Part

  1    1|          gyémántok, holdja nap, a tejút, mint az európai holdfény világít
  2    1|              lenni látszék, átvilágítva, mint egy híg krizopráz-özön villanyos
  3    1|            kiáltásai jajdulnak néha fel, mint haldokló segélykiáltása;
  4    1|             ónkák nyávognak, oly hangon, mint mikor eltévedt gyermek szülői
  5    1|             scolopender foszforfényével, mint kísértő lélek mászkál az
  6    1|              volt e vadon puszta helyen, mint fehér hableány a mesék világából,
  7    1|              volna kezemben úgy a halál, mint egy időben, – szólt, megcsóvált
  8    1|                  megölné, repülni fogna, mint a madár; s fenn ama dombon
  9    1|             rossz volt akkor is a világ, mint mindig, hamis bírák pajzsa
 10    1|                 út, mely nem volt egyéb, mint az ember-magas haraszton
 11    1|               világítanak a szemei, úgy, mint a tigrisé.~A hölgy zsibbadtan
 12    1|                 törekedett s annál fogva mint láncos ebet rántotta vissza
 13    1|               egy szőkefürtű ifjú, szép, mint Apolló.~– Álom-e ez? – kiáltának
 14    1|                     Még Williám is sírt, mint egy asszony, maga sem tudta,
 15    1|            Quarrelson lelke fekete volt, mint azon rabszolgák, kiket naponként
 16    1|                ma vőlegény volt s holnap mint hajóslegény jelent meg saját
 17    1|                  még úgy sem sóhajtozott mint most, valami baja lehet.~
 18    1|              elfogassa? Nem fogják-e őt, mint szökevényt, azonnal fenyítésül
 19    1|                  is a tengerbe vesselek, mint bátyádat oda vetettem? –
 20    1|                  hogy több szót nem tud, mint „rum és lőpor”; ezek emlékeznek
 21    1|                  eszközöltek ki számára, mint istenfélő ember végezte
 22    1|            végezte életét.~Géza és Mária mint éltek tovább?~Nem akarom
 23    2|                másforma a kétszer kettő, mint a diákoknál.~– Dejszen,
 24    2|               képzelje magában mindenki, mint szintén a két első szoba
 25    2|                    egyik sem rozsdásabb, mint a másik.~Hanem ami legemlékezetesebb
 26    2|                  óra óta, he? Mit bámul, mint a borjú az új kapura, he?
 27    2|              egész délutánt végighúztam, mint az ürge, és éjjel aztán
 28    2|              megfiatalodott. Hisz olyan, mint egy húszesztendős kisasszony. (
 29    2|                 leány a vármegyében sem, mint én voltam az én fiatal időmben.
 30    2|             nálunk sok a dolog, nem úgy, mint maguknál.~– Hát kedves,
 31    2|                érdemeinek előszámlálása.~Mint tudott dörömbölni! Mily
 32    2|               tudott ugrani az asztalra! Mint tudta már, ha a tányér zörgött,
 33    2|              soha olyan piszkos állatot, mint az egér, még a szájába sem
 34    2|                folytatám – olyan vagyok, mint az árva madár, kit a zápor
 35    2|               észre magamat, hogy sírok, mint a gyermek… Csak furcsa állatja
 36    2|                  olvasni Wielandból úgy, mint Kotzebueból.~Ha aztán ezen
 37    2|               sem ijedtem volna úgy meg, mint most… Nemzetes és vitézlő
 38    2|                 vagyok, – felelém.~– Már mint borbély, – értelmezé a néne.~–
 39    2|              semmivel sem látott jobban, mint anélkül. Tartotta messze
 40    2|               mutatja az ember pórusait, mint egy ürgelyuk.~– Jaj nekem,
 41    2|               páciens.~Féltette szemeit, mint akárki más, s biz azok már
 42    2|        likvidálta volna e célra a fülét, mint az orrát, s így lőn, hogy
 43    2|                  Esztike szívem jó volt, mint a falat kenyér. Magamat
 44    2|        tekintetes urambátyám! – ordíték, mint akinek taplót dugtak a fülébe.
 45    2|                 lógék szárnyamnál fogva, mint a cserebogár.~Lógáltam,
 46    2|                  hallám, hogy urambátyám mint nyitja kulcsnál fogva az
 47    2|               éppen nekihuzakodott, hogy mint vág végig a hátamon a jó
 48    2|            teremtőm.~A jó úr reszketett, mint a kocsonya, s imádkozott
 49    2|                   de nem tudott egyebet, mint a hiszekegy utóját, azt
 50    2|                   Persze, én hallgattam, mint a nyúl, a pipa sem szólt
 51    2|               mind a ketten?~– Csak úgy, mint az eső az égből: létra nélkül;
 52    2|            harapófogókkal.~– Tegyen úgy, mint én: gyújtson rá és fumigálja
 53    2|                kezdetben sem vala semmi, mint a biblia mondja; majd felmegyek
 54    2|              túlestél rajta, átugrottad, mint a tinnyei leány a férjhezmenést.
