Part

 1    1|         ezt megízleli, annak nem fáj többé az élet. De mégsem!
 2    2|         következni.~Tudtam, hogy fáj a könyöke.~– Jaj nekem,
 3    2|      könyöke.~– Jaj nekem, pedig fáj a könyököm: de hát mi az
 4    3|          szeret, kinek semmi nem fáj, kit semmi nem gyötör, joga
 5    3|     leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden letört
 6    5|         Az ember felsóhajt s úgy fáj, hogy nem tud vele beszélni,
 7    6|       velem történt. És most úgy fáj minden tagom, idegeim érzékenyek,
 8   11|         elhalmozó nép közül. Úgy fáj nem szerethetnem azokat,
 9   11|          megérdemlik: mint ahogy fáj szeretnem azokat, akiket
10   16|    csókolgat meg, hogyha valamim fáj?”~A szomszédok is elköltöztek,
11   17|      áj-báj, kecskemáj, ha neked fáj, ebnek fáj, no ugye hogy
12   17|   kecskemáj, ha neked fáj, ebnek fáj, no ugye hogy nem fáj?”~
13   17|      ebnek fáj, no ugye hogy nem fáj?”~András azt gondolta, hogy
14   17|       van egy nagy gumó, ami úgy fáj neki esős időben, hogy ordít
15   18|        hisz ez száraz. Ezzel nem fáj az ütés, csak csattog. Hét
16   18|       nagyot.~– No ugye hogy nem fáj?~– Nem ám, – bizonyítá István,
17   18|          anyjához soha. Mert nem fáj neki. No megállj, kitanultam
18   24|       még jobban! hisz ez nem is fáj, mit ér azzal a kis pálcával?
19   25|      társnéinak – mert lábaimnak fáj érni a földhöz. Égben jártam.~
20   29|         azt sem tudtam. Hát mije fáj, édes Nyaviga úr?~– Jaj,
21   29|        mondani.~– Tán biz a foga fáj?~– Sokkal több annál.~–
22   29|           Tán csak az egész feje fáj?~– Ha csak még a fejem volna.~–
23   29|          volna.~– Hát ugyan mije fáj?~– Aujajaj a hátam!!!~Persze
24   29| mondjátok meg nekik, hogy miért? Fáj, fáj, fáj: fáj a szívem;
25   29|          nekik, hogy miért? Fáj, fáj, fáj: fáj a szívem; fáj!
26   29|     nekik, hogy miért? Fáj, fáj, fáj: fáj a szívem; fáj! Fáj
27   29|       hogy miért? Fáj, fáj, fáj: fáj a szívem; fáj! Fáj a szívem
28   29|          fáj, fáj: fáj a szívem; fáj! Fáj a szívem te éretted!
29   29|          fáj: fáj a szívem; fáj! Fáj a szívem te éretted! Fáj!
30   29|         Fáj a szívem te éretted! Fáj! Mindjárt kirúgom ezt a
31   32|          a fejét, hogy annak nem fáj többet a foga. Most is ott