Part

  1    1|              harmadik a Nepean sziget. Ez utóbbit sűrű korallzátonyok
  2    1|             vissza nem lép? kik laknak ez átkos hírű helyen? oszt-e
  3    1|            szelekre, majd az evezőkre; ez a kormányos.~Közepett az
  4    1|              Evezőre gyorsan; – kiálta ez, szörnyen megrettenve; –
  5    1|          Veszedelem-áldottát! – ordítá ez – fogd az evezőt s hagyd
  6    1|                 hosszú zöld szárral.~– Ez az upasfa gyümölcse! – így
  7    1|              többé az élet. De mégsem! ez igen erős kín, noha rövid; –
  8    1|             másvilágon fog felébredni, ez legkönnyebb neme a halálnak.~
  9    1|              te iszonyú helyre jöttél; ez helye mindazon gonosztevőknek,
 10    1|          szorgosan rejtve háta mögé, – ez a szívevő! ennek világítanak
 11    1|           kezét.~– Siessünk, – mondá – ez sem barátunk; vak szerencse,
 12    1|          barátunk; vak szerencse, hogy ez eszelős helyett minket nem
 13    1|            helyett minket nem lőtt le. Ez Grundler, a nepeani hóhér.~
 14    1|            természet, valami szokatlan ez a fényes nappali csönd.~–
 15    1|            szép, mint Apolló.~– Álom-e ez? – kiáltának mindketten,
 16    1|            legbiztosabban gondoskodni.~Ez a hölgy volt Fájvirág, igaz
 17    1|              haldokló sóhajtana fel.~– Ez bizonyosan a vakondok, –
 18    1|            hogy nem látott napvilágot. Ez a vakondok nyolc év előtt
 19    1|           legénynek, hogy lőjön rájok; ez fölemelte kanócát.~– Az
 20    1|            dühösen a legénynek ugrott.~Ez pedig, mintha kígyó csípte
 21    1|            ördöggel laktak egy tanyán; ez utóbbi ezelőtt félévvel
 22    1|              alkudók fejére.~– Mi volt ez? – kiáltának kirohanva.~
 23    2|               ellen anyámasszony!~Most ez az ember földesúr.~Én pedig
 24    2|               széttekinteni a faluban. Ez nem volt nagy mesterség,
 25    2|                fekete bőrpamlag – hej, ez a fekete bőrpamlag volt
 26    2|               tudott volna megsegíteni ez egyszer; azonban az okos
 27    2|          vetették.~Kellett volna pedig ez egyszer a jó tanács, mert
 28    2|             sem volt a világon, amikor ez született – uram bocsá’,
 29    2|            semmi élet?~– Bizony kimúlt ez ab intestato, – szólt atyám,
 30    2|                csupa mulatság volt.~És ez volt szerencsém, különben
 31    2|                 ilyen meg amolyan, aki ez ártatlan állatot meggyilkoltad,
 32    2|             unokáin is.~(Boldog Isten! Ez még három nemzedéket túl
 33    2|           legjobban rajta leszek, hogy ez iszonyú tett szerzője kitudódjék,
 34    2|              embernek szíve nem volna!~Ez idő óta nem féltem a szomszéd
 35    2|                macskagyilkosnak, látta ez is, meg amaz is, s akkor
 36    2|                majd eldűlt bele.~Hanem ez sikeres volt; addig egy
 37    2|                az ő könyveit?~Így ment ez, míg meg nem állt; megállt
 38    2|         rézcsákányostul. Merre fussak? Ez jutott legelőször is eszembe,
 39    2|        idestova a kutyákon lesz a sor.~Ez napságtól fogva csak igen
 40    2|            hogy a honn maradt agarakat ez idő óta szüntelen ütötték-verték,
 41    2|            tunica choroideán?~Tudta is ez, hogy mi az a tunica choroidea!