 55    2|          egyébről sem tudsz gondolkodni, mint Esztikéről.~– Nem bánom
 56    2|               már egyébre nem emlékszem, mint, hogy egyszer egy vaskos
 57    2|                 is erősen örült magában, mint hitte, lefőzetésünkön, s
 58    2|          reánézett.~Piros lett a lányka, mint az esthajnal.~– Hát hol
 59    2|               ajkaimat soha oly édesség, mint mikor ő először és maga
 60    2|                  szeretem az eszemadtát, mint a lelkem közepét.~*~Debora
 61    3|                 életben több a fájdalom, mint az öröm.~Megtanított rá
 62    3|                 természettünemény, szép, mint a szivárvány, és el nem
 63    3|            szivárvány, és el nem érhető, mint az. Napsugár teremti a szivárványt,
 64    3|                   mely oly sivár legyen, mint gondolatai; semmi oka kitagadni
 65    3|                nap, s utóbb áldoznék le, mint másnak. Optikai csalódás
 66    3|              egymásra nőttek: oly buján, mint tán a föld virágai sarjazhattak,
 67    3|                miknek szivárványegysége, mint egy nyári délután képekben
 68    3|                bérc alól eredt, tisztán, mint a kristály, partjain virágokkal
 69    3| természetmulatságot.~A völgy sötét volt, mint az éjszaka. Egymásra boruló
 70    3|                 a székben egy férfi, ki, mint a félhomályban kivehetém,
 71    3|                félelmesebben hatott rám, mint a fejem fölött mennydörgő
 72    3|            egyebet sem bírtam kikutatni, mint hogy valaha itt egy vad
 73    3|                 szívembe oltottam akkor. Mint pokoli balzsam, úgy esett
 74    3|                ember volt egykor, olyan, mint te vagy, s ember lesz egykor,
 75    3|                ember lesz egykor, olyan, mint te vagy, s gázolni fog rajtad,
 76    3|              vagy, s gázolni fog rajtad, mint most te gázolsz rajta, büszkén
 77    3|                  nem tudja: hol s mikor? Mint kerülné azt a helyet, hová
 78    3|             mennie s hol meghalnia kell! Mint számlálná az éveket, később
 79    3|                  amik még hátravannak, s mint esnék kétségbe, mikor már
 80    3|               elhalaványult. Olyan lett, mint a szobor, mit sírkövekre,
 81    3|             kelle néznem, és láttam azt.~Mint elsápadt ez arc, mint elveszté
 82    3|               azt.~Mint elsápadt ez arc, mint elveszté pírját, midőn első
 83    3|             rózsáit. A lyány szebb lett, mint azelőtt vala, s önkénytelen
 84    3|                boszorka lihegve halad…~S mint végigutaz~Az éj viharában,~
 85    3|           Alkonyat volt. Hallám, a lyány mint nevetett e mese után; de
 86    3|                  után; de érezém, tagjai mint reszkettek ölemben.~Érzette,
 87    3|                  embert másutt gyűlölni, mint tenarcotokban? Egyik sem
 88    3|                nem, – vétkeztek apáid, s mint most te vezeklesz értök,
 89    3|           tekinte velök… Hajh e tekintet mint szívembe égeté magát! Még
 90    3|            elsötétül, olykor előmbe áll, mint egy világló kép, és jövendőt
 91    3|             hiába, a vérfolt ott maradt, mint egy örökké élő emlék. És
 92    3|               elárulva; úgy festeném őt, mint mikor a kabbalistákat és
 93    3|           magadba. Nincs földiebb tárgy, mint egy emberi arc…~Jaj a botránkozónak,
 94    3|               volt a kivégzendőnek apja…~Mint nézett a halálraítélt, mint
 95    3|              Mint nézett a halálraítélt, mint nézett a távolba, nem jön-e
 96    3|          látogattak el hozzá.~És láttam, mint raktak e hegytetőre zsarnok
 97    3|             sebnek néma, piros száján, s mint a madár, akit anyja elhagyott,
 98    3|            hangtalan vidékből a másikba, mint utolsó, egyedül maradott
 99    3|                még kuszáltabbak, szemei, mint a léleklátóé. Naponkint
100    3|             bárhova kerüljek, s kísérve, mint a mágnes az éjszakot, hogy
101    3|                 lelkem rángatódzik bele, mint a kígyó levágott farka,
102    3|                  Oly szép hazában lakni, mint az ég? Angyalok énekét hallani,
103    3|          Koldusok most, egyik oly hideg, mint a másik.~Éjfeleken bús szél
104    3|            hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz sírbolti leheletet,
105    4|                 ki magát háza ajtajából, mint a murmutér. Most is ott
106    4|         színekben, délfelé fekete az ég, mint a pinceablak. Vahot Imre
107    4|         Iszontató szál ember, és karcsú, mint a gyertyatartó. Lábán csónak
108    4|                  csaknem oly jól illett, mint hajdan a magyar csípkefőkötők
109    4|                 a kertekben úgy ápolják, mint a georginát, s az úri hölgyek
110    4|              bőgőjén verték el.~– De hát mint juthatott ennyire a magyar
111    4|              elcsípte őket a szolgabíró, mint lázítókat, s sine mora felakasztatta.
112    4|      búzalisztből sem tud egyebet sütni, mint puffancsot, pitét meg málét.
