Part

 1   10|         ismerték őt legutóbbi időkben Gerguc név alatt. Azelőtt Dimitrinek
 2   10|               utána járva, felkereste Gerguc gazdát legutóbbi telepén.~
 3   10|        Dimitri?~– Én a bátyám vagyok, Gerguc.~– Ejnye milliom a lelke,
 4   10|             dolga, s addig engesztelé Gerguc gazdát, a megszökött Dimitri
 5   10|                Ha korábban kelt, mint Gerguc, azért lőn mortifikálva.~–
 6   10| felkukurikáluj!~Ha későbben kelt mint Gerguc, megint az volt a veszedelem.~–
 7   10|      dörzsölve sietett szolgálatukra, Gerguc éppen akkor fordult neki
 8   10|           Hágyd, ászuny, – veté közbe Gerguc feltolva állát, mint valaki,
 9   10|                  Hadd várjun, – monda Gerguc. – Hadd fázun. Hadd zürgásun,
10   10|               Ne úgy te! – ordíta fel Gerguc. – Berugod az ájtut.~A dörgetés
11   10|             támadt pauzát jónak látta Gerguc gazda egy ilyen forma monológra
12   10|            ütlek.~E szavakkal kinyitá Gerguc az ajtót, s majd elesett
13   10|           ászuny, hozz neki meszelyt.~Gerguc tehát teletömte a meszelyt
14   10|            van torkodnak! – lármázott Gerguc, kituszkolva a kocsist a
15   10|         örömmel nyújtva azt anyjának.~Gerguc ráordított a diákra:~– Te
16   10|         asszonynak tetszett a főkötő, Gerguc gazdának pedig nem tetszett;
17   10|                attól izente meg neki.~Gerguc el nem tudta vélni, mit
18   10|           valami beszélnivalója, maga Gerguc alig jutott hozzá, hogy
19   10|               arra a gombra! – kiálta Gerguc. (Az urfi apja vicispán
20   10|           édesapja? – szokta kérdezni Gerguc. – Egészségesek az ökrük?
21   10|           Minerva nem volt a boltban, Gerguc ordítva dugta ki a fejét
22   10|            fel az utcai lámpásokat, s Gerguc gazdának minden törekvése
23   10|              egyik lábát felteszi rá.~Gerguc gazda ilyen pozitúrában
24   10|              nagy sebesen felrángatja Gerguc gazdát az ágyából.~– Megint
25   10|               hivatlan vendéget, mire Gerguc odaért. A légyott személyzetének
26   10|         valahova.~– Fugd el! – kiálta Gerguc dühösen. – Fugd be a száját,
27   10|              jó ember halálán, csupán Gerguc vette sztoice a dolgot.~–
28   10|          mintha érezné gyászos végét.~Gerguc gazda sejteni kezdé, hogy
29   10|              egy ostornyelet, azalatt Gerguc egész ünnepélyességgel elbúcsúztatta
30   10|        nyugalmaztatásért folyamodtak.~Gerguc soha életében sem élt orvossággal.
31   10|         Arányus leányum! – kiálta fel Gerguc. – Jer, had üleljelek a
32   10|            énekeskönyvet kért magának Gerguc, nagyot ásított belőle,