Part

 1    1|         mellé térdelt, átölelte és sírt.~Amaz pedig nem bírt szólani,
 2    1|      lenézhetett. – Még Williám is sírt, mint egy asszony, maga
 3    1|  tébolyodottan futkosott a parton, sírt, átkozódott s magát kétségbeesve
 4    2|            pedig újra leborult, és sírt.~Eleget beszéltem hozzá,
 5    2|    meghalálozottat az ablak alá, s sírt emeltem fölötte, s tűzködék
 6    3|         ősz öreg ember feküdt, nem sírt, csak nyögött, szemei véresek
 7    3|            lehetett a kerek földön sírt ásni, melyben már egykor
 8    5|    temetőkertbe. Miért nem ásatott sírt is magának!~Mellette egy
 9    5|        jöttél haza? Kerestél volna sírt magadnak ottan, hol meghalni
10    5|          kapu előtt keresztben egy sírt ásunk neki, s ezzel a sírral
11    5|   asszonyok szétoszlottak, egy sem sírt többé. Elfásultan, a kétségbeesés
12    5|            akkorra megásták a nagy sírt, keresztben az útban, elzárva
13    7|           Zaffái!” Körül ordított, sírt a nép, s a port csókolta
14   10|         megfojtotta szívét, a diák sírt ő helyette is. Szegény Birbucnak
15   12|     hadonászott, kért, könyörgött, sírt, reszketett, egyszer-egyszer
16   12|          virág illatától; a király sírt, ha őt látta, s összehasonlítá
17   12|            és mosolygott; a király sírt.~– Mért beszélsz a szellemekről?
18   17|        ment végbe, s a menyasszony sírt, amennyit tudott, Mákiné
19   17|           menyecske akkor is egyre sírt.~Nem állhatta meg, hogy
20   17| elhallgatott a menyecske és megint sírt vagy félóráig, s hagyta
21   17|       hanem Juci lelkem megint ott sírt az ablakon.~– Galambom,
22   17|          hétig. Juci egyre búsult, sírt és sóhajtozott; még ha jó
23   21|          kezeivel átölelve azokat, sírt, könyörgött, hogy engedjék
24   22|            körüllobogták a várost, sírt a sok asszonyi nemzet, csak
25   24|           a kocsisom az egész úton sírt, fohászkodott.~– Jaj, kérem
26   24|         van: a kocsisom egész úton sírt, s utoljára gyilkosságot
27   24|            ijedten jött hozzám, és sírt és a haját dúlta két kezével,
28   27|         megásták maguknak a hosszú sírt, nekünk csak bele kell őket
29   27|          aki már megássa magának a sírt előre.~– Ha kiszáradt volna
30   28|     foglyokat temetik s a legújabb sírt segítsenek fölbontani. Rátaláltam.
31   28|       héten az a két munkás, aki a sírt felbontani segített, megtudva,