113    4|               sem tudja elképzelni, hogy mint lehet oly hatalmasan kigyakorolt
114    4|           megütne, vagy ellopna valamit. Mint tudva van, a muzulmán napjában
115    4|              havifizetésük, egyiknek úgy mint a másiknak, személyválogatás
116    4|                 csaknem hihetetlen, hogy mint volt képes hatvanezer orosz
117    4|              Tudjátok, hogy a tót ragad, mint a kolláncs!~– Hát a tudós
118    4|             tanul, mégis úgy halhat meg, mint tudós?” A pesti vagyis a
119    4|                 Épen nem, olyan alakban, mint ezt az 1848-ki országgyülés
120    4|                  kancsukát. Nincs szebb, mint ezen törvények szerint a
121    5|               karjait, odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár a sugárjegenyéhez.~
122    5|                 a fuvallat is elvihetné, mint a repülő virágmagvat.~Azon
123    5|              siratni. De senkinek annyi, mint Juditnak, a büszke lelkű
124    5|                lesütnéd-e fejedet némán, mint most?~A nyomorék felemelte
125    5|         legdicsőbb arcával, ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt mondaná: „
126    5|              kinek volna dicsőbb halála, mint neked! Egy csatatér felett,
127    5|              halált nem veheti el senki, mint az életet. Ha nem tudnám,
128    5|         szeszélye ismét összehozza őket, mint ellenség állanak egymással
129    5|            hősiesen védtek és oly hiába, mint távol rokonaik, kiknek feje
130    5|              magába több lakost fogadni, mint egy sírral, éppen a bejövők
131    5|                 a halotti dal reszketve, mint az éjféli óraütés, hangzik
132    5|              volt halála, nem kínlódott, mint más ember; a vesztett csata
133    5|                   hanem a csaták acélai, mint megölték a többit mind.
134    5|                  meghalunk emléktelenül, mint illik özvegyekhez, kiknek
135    5|                 hogy a városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~–
136    5|            jegyese, kik szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai
137    5|                 szépséges cserkesz nőké, mint e székely nőké itten.~És
138    5|                  mikkel a magas torony – mint egy tömör óriás, aki maga
139    5|             fennen égve a torony teteje, mint egy óriási fáklya és az
140    6|         ismeretségbe, ki ifjabb éveiben, mint tiszt, az angoloknak Akbár
141    6|              tárgyazó hadi folyóiratban, mint lett dolog, híven följegyezve.~
142    6|          helyzetben nem volt mit tennie, mint magát Anglia karjai közé
143    6|             ismét oly hirtelen eltűntek, mint jövének.~Betöréseik mindig
144    6|                  villogtak elő, feketén, mint az éjszaka. Öltözetük is
145    6|               sajátszerű rom, nem olyan, mint más romok szoktak, lenni,
146    6|                  architrab, melynek több mint ezer mázsás bazalt oszlopát
147    6|                hatalmasabb lények éltek, mint minők most, lett légyen
148    6|            rakott galyiba van ragasztva, mint valami fecskefészek, gúnytanújeléül
149    6|             szellemben a mostani ivadék, mint titáni ősei, kik helyt adtak
150    6|             lengtek falai közt távolból, mint aszú fűszálak.~
151    6|               nem néztem. Magas, karcsú, mint az antilop, arc- és bőrszíne
152    6|                 vér agyam felé, hogy én, mint a gutaütött, lélegzetfogyottan
153    6|            hagyva egyéb utóérzést hátra, mint azt az emésztő vágyódást,
154    6|              kelhetett, a földön feküdt, mint egy árnyék, az úrnak angyala
155    6|                 nevedben.”~Saul úgy tőn, mint a lélek mondá. Előhivatá
156    6|          megszabadultak.~Ezek úgy tőnek, mint apjok meghagyá, viaszból
157    6|                az afgán nemzet.~Ezek is, mint őseik, folyvást a démonok
158    6|               annyi ember a teozófiával, mint Indiában, s Meliah azok
159    6|                 azért támadtak rám, hogy mint tudom azt a csillagot homályosnak
160    6|                  én hajam oly ősz volna, mint az öné, magam is neki mernék
161    6|                egyik. – Én magam láttam, mint szúrták fel levágott fejét
162    6|                ma még titoktartóbb volt, mint egyébkor, nekünk azt parancsolta,
163    6|               férfi vagy nő, vagy ördög, mint ellenséges kémet elfogom,
164    6|                  azon gondolkoztam, hogy mint fogok rögtön felugrani,
165    6|                  födetlen feje ősz volt, mint a galamb.~Indusul kiabáltak
166    6|                úgy vagyok felöltöztetve, mint valami ó-testamentomi próféta…
167    6|                  asszony vén volt és rút mint az éjszaka, ha ugyan láttál
168    6|                  egyik vénebb és zöldebb mint a másik, azok elkezdtek
169    6|                már akkor oly vörös volt, mint mister Snarkinsé, mikor
170    6|                  semmi sem látszott más, mint az örök hó és jéghalmok,
171    6|             bevonva ragyogó kristállyal, mint Irlandban a Surturhule.