 42    2|             bizony minden éjjel.~– Üm, ez rossz jel – mutassa a nyelvét…~
 43    2|        háromélű nyelvet, csak ekkor.~– Ez világosan mutatja a szemek
 44    2|                mi az a marmaurosis?…~– Ez azon eset, mikor a retina
 45    2|       lilaszínű hályogot is kap.~Hanem ez így mégsem jól lesz – gondolám –
 46    2|            segíts! – mondám magamban – ez megesz.~„Ki vagy ember?” –
 47    2|         veszedelem boronálta!~– Ujuju! ez az én tekintetes urambátyám! –
 48    2|                 s én leestem a földre.~Ez éppen azon percben történt,
 49    2|                s készült kiütni. – Hát ez micsoda itt? – kérdezé,
 50    2|               húzva ki lábai alól.~Hát ez éppen azon holt lúd volt,
 51    2|                volt lengyellével, hogy ez maig is nagyot hall arra
 52    2|                  Bizony csak növekedik ez a fiatalság, – szóla közbe
 53    2|            boldog Isten bírja!~Mielőtt ez megtörténhetett volna, urambátyámnak
 54    2|                tegnap halt volna meg.~(Ez volt oka, hogy őt soha uramatyámnak
 55    3|          melynek neve világfájdalom. S ez nem érdekessé lenni vágyás,
 56    3|                érdekessé lenni vágyás, ez természetes túlömlése minden
 57    3|          konyhanövényt.~Hála Istennek, ez eszmék nem bántanak többé,
 58    3|            eszme föltámadna bennem, mi ez emlékekhez híven csatolva
 59    3|             átszivárogni a lombokon, s ez siettetett. Kezdék lefelé
 60    3|           tökéletesen útjába álltam, s ez rosszul biztatott.~Szerettem
 61    3|            lett.~Évtizedek óta kellett ez ismeretlen rejtektanyán
 62    3|              Ijedten rohantam el onnét ez eset után, s midőn lélekvesztve
 63    3|            jöttem ismét eszméletemhez. Ez egy körülmény nem tartozik
 64    3|         felszedtem, s mohón elolvasék. Ez iratok minden szavát szívembe
 65    3|           esett keserv-éhes lelkemnek. Ez lett embergyűlöletem katekizmusa.
 66    3|         meghajtja fejét a halál előtt…~Ez a beteg, halvány fényű égitest,
 67    3|            forog körüle, és tűri, hogy ez idomtalan tömeg el-elfogja
 68    3|            napnak. A nap az Altairnak, ez a Siriusnak, s így a világ
 69    3|             mert vissza nem jönnek sem ez életben, sem a másvilágon.
 70    3|              hátra?… Van, van még egy.~Ez egy utolsó kéj, ez utolsó
 71    3|                egy.~Ez egy utolsó kéj, ez utolsó édesség – a halál
 72    3|               mindenség, hallhatta jól ez esküt.~– Ha lesz egy másvilág,
 73    3|              láttam azt.~Mint elsápadt ez arc, mint elveszté pírját,
 74    3|              más örömeinek örül.~Pedig ez nem igaz.~Egy neve van e
 75    3|         nyugodjál meg szenvedéseidben; ez becsületedre válik. Minden
 76    3|           viharok ellen, míg az ember, ez a világ mészárosa, ez a
 77    3|           ember, ez a világ mészárosa, ez a mindent evő sáska, csak
 78    3|         kacérkodik. – Azt hiszed, hogy ez csak azért nőtt ki a földből,
 79    3|              mit leszakasztanod? s tán ez nem fáj neki? Hiszen minden
 80    3|          népség összerugdalta őt. Hisz ez volt a kivégzendőnek apja…~
 81    3|       Századokig, ezredekig járták meg ez utat, mire visszatértek,
 82    3|            lelkében Isten neve lakott, ez egy emberért élt még a világ,
 83    3|              emberért élt még a világ, ez egyért kímélte meg a földet
 84    3|                 Ó hányszor látogat meg ez a fekete kép, e néma száj,
 85    3|         léleklátóé. Naponkint elmegyek ez arcot megnézni, s mikor
 86    3|               Rövid fájdalom előz meg, ez a fájdalom is az életé.
