Part

 1   31|            A leaotungi emberkék~Csia Csingi császár tizenhét
 2   31|       tartományból felküldenek.~Csia Csingi azt mondá:~– Sohase
 3   31|    válasszon magának feleséget.~Csia Csingi pedig életrevaló
 4   31|    pekingi udvar együtt kísérte Csia Csingi császárt Nankingba.
 5   31| birodalom tizenhat tartományát.~Csia Csingi császárnak feltűnt
 6   31|  képviseli”.~– Jól van, – mondá Csia Csingi császár. – Olyan
 7   31|       nagyon szép mese, – mondá Csia Csingi. – De hol van hát
 8   31|           Hagyjátok el, – mondá Csia Csingi – nem akarom én azt
 9   31|         meg az ezer éves fűről.~Csia Csingi elveszté a türelmét.~–
10   31|    császárok számára feleséget.~Csia Csinginek az arca lángolni
11   31|         üresen a Nioma istennő.~Csia Csinginek ez nem volt ínyére.~–
12   31|  császár tolmácsai s otthagyták Csia Csingit magára a százesztendős
13   31|         ha elszaladtok, – mondá Csia Csingi. – Legalább nem lesz
14   31|     gondolat volt tőle, – mondá Csia Csingi.~A vén szent pedig
15   31|         az emberekkel, hogy én, Csia Csingi császár kívánom őket
16   31|        csillagvizsgáló, – mondá Csia Csingi. – Fogjanak a vadászok
17   31|     szent pedig így szólt:~– Ó, Csia Csingi császár. Bizonyára
18   31|     kihízott mandarin súlyánál.~Csia Csingi császár azt rendelé,
19   31|     ötven verébcsiripelés.~Maga Csia Csingi is elmosolyodott
20   31| méltóságteljes léptekkel járult Csia Csingi császár elé, követve
21   31|  legerősebb nagyítóüveg nélkül. Csia Csingi átadta azt Jeo Hui
22   31|      lőni a leaotungi emberkék.~Csia Csingi tapsolt a derék íjászoknak.
23   31|     felmutatá azt a császárnak.~Csia Csinginek úgy megtetszett
24   31|        taposott s úgy ölte meg.~Csia Csingi jelt adott a környezetének
25   31|         a szíve megfájdul bele.~Csia Csingi elfelejtkezett császári
26   31|      egy órának az ütése, mondá Csia Csinginek:~– Császár, te
27   31|       én megbolondulok, – mondá Csia Csingi.~Jeo Hui mandarin
28   31|       felé, hirtelen felkapta a Csia Csingi eldobott pálcáját
29   31|   pálcával.~– Ne szólj, – mondá Csia Csingi; – bár ilyen katonáim
30   31|       óriás, az meg egy parány.~Csia Csingi lehúzta az ujjáról
31   31|        akkor is csak álom volt.~Csia Csingi császár sohasem vett