172    6|                 vágyakat érzék magamban, mint a halált.~Egy óra múlva
173    6|                 utálatos feketék voltak, mint a fiatalok, csak hajuk és
174    6|              alakjára, úgy állt előttem, mint valami túlvilági lény, ki
175    6|               méltóságteljesen fogadott, mint egy királyné, kezét nyújtá
176    6|                  észre, hogy ősz vagyok, mint a galamb. A kenőcs, mellyel
177    7|                volt rajta oly fejedelmi, mint hosszú hófehér szakálla
178    7|                 sem ragyogott úgy rajta, mint villogó tűzszemei. Előtte
179    7|              volt, s valamivel kevesebb, mint férfi.~A hölgyek mind aranyozott
180    7|             szemei még jobban ragyogtak, mint egyébkor. Egy könny ragyogását
181    7|               ennyi dicsőítés több volt, mint elég arra, hogy életével
182    7|                nincs mit kívánnom egyéb, mint hogy e boldogságom tartós
183    7|                 nem kérek tőled egyebet, mint hogy ne öld meg azt az embert,
184    7|                szeress.~És látta azután, mint ültek lovaikra Ibrahim és
185    8|                van messzebb Fejérvártól, mint reggel volt, elkezde hathatósan
186    8|                  úgy mégsem győzi senki, mint az én uram, az maga megiszik
187    8|               karbunkulusa a gyűrűjében, mint egy dió.~– Van Apafi Mihály
188    8|              Mihály uramnak hat, akkora, mint a fejem! – kiálta villogó
189    8|                 kezde beszélni társához, mint szokása az embernek, mikor
190    8|              elverte, úgy elpáholta azt, mint a kétfenekű dobot, míg csak
191    8|               kimángorlotta kegyelmedet, mint a szapult vásznat.~A fullajtárnak
192    9|              vagy kék, vagy piros kakas, mint hivatali rendjel volt himezve; –
193    9|               egyéb műszer az országban, mint a földműves ekéje, az a
194    9|                  nem maradt egyéb hátra, mint éhenhalni vagy Tsong-Nu
195    9|              éppoly csodálatosak voltak, mint azé; itt tudták legjobban
196    9|                  itt ismerék a titkokat, mint lehet az üveget hajlékonnyá
197    9|           porcelánt, mely szikrát adott, mint a tűzkő, s melyet hajlítani
198    9|         papuccsal együtt alig nagyobbak, mint egy gyermeké. Másutt templomba
199    9|            melynek görbe fogantyúja van, mint a teás ibriknek, vezetőjük
200    9|                 Quenn-Hinn tartományban, mint az ottani nők; ezek a karcsú,
201    9|                  mandolint úgy pengetni, mint ők, a hajfürtöket fölfelé
202    9|             senkinek sem illett oly jól, mint ő nekik.~Ez a nép szegült
203    9|         megölette; nem maradt ott egyéb, mint a gyermek és a nő.~A katonának
204    9|                  embert veszte hadaiból, mint amennyi a várost védte.
205    9|           sorsából nem volt egyéb hátra, mint a halál.~A kétségbeesés
206    9|             népből nem maradt meg egyéb, mint a gyermekek és hölgyek.~
207    9|                pirosra; egyik szebb volt mint a másik, rózsaszínű folyam,
208    9|           tartott hadserege fölött. Több mint egy millió harcosból állott
209    9|                  nem kapott ott egyebet, mint a szétdúlt tűzhelyeket,
210    9|                 helyett nem talált mást, mint az otthagyott sírokat, azokat
211    9|                  ha fölemelte.~Tsong-Nu, mint a prédáját elszalasztott
212   10|                neki úgyis jobb meghalni, mint azt látni, mint halnak meg
213   10|                meghalni, mint azt látni, mint halnak meg éhen felesége,
214   10|              kérdezte legyen senki, hogy mint szolgál egészsége? mert
215   10|                 embert is koldussá tett, mint kegyelmed, azt siralmas
216   10|             pláne nem hallatszott egyéb, mint az „aszuny!”, kivételesen
217   10|                  szintén maga sem tudta, mint jutott a „Birbuc” névhez.
218   10|                tárgya.~Ha korábban kelt, mint Gerguc, azért lőn mortifikálva.~–
219   10|         felkukurikáluj!~Ha későbben kelt mint Gerguc, megint az volt a
220   10|               mikor csak akkurka voltál, mint az ujom. Azuta én hizlállak,
221   10|            állatot? – szólt egy nap úgy, mint másnap az ebédnek címzett
222   10|             közbe Gerguc feltolva állát, mint valaki, aki mindenét a szegények
223   10|            türelemből viselte volna több mint tizenkét esztendeig, bátran
224   10|                 gazda hamarabb hazajött, mint a diák, s látva, hogy Birbuc
225   10|                  ismétlődött; egyszerre, mint a mennydörgés, olyan rúgás
226   10|              kalmár nem hitt kevesebbet, mint hogy Birbuc leitta magát
227   10|              gondolod, a pléh úgy terem, mint a gomba? Ne üss többet,
228   10|                verték meg mind a ketten, mint az egész baj okozóját, juttatva
229   10|               kisebb személy lőn előtte, mint hogy észrevehette volna,
230   10|                 mind olyan egészségesek, mint az orfi maga?~– Nincs testvérem,
231   10|          másolatát, nem mondott egyebet, mint:~– Biz ez jul van.~Azzal
232   10|      kiszabadítani, de az izmos siheder, mint egy vaspánt, oly erővel
233   10|                 nap nem tesznek egyebet, mint pénzt számlálnak.~Az egész
234   10|                szívét, hasonlatos ahhoz, mint midőn a fél-hízásban levő
235   10|                hagyja el.~– Hah! Ez több mint sok. Vajon nem álom-e ez?
236   10|            fővárosban találjuk Minervát, mint egyikét azon ragyogó fenomenonoknak,
237   10|                  Minerva könnyelmű volt, mint mindig.~– Tudom már, hová
238   10|            ivadék pajkoskodik. E férfiú, mint a nagy aranyos betűkből
239   10|                 megérthetjük, senki más, mint Boldizsár, – többé nem diák,
240   10|                 arról, ha álmodni szebb, mint ébren lenni.~Ha olvasni
241   10|         összeértek a római légiók körül, mint egy acélláncszem. A praefectus
242   10|                  fogva nem tanulva mást, mint fegyverforgatást, te soha
243   10|                örömmel szorítanak kezet, mint kiket egy közös cél egyesíte
244   10|                  homlok. Karcsú, idomos, mint egy antik szobor; sűrű,
245   10|                  a nő, hangja édes volt, mint a szerelmi dal és erős,
246   10|                  a szerelmi dal és erős, mint a harcriadó.~– Nevem Odenath, –
247   10|                  legutolsó is pompásabb, mint egy skandináv király.~Ezeket
248   10|              légen a finom homokot, mely mint megannyi tűszúrás hatott
249   10|                  amint csöndesen odaért, mint egy ijesztő kisértettábor
250   10|              midőn egyszerre véletlenül, mint álomra az ébredés, rémes
251   10|                  szemeivel kelle látnia, mint verik szét a mindenünnen
252   10|                  egész sátoráig lopózva, mint oldják fel láncra fűzött
253   10|               láncra fűzött rabszolgáit, mint hajtják el tevéit, mint
254   10|                  mint hajtják el tevéit, mint rabolják el minden kincseit
255   10|               sem oly jó tükre a napnak, mint a kivont kardnak lapja.