 87    4|             jön fel a nap. Szibériában ez a divat. A hó fehérlik,
 88    4|              ötvenhat mérföldet jártam ez után a medve után, míg lebökhettem.
 89    4|       medvebőrt kell adóba fizetnem, s ez még csak a tizenötödik.~–
 90    4|            azzal készen vagyunk.~– Hát ez a medve mit vétett itt?
 91    4|                isten!~– De bizony csak ez a tizenkét kutya hozott,
 92    4|               Belgrád vármegyéből, hol ez ideig fogva voltam.~– Hát
 93    4|            miatt úgy is nagy füst van.~Ez a ház fenyőfatuskókból volt
 94    4|                volt fagyva az orra, de ez nem gátlá őket abban, hogy
 95    4|         szegény magyar nyelvecskéiknek ez istentagadó pronunciációkon
 96    4|               mert odahaza Pétervárban ez a nemzeti viselet. Minden
 97    4|                híriből ismeri a világ. Ez a helyökbe költözött tót
 98    4|               határába jutottak. Pedig ez volt a Szahara. Itt azután
 99    4|               fiának: látod, kis fiam, ez volt az az ember, aki királyokhoz
100    4|                a státusadósságok közé. Ez fogja megbuktatni Oroszországot.
101    4|               nem akar, kancsukát kap. Ez egy oly saját universalremedium
102    4|       intelligencia meg volt hasonlva, ez ellen küzdeni sem kellett,
103    4|             kellett terjeszteni közte: ez az ellenség nem bántja a
104    4|               bántja a szegény embert, ez csak arra tör, aki ellentáll
105    4|            felszánthatjuk. A gyáváknak ez volt az argumentuma, akik
106    4|            tűzött ki. A jogtani kérdés ez: „van-e hajadoni joga annak,
107    4|                nincsen?” A nyelvészeti ez: „micsoda nyelvtani hasonlatosság
108    4|                 biafora?” Az orvostani ez: „miért van az embernek
109    4|                volna.) A természettani ez: „fejtessék meg: hogy a
110    4|           ecetes salátát?” A históriai ez: „vajon Tamerlan piszkálta-e
111    4|             sem?” A filozófiai elvégre ez: „mutattassék be okszerű
112    4|         valóságul ijesztő álmaimból, s ez a sajtótörvény. Valahányszor
113    4|             sajtótörvény. Valahányszor ez ötlik eszembe, mindég magam
114    4|               sem állt érte bosszút, s ez arra mutat, hogy csakugyan
115    5|              maguk között találgatták: ez a mieink ágyúja… ez volt
116    5|       találgatták: ez a mieink ágyúja… ez volt mostan Gábor Áron…
117    5|              emez volt az ellenségé… s ez rá az ég mennydörgése…~S
118    5|            mintha kőből volna faragva.~Ez Judit, a székely asszonyok
119    5|                haragos lángvörösség.~– Ez ő, kedvesem – rebegi Aranka,
120    5|               anya és fiú között volt. Ez nem bírt rajta átmenni.
121    5|               csatamezőn. Eredj innen! Ez a temető neked helyet nem
122    5|              föld alá van téve. De még ez nem legsúlyosabbika a csapásoknak,
123    5|                 Egyetlen harangja volt ez Sepsiszentgyörgynek, a többit
124    5|               a városba bemenjen, mint ez meg volt neki hagyva.~–
125    5|            akinek szavai oly hasonlóak ez asszonyéhoz és szép húgai
126    5|              kik szintoly szépek, mint ez ifjú nők lovának lábai előtt,
127    6|          század utász volt mellékelve. Ez utászszázadnál voltam én
128    6|            legmagasabb részét képezik.~Ez már az afgánok tartománya.
