            kenyeret adni reggel, este? ki vet nekem már ezután ágyat,
466   16   |                nekem már ezután ágyat, ki ad rám tisztát, ha elszennyesedem,
467   16   |            tisztát, ha elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat
468   16   |      elszennyesedem, ki vesz az ölébe, ki csókolgat meg, hogyha valamim
469   16   |             szomszédok is elköltöztek, ki ide, ki oda, idegenek jöttek
470   16   |                is elköltöztek, ki ide, ki oda, idegenek jöttek a régiek
471   16   |              akar valamit kapni, annak ki kell nyitni a száját. Az
472   16   |        senkinek sincsen, nem utasítják ki, nem kergetik el, nem kérdik
473   16   |              utcán maradt.~Annyi ablak ki volt világítva, az utcákon
474   17   |            kormányos, ő pedig még csak ki sem furatta a leánya füleit,
475   17   |           akadt. A hajdani szubrektor, ki évek múlva sem tudta elfelejteni
476   17   |          rögtön a kérőre, napot tűztek ki a jegyváltásra, a lakodalommal
477   17   |             Jucikának.~– Hát hogyan?~– Ki nem állhatom azt a „ká”-
478   17   |          füstölt kolbásszal az, amit ő ki nem állhat és meg nem tud
479   17   |                Galambom, mit csinálsz? ki bántott már megint? öregapád
480   17   |             erre András nagyon, futott ki az utcára, kérdezősködött
481   17   |    kérdezősködött okostól, oktalantól: ki látta, merre látta feleségét?~
482   17   |                soha ezt a szót „kozma” ki nem mondja többet; egy szolgája
483   17   |            ordítani fennhangon, rohant ki fejkötő nélkül, kendő nélkül
484   17   |           között, hogy rajtad békülnek ki.~András gazda ismét hazavitte
485   17   |            nagyobb munkát olyan szépen ki tudott kerülni, hogy olyankor
486   17   |              munkaidő, András gazdának ki kellett menni a tarlóra,
487   17   |               le a padlásról, s menjen ki vele egy szál evezőre, azzal
488   17   |        mindjárt a bíróhoz, ne álljatok ki a piacra a házi ügyeitekkel,
489   17   |             mind a kettő, hogy békítse ki őket.~Elébb csak a pap elé,
490   18   |          Borsos, délután Paprikás.”~De ki volt hát Borsos István uram?
491   18   |            derék, szálas hajdúkáplárt, ki a városháza előtt szokott
492   18   |           járásokat az esküdt urakkal, ki piros, ki világos kék mentében,
493   18   |              esküdt urakkal, ki piros, ki világos kék mentében, sujtásos
494   18   |             vidám és jámbor menyecske, ki mindenben férje kedvét szokta
495   18   |                Azután a városház falán ki vannak rakva nagy betűk
496   18   |               kezdett ingerelni, – hát ki engedte meg a zsidóknak,
497   18   |              tégedet, hogy hiresztelje ki egy rossz asszony az urát
498   18   |             szétszedi házát, úgy veszi ki belőle a feleségét mégis
499   18   |              mi? vagy ökör, vagy ló?~– Ki meri azt mondani kegyelmedről:
500   18   |               majd megmutatom én, hogy ki a bolond?~– Azt ugyan jól