256   10|                Ott ragyogott két új név, mint két új csillag, sugáraival
257   10|                  Az elgázolt tartományok mint bosszúálló nemtőt látták
258   10|           elválhatatlanul, a trónon úgy, mint a csaták zajában.~Szerelmök
259   10|               Közepettük a nap temploma, mint egy roppant, emberkézrakta
260   10|              ápolta e gyermeket, jobban, mint saját fiait.~Kettő azok
261   10|                  férjednek öccse vagyok, mint Herodénak?~– Te férfi vagy,
262   10|               rám nézve nagyobb veszély, mint szemeidbe néznem. Örömestebb
263   10|                hely?~– Férjemet szeretem mint nő, fiát szeretem mint anya.~–
264   10|          szeretem mint nő, fiát szeretem mint anya.~– No hát szeress engemet
265   10|                   No hát szeress engemet mint testvér.~– Odenath bátor,
266   10|         kézíj-húrral hátadra nem vernek, mint olyan vadásznak, aki semmit
267   10|               hosszú csillagszemes farka mint egy csodás uszály vonul
268   10|              alig vehető egyébről észre, mint a levelek suttogásairól,
269   10|              jobbra-balra döntve azokat, mint hajlékony nádvesszőket.
270   10|                eloszlik tekintete előtt, mint megvetendő gizgaz.~Még egy
271   10|  venyigeszövevényen keresztül, mely azt, mint pókhálót a dongó, tépi összevissza,
272   10|          elefántok tornyaiban hányódtak, mint bárkában hullámos tengeren,
273   10|              földnek szegezé, két szeme, mint két veres pont volt ellenére
274   10|               feszítve, s azzal sebesen, mint a kilőtt nyíl, rohant Odenathnak.~
275   10|                 meg nem tudnék bocsátani mint király, kellene, hogy megbüntesselek
276   10|            megbüntesselek szelességedért mint vadász.~– Tehát büntess
277   10|           büntetésed nekem fájna jobban, mint neked.~
278   10|                   szólt Herode, nevetve, mint gyermekek szoktak, kik apjok
279   10|                 nem vagyok én oly bátor, mint Vaballath?~– Minek volna
280   10|                  inkább örülni látszott, mint félni.~– Te is idejöttél? –
281   10|             maradt más eszköz kiűzésére, mint a berket fölgyújtani.~Hosszú
282   10|                  a vadat.~Az égő nyilak, mint megannyi lidérc, repültek
283   10|            Odenathra rohant.~Sebesebben, mint a kardcsapás, veté magát
284   10|               kűzdő tömegek közé zuhant, mint egy égi tűzkard, mely a
285   10|         kezeikben pálmaággal.~De jobban, mint e fal, védte Palmírát a
286   10|                  messziről úgy tűnt elő, mint egy arany csipkefodor; a
287   10|              arra gondolj, hogy neked ki mint követ sérthetlen vagy, mást
288   10|                  egy Faustinának, hol őt mint istenasszonyt imádják holta
289   10|            minden oldalról. Azok rögtön, mint egyetlen gép, tömegekké
290   10|           Viselete éppoly egyszerű volt, mint a többi katonáké: harcon
291   10|             jobban kell félni vezérétől, mint az ellenségtől.~A gyávát,
292   10|              bizonyosan érte a büntetés, mint a bátrat, a hőst jutalom
293   10|                 állt a rómaival szemben, mint egy óriási félhold, mely
294   10|             fogadták a roham első dühét. Mint a had istenasszonya nyargalt
295   10|              hajolt tőle, s az ő csapása mint a villám csapott le a tribun
296   10|                  ragadva a rövid kardot, mint egy ércfal megállíták a
297   10|                 a tömegek élén harcolni, mint tördeli össze legjobb légiója
298   10|               lassankint a bástyák felé, mint egy-egy változatlan alakú
299   10|               lassabban, sem sebesebben, mint azelőtt. Egyszerre támadtak
300   10|          toronyban, mely oly magas volt, mint a bástya, a legmerészebb
301   10|                  nézhették az ostromlók, mint olvad lassankint összébb-összébb,
302   10|                  a betört pajzsok alatt, mint aki beszakadó jégtábla alá
303   10|                 ostromlók, összebomolva, mint leforrázott hangyaboly,
304   10|             forró, a föld nem oly kopár, mint egyébkor. Ellenségeink kutakat
305   10|           Palmíra megadja magát másképp, mint romba dűlve? vidd magaddal
306   10|             nagyobb lett volna szivében, mint az anyai szeretet, megszabadulhatott
307   11|                is van, nagyobb is talán, mint nekünk, – jövője fényesebb