129    6|               meg.~Nem első csata volt ez, melyben résztvevék, de
130    6|                össze-vissza düledezve. Ez épen, egészen állt, mintha
131    6|                ellenséget kergeté mind ez ideig.~Társaink egyike figyelmezteté
132    6|          fölötte korlátlan uralkodása. Ez kényszeríté őt, hogy Dávidot
133    6|               Az ördög tudta jól, hogy ez ember lesz egykor az Isten
134    6|            ellenségeit, egész hatalmát ez egyetlen ember ellen fordítani,
135    6|              hogy „meteor”.~Izbózethet ez eset után saját szolgái
136    6|        változik sorsa jobbra, balra.~– Ez a hindu nekem nagyon tudálékosnak
137    6|           homályos csillagot láttam.~– Ez összebeszélés! – mondának
138    6|             észrevételt hallám itt-ott ez eset után tétetni. A colonel
139    6|             egy halott sem maradt ott; ez a faj még holtan sem esik
140    6|            valaki azt mondá fölöttem: „Ez is látta tegnap a csillagot”.~
141    6|          veszett, aki közelebb állt.~– Ez is látta a csillagot, –
142    6|                   De nem azért, mintha ez akkor eszembe jutott volna,
143    6|               nem eszmélék magamról.~– Ez mind a méreg hatása volt.~–
144    6|              orvos triumfáló hangon. – Ez éghajlat csodás növényei
145    6|               gondolattól elaludtam.~– Ez volt a másik méreg mithridatja –
146    6|                 Semmi paróka, barátom. Ez tulajdon hajam.~– Lehetetlen!
147    6|                indulatokat nem tartok. Ez a fehér haj engem igen érdekessé
148    6|           kértük, hogy ismertessen meg ez eseményekkel.~– Elébb adjatok
149    6|                akiket soha nem láttam. Ez nemcsak költői szabadalom,
150    7|            szépséget takart föl akkor! Ez arc az ezeregyéjszakai tündérek
151    7|                fogod.~– Mi jut eszedbe ez órában, leány?! – kiálta
152    8|                fullajtárra köszönté.~– Ez meg az én uramért, Apafi
153    9|              bástyát. Alig volt készen ez óriási mű, a világnak e
154    9|               és a legszebb hölgyeket.~Ez így tartott éveken át. A
155    9|          illett oly jól, mint ő nekik.~Ez a nép szegült Tsong-Nu parancsai
156    9|                itélete végrehajtására.~Ez nála szokás volt. A fegyelem
157    9|              legiszonyúbb próbája volt ez, s még nem akadt rá eset,
158    9|                 melynek szögletköveire ez volt írva:~„Itt van azon
159    9|           egyedül győzhetetlen úr: – s ez emléket hagyá itt Szkítia
160   10|             kis Hübnere. Akkor íródott ez, amikor még a szépirodalmi
161   10|            cenzúra.~Ennek a bohóságnak ez volt a címe: „A görög és
162   10|             kutyánkat tegyük bolonddá! Ez a komikus alak nem maradhat
163   10|               a görögöt örménynek. Biz ez júdási cselekedet volt.
164   10|                kalmár és családjá”-ra.~Ez megnyugtatólag hatott, meg
165   10|       következnék, hogy visszaállítsam ez összes kiadásnál a legelső „
166   10|                 futott, aki futhatott, ez a szegény kalmár egy csibukkal
167   10|           máslásbul, esszenciásbul. Ne ez a poflé előre, hogy ne igyál
168   10|             pedig: te arányus leányum! Ez volt a család kedvence.~
169   10|              jutott a „Birbuc” névhez. Ez volt a család bűnbakja.~
170   10|             hozzá beszélnek, még mikor ez a beszéd abból állott is,
171   10|              Ne te Birbuc, honnan való ez a pámuk?~Akármit mondott
172   10|             elsülyedt, aki hozta, csak ez maradt meg.~Asztalnál szüntelen
173   10|          arányus leányum” körmei közé.~Ez a kis tizenkét éves angyal
174   10|             ejté. Ha tudta volna, hogy ez milyen széppé teszi. Úgy
175   10|   kisasszonyával nagy lárma közt (mert ez a faj lassan beszélni nem
176   10|               kereskedőtől.~– De minek ez a rettenetes cifraság? –
177   10|     feleségének fordulva; – kinek valu ez? grufninak, hercegninak,
178   10|               az úrfi látogatása, s ha ez olyankor talált érkezni,
179   10|           mondott egyebet, mint:~– Biz ez jul van.~Azzal ment a boltba,
180   10|       ostornyélnek való volt.~Utoljára ez is megúnta a sok ácsorgást
181   10|         sztoice a dolgot.~– Na bizuny. Ez a sorsnak az ü rendeltetise.
