Part

 1    2|            számban beszélve, pedig senkinek sem adott belőle, – bizony
 2    2|        előtt egy kukkot sem szólsz senkinek, és hozzánk be nem ütöd
 3    2|          többek között én is (noha senkinek sem asszonynénje, sem urabátyja
 4    3|          senkitől nem kért semmit, senkinek nem adott semmit, ki senkihez
 5    3|             ki senkihez nem szólt, senkinek nem felelt, s kiről senki
 6    4|    tudományok mellett, látja, hogy senkinek sem ártanak vele.~– Persze:
 7    5|          van benne mit siratni. De senkinek annyi, mint Juditnak, a
 8    9|            a hosszú bő patyolatujj senkinek sem illett oly jól, mint
 9   11|         külön kabinja rajtam kívül senkinek sem volt. Elindulásunk előtt
10   14|        Évek és századok óta, miket senkinek sem jutott eszébe számlálni,
11   16|          házból, aminél szebb háza senkinek sincsen, nem utasítják ki,
12   17|           a háztól, azt sem mondta senkinek, hogy „befellegzett”.~Megijedt
13   17| panaszkodjék rá minden semmiségért senkinek sem, még az édes szülőjének
14   19|            nem engedik át helyüket senkinek; nem ártott azoknak sem
15   19|     gyerekemet egyiket sem adhatom senkinek, ha már az úr Isten nekem
16   25|           nem kell vele beszámolni senkinek; ez nem mehet instanciával
17   25|       szögletben; nem volt irgalom senkinek: ah, a nők kegyetlenek;
18   27|         olyast, ami még e városban senkinek sincsen, rábíztam, hogy
19   27|       törvény. A száműzött nem ura senkinek többé; még családjának sem.
20   27|            alól.~– Nem parancsolok senkinek, nem hívok senkit; aki velem
21   27|         hogy sokkal jobb lesz neki senkinek sem szólni többet a debreceni
22   27|   bevégeztéig, moccanni sem szabad senkinek, hadd aludjék el a hír,
23   27|       Váradra.~Ő sem beszélt arról senkinek, hogy mit talált a kastélyban;
24   28|          zsargont beszéltünk, hogy senkinek sem lehetett az a gyanúja,
25   29|      elrejtve olyan helyekre, ahol senkinek sem jutott eszébe pénzt
26   29|           róla: ne szóljunk felőle senkinek. Felejtsük el az egész dolgot.~(
27   29|            én pedig el nem mondtam senkinek.)~„Csitt! Silentium! Még
28   30|          kávéházba, nem is köszönt senkinek, csak egyenesen ment a megszokott
29   30|        volt olyan legáció, amelyik senkinek se kellett. Aztán egész
30   31|            a leaotungi emberkékről senkinek se szóljanak, a felírt történetet
31   31|       történetet a császáron kívül senkinek meg ne mutassák. Amit láttak
32   34|          nekem, hogy nem mondod el senkinek.~S azzal előkereste Verbőczyt,