308   11|              maradjon itt más magyarnak, mint a bolondok, kik szerelmesek
309   11|                  ebben nem érez egyebet, mint az éghajlat változását,
310   11|                akinek nincs egyéb terhe, mint az úti poggyász, akinek
311   11|              egész nap nem tesz egyebet, mint gúnyoros persziflázsokon
312   11|          illusztrálta. Ott volt: a majom mint hős, a majom mint államgazdász,
313   11|                  majom mint hős, a majom mint államgazdász, a majom mint
314   11|               mint államgazdász, a majom mint versíró, a majom a szószéken,
315   11|               majom a szószéken, a majom mint emberbarát, s több efféle
316   11|            énekli, franciául úgy beszél, mint egy bajor, s németül a berlini
317   11|              hogy otthagylak benneteket, mint Szent Pál az oláhokat, s
318   11|          alattvalóim talpára minden nap, mint a parancsolat, s majd ha
319   11|                  rokoni összeköttetésbe, mint inkább az ajánlott hölgy,
320   11|            olyanformán érezzük magunkat, mint ki valamit otthon feledett,
321   11|                 hazát, melyet elhagyott, mint az irlandi, ki ha elsüllyedve
322   11|             azokat, kik azt megérdemlik: mint ahogy fáj szeretnem azokat,
323   11|                 kádban még nem fürödtem, mint most, sem mineralwassert
324   11|            fürdőért annyit nem fizettem, mint most.~Hamburgból két hajó
325   11|                 rágyujtottam s füstöltem mint egy harmadik kémény, utóbb
326   11|               egyéb úrféle a födélzeten, mint én és a kapitány; már csak
327   11|             árbóc tetejében ültem volna, mint azt a kínlódást láttam;
328   11|                 úgy megvarrom a kaputot, mint akármi más. Ha minden kötél
329   11|             ekkor még nagyobb szél fútt, mint valaha; úgy jártunk Friccel,
330   11|                 németemmel a födélzeten, mint a részeg emberek, én ő rajta
331   11|                elfeledni azt a látványt, mint csapott össze fölötte a
332   11|             verődöm mind a négy falához, mint egy csaptatóba jutott egér.~
333   11|                 úgy, hogy feküdtem bele, mint egy darab fa; megfogtam
334   11|          képzeltem egyebet erre a szóra, mint hogy a hajó árbóca kilyukasztotta
335   11|               hasonló állapotban voltak, mint én. A toronymagas hullám
336   11|                 akartak dobni a hajóból, mint beteget, de a kapitány nem
337   11|                megláthatja a másvilágot, mint az új világot.~
338   11|                  nekem nem maradt egyéb, mint egy tál saláta, meg valami
339   11|             hirtelen támadnak a földből, mint nálatok a vakandtúrás, a
340   11|                  találod az érzelgésnek, mint az előbbiekben. Főzésről
341   11|                két nagy ember irányában, mint én és Frici tartozott.~Tizenkét
342   11|                 lakik benne senki egyéb, mint nehány fogadott csősz, kiknek
343   11|                 Nem volt mit tenni mást, mint citoyen Kurczot minden áron
344   11|                nem ismerve, képe fekete, mint akiről nyolcszor lehámlott
345   11|            semmivel sem volt piszkosabb, mint a másik, egy hosszú póznát
346   11|                 el voltunk csigázva úgy, mint aki várat ostromolt.~– Attól
347   11|                oly megszokott háziállat, mint nálunk a patkány, nem kellemetes,
348   11|                dolognak talált, hogy azt mint különös új fölfedezést rögtön
349   11|                lógtak kétfelül, akkorák, mint egy vasaló. Öltözete egyetlen
350   11|         halszálka volt keresztül szúrva, mint ahogy a lúd orrán szoktak
351   11|              rögeszmével küszködik, hogy mint lehetne a világról kipusztítani
352   11|              attól úgy megdagad az orra, mint egy tülök.~A múltkor kiküldtem
353   11|        óriáskígyót találok, akkora volt, mint egy gerendely; amint elnyelte
354   11|            akkora jaguárt látok feküdni, mint egy tinó.~A derék állat
355   11|               ekkor nem volt mit tennem, mint elszánnom magam a legvégsőre,
356   11|          maringoingnek hínak, ez hosszú, mint a cérnaszál és szőrös s
357   11|                     s köztünk szólván ő, mint a szépnemnek különös tisztelője,
358   11|               atom az imádott nemzetből.~Mint szerettem volna nyakába
359   11|                  nyomja valami a szívet, mint a ki nem sírhatott könny.