182   10|               a láda mellé guggolva. – Ez a mienk lesz atyus, ugyebár?~–
183   10|                választod a koldust? Na ez szip van.~– Én jó szívéért
184   10|                kell pinz, neked hágyum ez a fél milliót. Az ászunyt
185   10|                is tett annyi áldozatot ez ünnepély tiszteletére, hogy
186   10|            ünnepély tiszteletére, hogy ez alkalommal pirosra nem festette
187   10|         kíméltek semmi áldozatot, mely ez ünnepély pompájához megkívántatott.
188   10|            adok neki egy gyertyát.~Már ez olyan szó volt, melynek
189   10|               szomszédasszonynak, hogy ez a gazember, akiért most
190   10|               ő gomblyukában díszlett. Ez köszönt neki, amaz nem fogadta
191   10|               hitesse el magával, hogy ez valami szerencse volna én
192   10|            pénzt? óh hagyja el.~– Hah! Ez több mint sok. Vajon nem
193   10|             mint sok. Vajon nem álom-e ez? kísértetnyomásos álom?
194   10|                a világ előtt!~– Világ! Ez a kis város, melyet holnap
195   10|              mennyi fa kell arra, hogy ez befűljön! Minek neked ez
196   10|               ez befűljön! Minek neked ez a sok cifra cseléd, én mindeniket
197   10|      felkacagott:~– Hagyja el jó mama, ez mind így divat. Igyék ebből
198   10|              szoktam én inni vitriolt. Ez is divat? Hát grófod mit
199   10|   perköltségeket persze te fizetted?~– Ez így divat mama.~– De ha
200   10|                  Dehogy ugrottam, hisz ez is divat.~– Hát mit fogsz
201   10|            most?~– Azt biz én, hogy ha ez a gróf elszökött az én pénzemmel,
202   10|         pénzével majd én szököm meg.~– Ez is divat?~– Ez is.~– No
203   10|           szököm meg.~– Ez is divat?~– Ez is.~– No már olyan messze
204   10|            hogy menjenek be a szobába. Ez Borbála asszony, persze,
205   10|         főkötőben hullámos hajfürtein, ez Olivia. A gyermekek örömrepesve
206   10|         adhatott fejedelemnek.~Kicsoda ez az Odenath? – kiálta föl
207   10|               puszta homokon kívül, de ez is elég volt annak.~A forró
208   10|              szemeik ismerték az utat?~Ez így tartott szürkületig;
209   10|         begyébe minden szavamat, s még ez órában el fog atyjának mindent
210   10|             arcát palástjába.~– Anyám, ez a Maeon ugye nem jól beszél?~–
211   10|             bükkerdők egyhangú sötétje ez, a természet remekelni jött
212   10|              az ifjú természet országa ez, ki még nem tanult jó gazda
213   10|               ahol éppen legsérthetőbb ez állat.~A roham sulyától
214   10|         mostoha gyermekét halmozza el, ez erőtlen, hervatag ifjút,
215   10|              ott szeretnék lenni, ahol ez a lárma van, akkor nem félnék
216   10|        maradnék el oldala mellől soha. Ez mind megeshetik rajta. Jerünk
217   10|        szörnyeteggeli küzdés zaja-e?~– Ez csak hajtás, – viszonzá
218   10|                háta mögé került, s míg ez makacson fekve maradt a
219   10|              fektéből meg sem mozdult, ez egyszerre alig néhány lépésnyi
220   10|       Szállítsátok le lováról tüstént.~Ez a legnagyobb büntetés volt,
221   10|           villogott, s felordítva: »és ez a kard a bosszuállásnak«,
222   10|            párthívei, elállva útját. – Ez harc, nem choraea!~– Én
223   10|              elé:~– Maeon, védd magad! Ez asszony az égből esett ide,
