Part

 1    2|       ment ez, míg meg nem állt; megállt pedig egyszer azon egyszerű
 2    3|          a bürkök töveit áztatni megállt, fekete, poshadt vizében
 3    3|        csepp vér kifolyt, a szív megállt, tárt ajtó rajta a seb,
 4    3|           remegve, halaványan. S megállt a sebnek néma, piros száján,
 5    5|        volt minden háznak.~Judit megállt közöttük az udvar közepén.
 6    5|        ismerős hangok; elmélázva megállt a sír előtt, dárdája nyelére
 7    6|       hómezővel.~A vezető nő itt megállt, az afgánok letettek a forrás
 8    6|          jövendőt a papnő.~Ekkor megállt a forrás kráterénél, fölvette
 9    7|     Mahmud síremlékéhez ért, ott megállt, feltárítá annak aranyozott
10    9|    millióit elpazarlá, kifáradva megállt Hilea közepén, s amint ott
11   10|        hadsereg minden forrásnál megállt, mindeniket holttestekkel
12   10|         kiált rá a király.~Maeon megállt s visszafordítá fejét duzzogva.~–
13   10|          reszketett, s egyszerre megállt, és hátramaradt. Zenóbia
14   12|      reszketett, egyszer-egyszer megállt, s büszkén széttekinte maga
15   12|   sóhajtá: Shirin, Shirin!~Omaya megállt a bérc alatt és felkiálta
16   14|       ijedtségben volt a népség. Megállt a jövendőmondás a jósok
17   14|           mit hoz a holnapi nap. Megállt a hegedűvonó a lantosok
18   15|  bűbájosan daloltak, hogy fű, fa megállt hallására s a zengő madarak
19   16|          ahol senkit sem ismert, megállt egy szögletnél szépen, s
20   17|        odabenn a kakukkos óra is megállt ijedtében.~Két órára járt
21   20|       szólt azután többet, hanem megállt arccal a lemenő nap felé
22   22|        egyszer a szigetek között megállt a jég, áthidalva egyik partot
23   22|      tatárok részén, amint a jég megállt; a magyarok szivében éppenúgy
24   22| éjjel-nappal törni a jeget, ahol megállt, a part mellett.~A tatár
25   23|      eltávozott, ott még egyszer megállt, csókot vetett felém: „Adieu,
26   24|    kastély kapujához értünk, ott megállt az én őröm, mint egy cövek,
27   24|          valamit hallani, amitől megállt bennem a gondolkozás. Mi
28   27| szabadság adatik neki.~E szóknál megállt a száműzött s zsoltárját
29   28|    gondolkozik valamiről; s néha megállt, mintha hallgatóznék, feje
30   29|     tette, hogy az egyik lábával megállt, a másikat meg lépésre emelte.~–
31   31| csatlósnak. Ő maga pedig büszkén megállt a császár előtt.~Volt neki
32   31|       Mikor a császárral szemben megállt, megszólalt. – Ez volt az
33   35|       nőt a legvégső ajtóig, ott megállt, s a kulcsárt szólítá az