360   11|           jegenyét úgy csavarja gúzsnak, mint én egy fűzfavesszőt; folyóvíz
361   11|                 ellen nincs más védelem, mint szépen meglapulni s vigyázni,
362   11|                 nem hagytak meg egyebet, mint ami vas volt és kő.~Ez időben
363   11|                úgy áthajította a vállán, mint egy macskát, s miután Kannibal
364   11|             italnak, úgy nyúltunk ahhoz, mint valami históriai szentséghez,
365   11|             Megszöktél gyáván a hazából, mint az öngyilkos megszökik az
366   11|       nevetségesnek fogják találni, hogy mint a német szóra küldött gyerek
367   11|               ajkai, szemei mosolyogtak, mint egyébkor, hanem egész mellénye
368   11|                 vörös volna is a vértől, mint maga az a vörös mező, melyet
369   12|                 virágokkal körülaggatva, mint azelőtt, – a szeretők szíve
370   12|                  a szeretők szíve védje, mint hajdan, – de emberalak nincsen
371   12|                foglal helyet, éppen úgy, mint a Kirmandzsah-völgy a Takhti-Bostan-hegy
372   12|                   bájos, nem olyan holt, mint más szobrok, látszik rajta,
373   12|            másoland valaki, megbüntetem, mint tolvajt, mint szentségtörőt,
374   12|               megbüntetem, mint tolvajt, mint szentségtörőt, ki meglopta
375   12|            kiknek nem volt egyéb dolguk, mint az egyetlenegy Shirin lelkét
376   12|                  lép elő, mind oly szép, mint a hold, egyik szőke, halvány
377   12|            skandináv szűz, másik karcsú, mint virágszál, Cirkasszia nemes
378   12|                 leány, tagjai fénylenek, mint a napsütötte érc, negyedik
379   12|                  ég, tagjai átlátszanak, mint az alabástrom s hajlékonyak,
380   12|              magát ijedelmén s kacagott, mint egy társaival játszódó najasz; –
381   12|                 hajlása öldöklő ív volt, mint Dianáé, midőn Niobe leányait
382   12|                 A következő pillanatban, mint Afrodité állt a kristályhabok
383   12|                 támaszkodva távozott el, mint kit egyszerre súlyos betegség
384   12|                  úgy állítá elő Shirint, mint lepkefogó gyermeket, ki
385   12|                második szobor kitűnt. Ez mint Najaszt mutatta fel a királynét,
386   12|             szobor úgy ábrázolá Shirint, mint Vénusz Anadyomenét, amint
387   12|         hízelgett. Még elégületlenebbül, mint a többi szobrot, nézte ezt,
388   12|                  ugrottak Ferhád mellől, mint ki a villámot hítta le saját
389   12|                  kerül a sor, alkudozol, mint valami örmény kalmár; én
390   12|           közelebb áll Isten hatalmához, mint a király. Ami hatalmadnak
391   12|                szép kék ruhát szeretnék, mint ez az ég – szólt könnyelmű
392   12|               ellenséget, karjuk kemény, mint a vas, szemük égő, mint
393   12|                  mint a vas, szemük égő, mint a tűz, hajfürteik szalagok
394   12|                annyiszor láthatni azt, – mint gyermek sokszor futottam
395   12|                 a távol Behistan fölött; mint szeretném, ha itt volna
396   12|                  te az vagy, teljesítsd; mint mondád: aranyból nem lehet
397   12|                  látszék; halavány volt, mint a fehér rózsa, tán az ifjú
398   12|         kelletlenül fordítá félre fejét, mint kényeztetett gyermek.~–
399   12|               fehér hullámaiból ihatnám, mint vad folyamból, mely virágok
400   12|                 fekete márványszobámban, mint fehér szökőkút lövellne
401   12|                 abban megfürödhetném. Ó, mint szeretnék én tejpatakot
402   12|                 folyva a rózsaligeteken, mint fehér szalag tétovázott
403   12|               adhatok?~– Minden más ott, mint ami itt van. Napnak nincs
404   12|               mik úgy néznek reám ébren, mint megannyi tündérszemek. Ó
405   12|                Hiába törték oly finomra, mint a lisztláng, a pehelykönnyű
406   12|              csöndes volt minden, hallá, mint távoli kísértethangot, a
407   12|            gyászt viselnek érte.~Ferhád, mint a villám ütötte sas, összerogyott
408   13|             hagyott neki más választást, mint kaszát, csákányt ragadni,
409   13|                csupán őtet akasztja fel, mint akire legjobban feni a fogát.~
410   13|                 tudott regélni a közhír, mint amennyi irtózatost, s neveikkel
411   13|              előtt pedig akként szólott, mint egy orákulum. Csak a csendes,
412   13|         békességes tudományokat kedvelé, mint a csillagászat és mechanika,
413   13|               szereté pedig a históriát, mint amely, az ő szavaiként,
414   13|           szavaiként, nem tanít egyebet, mint azoknak neveit, akik emberek
415   13|                 fesse tanítványai előtt, mint rút, utálatos szörnyetegeket,
416   13|          léleknek a Styxen visszaszökni, mint volt egy diáknak húsz lépésnyire
417   13|            természettani mutatványaihoz, mint lesz a vízből levegő? mint
418   13|               mint lesz a vízből levegő? mint ragad össze a kiszivattyúzott
419   13|                   hogy legyetek olyanok, mint ők.~Lássuk tehát, mit mívelnek
420   13|                  nyíló rózsák közé, hogy mint korán reggel kijő a rózsaleveleket
421   13|                annál kevésbé a látcsőbe. Mint aki valamely nagy gonosz,
422   13|             Zetelaky inkább halott volt, mint éló. A világért rá nem nézett
423   13|             kérdéses helyen a verset, de mint afféle jól nevelt leány,
424   13|               meg, amely ne legyen több, mint kétszáz akó. A jó nagyenyediek
425   13|            hallani sem akarnak egyébről, mint hogy őket professzoraik
426   13|                 ellenség csapásai alatt, mint bármely tudatlan katona,
427   13|          sarkantyú nem szolgált egyébre, mint hogy legyen nekik miben
428   13|                  azt is látniok kellett, mint adják ki a templom ajtaján
429   13|              rektor leányát, Klárikát, s mint emelé azt nyergébe Trajtzigfritzig.~
