Part

 1    2|         csak én soha macskával ne jöttem volna össze az életben!~–
 2    2|          hogy nem futhatok, akkor jöttem csak azon gondolatra, hogy
 3    2|          járok én itten… Csak azt jöttem kérdezni, hogy mikor tetszik
 4    3|        csak észre, hogy jó helyre jöttem; fejemről ugyan elfogta
 5    3|      kitört, s csak tíz nap múlva jöttem ismét eszméletemhez. Ez
 6    6|           öreg angol kereskedővel jöttem ismeretségbe, ki ifjabb
 7    6|           keletindiai hadsereghez jöttem, még akkor is réme, ínsége
 8   10|          Nos, miért jött?~– Miért jöttem? – szólt az úrfi, teátrális
 9   10|        markolva üstökébe, – miért jöttem? semmiért sem jöttem, csupán
10   10|        miért jöttem? semmiért sem jöttem, csupán azért jöttem, hogy
11   10|          sem jöttem, csupán azért jöttem, hogy önnek, hogy kegyednek,
12   10|          kezembe; és én nem azért jöttem, hogy büntessem az erényt,
13   11|       tréfál velem. Délután későn jöttem haza, csöngetek, valamire
14   11| visszamehettem volna oda, ahonnan jöttem, ha egyike a szomszéd zseniknek (
15   15|        semmi jótok. Amiért én ide jöttem, Istené az. Adjátok vissza
16   17|        derék asszonyság– csak azt jöttem kérdeni kegyelmedhöz, mit
17   17|        valaha egy káromkodó szót? jöttem én valaha ittasan haza a
18   19|   fénymázas topánkát?~– Nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek.~–
19   21|    álljanak rajtam bosszút, azért jöttem; csakhogy a városnak ne
20   24|     Elmondom rendén, hiszen azért jöttem ide: én a kastélyban gázvilágítást
21   24|           ébren a világért rá nem jöttem volna erre.~Az én tündérem
22   27|         suttogá a leány; – utánad jöttem és veled megyek.~– Kit elhagytál
23   27|     vagyok az a Szulali, aki haza jöttem török rabságból, mostan
24   27|          ezt tenni?~– Éppen azért jöttem előre, hogy ez „veletek”
25   27|         itt vagyok.~– Éppen azért jöttem előre, hogy téged magammal
26   28|   vagypedig akarja-e, hogy amerre jöttem, az ablakon újra kiugorjam
27   28|             Ki az?”~– Gyóntatóért jöttem egy haldoklóhoz, – szólt
28   28|          tőlem, ki voltam, honnét jöttem. Ott maradtam nála és tanultam
29   29|         alássan, a testimoniumért jöttem.~– Éjszaka! te!~– Hát én
30   34|          ludakkal.~– Nem is azért jöttem én át, – mondá Están úr –
31   34|        látogató ifjút.~– Búcsúzni jöttem magához, Katica.~– Hova