430   13|                 ez mégis csak több volt, mint amennyit diákszívvel el
431   13|                  kapu, s a másik percben mint a bolygatott méhköpű raja,
432   13|                 Nem volt kezükben egyéb, mint fűzfadorongok, de amíg a
433   13|            dorongjaikon akkorát szöktek, mint egy angol paripa.~Mindig
434   13|                  úr áldást monda azokra, mint szintén József szerelmére
435   14|                Kik laktok a faluvégeken, mint semmi néphez nem tartozó
436   14|           angórajuhok ezüstös gyapjából, mint a hegyekre esett hó, s viselték
437   14|              zsíros, tavasza virágosabb, mint másutt, nyara enyhébb és
438   14|                  a vadak is szelídebbek, mint minálunk. A szép hosszú
439   14|           készíti fészkét, mit Európában mint csemegét drága pénzen adnak;
440   14|                nagyobb, a farkas kisebb, mint nálunk; a fák derekaiból
441   14|                  a híre sem volt kisebb, mint a másiké, s egyik is oly
442   14|                  is oly forrón szerette, mint a másik.~Lőn azonban, hogy
443   14|              erős lármát támaszta már, s mint nagy veszedelem idején szokott
444   14|                  tíz közülünk többet ér, mint amannak ezere. Elmegyünk
445   14|               fog lehullani az ellenség, mint mikor megrázzák a fát, és
446   14|           nemkülönben fognak cselekedni, mint a pézsmakacsák, melyek a
447   14|                 szűz repkedő hajfürteit, mint csatára intő zászlót, s
448   14|                 s reggeltől estig várta, mint fognak számtalan társai
449   14|                másik után hallgatott el.~Mint a növekedő árvíz emelkedett
450   15|                 közül leszakítani, érzi, mint süllyed meg alatta a föld,
451   15|                 némelyik alig szélesebb, mint egy közönséges kád, s ha
452   15|                 ezer ránc volt, s kezei, mint a reves fa, olyan sárgák
453   15|               kitépte a harang nyelvét s mint hatalmas királyi pálcát,
454   15|                  annak erős gyökere van, mint a kötél, összefogja jól
455   15|               sóhajtott, úgy könnyezett, mint egy ember.~A jámbor székely
456   15|           vásárolni, szebbet, nagyobbat, mint az előbbi, ennek a fele
457   15|       tündérkirály, aludt összegubbadva, mint egy nagy vízi ung, a harang
458   15|               kellett látni a hableányt, mint fürdik az ezüsttel csillogó
459   15|                 ezüsttel csillogó tóban, mint takargatja arany hajával
460   15|              tépnék, elrepülne a légben, mint az őszi ökörnyál.~A pásztor
461   15|                  hangon, mely olyan volt mint az ének, de még az éneknél
462   15|                jó anyámhoz, úgy tartunk, mint a madarat az égben.~A tündérleány
463   15|            éppenúgy székely anya szülte, mint a többit.~Az ifjú nagy boldog
464   15|         irigyelte állapotját, úgy éltek, mint két páros galamb az erdőben,
465   15|                 víz alatt és víz felett, mint a maszületett ung szokott
466   15|                hamarább megtanult úszni, mint a földön járni.~Hét esztendős
467   15|                  gyönge testű alak volt, mint midőn először elhagyta a
468   15|               békák, amik úgy énekelnek, mint a fülemile, s játszadoznak
469   15|            mégegyszer oly hosszúra nőtt, mint volt azelőtt.~Az ifjú megtalálta
470   15|              utólérni s olyan idős lett, mint én vagyok, most ismét egymáshoz
471   16|               embereknek más dolguk van, mint az őgyelgő gyerekekre ügyelni.
472   16|             mentek az utcán, még többen, mint egyébkor, csak az öreg nem
473   17|                 talál különb mulatságot, mint hogy eleven embereket ijesztgessen
474   17|             rúdjánál, úgy elvezette azt, mint a parancsolat, s gyönyörűen
475   17|              életében ejtett volna kárt, mint a hajójában, mert amilyen
476   17|                még tán büszkébb volt rá, mint a hajójára, s azt már szóba
477   17|           anyjának nincsen egyéb gondja, mint hogy kényeztessék. Azon
478   17|                át nem járt más a házhoz, mint egy fiatal patvarista, aki
479   17|                attól jobban meggyógyult, mint a maga szamárságaitól.~Azzal
480   17|                ablakon, egyebet sem lát, mint ökörszekeret és szalmaboglyát;
481   17|                 meg azon kesergett, hogy mint kell őneki ehhez a kakukkos
482   17|             csapott öklével az asztalra, mint a forgós ménkű, s fülébe
483   17|                  nem jött haza hamarább, mint késő este.~Otthon mondták
484   17|              szoknyáival úgy közelített, mint egy bástya, réklijének magas
485   17|               azzal nem lehet úgy bánni, mint maga gondolja. Az édesapja
486   17|                  a kettő, még pedig nem, mint a színpadon szokás, elébb
487   17|                   hogy járjon főkötőben, mint más asszony,~12. sajnálja
488   18|                 olyan jámbor ember volt, mint a bárány. Az ismerősei már
489   18|              bajusza is úgy áll kétfelé, mint a lúdlelke, akit nyárson
490   18|                csuda, ha több esze volt, mint másnak.~– Hát mi baj, szomszéd
491   18|                 uraikat úgy megbecsülik, mint Borsosné asszonyom.~– Aztán
492   19|                az olyan egészséges volt, mint a makk.~– Ó, én uram Istenem! –
493   19|              inkább kilenc darab kenyér, mint egy orvosságos üveg, inkább
494   19|               kilenc ágy egymás mellett, mint egy koporsó közötte; az
495   19|             szépen sorba állította őket, mint az orgonasípokat. A két
496   20|                  halad annak elenyészte, mint a megelőzött századok óta.~
497   20|                talán mégis inkább ember, mint állat.~Hanem a rézszínűre
498   20|      hajtóvadászattal kell kipusztítani, mint a rókát, orozva leöldösni,
499   20|                  kölykeit megfojtogatni, mint a tojásból kikelt vércsefiakat
500   20|                  sárból készít hajlékot, mint a fecske, s odább megy,