224   10|                 s fölvirult az ország.~Ez volt Zenóbia, Palmíra királynője,
225   10|                Palmírában lakott, s ha ez nem volt elég, fegyvert
226   10|             kívül ragyogó, belül éles.~Ez óriási templomok, roppant
227   10|               amaz a tiszta erényű nő, ez a hatalmas királyné jelmeze.~
228   10|         rendületlen hangon szónokolt~– Ez ország Róma tartománya s
229   10|          ismerünk. A tanács határozata ez. Szíria trónja Odenath halálával
230   10|               istenei templomában – és ez ellenségen én álltam bosszút,
231   10|                nevemre emlékezni? S ki ez a szenátus? Róma patríciusai
232   10|              Caracella, Heliogabalus – ez őrült szörnyetegei a világnak –
233   10|             karddal. Nem első ellenség ez, aki ellenünk jő, rohanjunk
234   10|                gyalogságra veté magát.~Ez az első nyíllövés után a
235   10|                tekinte, meglátta, hogy ez Aurelián.~Egyszerre meglassítá
236   10|            helyett egy szikrázó csóva.~Ez Vaballath.~– Félre előlem
237   10|            csapatokkal. Amaz Aurelián, ez Zenóbia.~A palmíraiak egész
238   10|           gyűlöletet. Nem utolsó napja ez még a világnak. Bocsássátok
239   10|             őket lassankint eltemesse.~Ez Palmíra.~1852~
240   11|            titkos érzelem: nem látod-e ez ismerős rónákat, miknek
241   11|               van kötve? – utasítsd ki ez érzelmet szivedből s hitesd
242   11|                Amerikában alakítani, s ez új ivadékkal reformálandja
243   11|            sírok, mert tudom jól, hogy ez affektált, éles gúny csak
244   11|               éles fájdalomnak, s hogy ez a mindent sértő kacaj csak
245   11|              hogy mi? de éreztem, hogy ez így nagyon üres, hogy látása
246   11|                 Milyen boldogság volna ez, ha lehetne. Hiába, az emlékezet
247   11|                nem adtam saját nevemet ez általam megalapított városnak.
248   11|             előítéletek kényszerűsége; ez az ikáriai szabadság, melyet
249   11|             magunknak megvallani, hogy ez otthon feledett tárgy: –
250   11|               hagynak el bennünket.~És ez a legkeserűbb érzés, mikor
251   11|               Van is mit félteni, hogy ez a gyöngy atmoszféra ki ne
252   11|              víz alatt sem fullad meg.~Ez első helyre bevetődvén,
253   11|       gusztálva.~– Én nem, hanem talán ez az asszonyság ott.~– Tengeri
254   11|             betegség az egész, – szólt ez hidegvérrel.~– S azon nem
255   11|               vagyok. Nur courage!~Már ez könnyű szívvel megy Amerikába;
256   11|          csodaférgeit táplálja. Öcsém, ez borzasztó gondolat, nem
257   11|           ingadozik, s azt tudni, hogy ez is minden percben kilyukadhat,
258   11|                lesz kénytelen megenni, ez szomorú állapot.~Egy reggel
259   11|            világosíta fel Jancsi.~– No ez lesz még szép, – mondék
260   11|             nyargaltak alá s fel, csak ez egy szót ismételve mindenféle
261   11|               karfán, bele a tengerbe. Ez volt aztán az a fürdő, amit
262   11|    becsületérzés az egész nép között s ez a valaki volt a neufoundlandi
263   11|               fölszedett bennünket.~Én ez idő alatt folyvást hagymázban
264   11|             már megint visszafogadtam.~Ez ugyan furcsa tudósítás neked
265   11|            perc múlva visszajött.~– Mi ez? – kérdem megtekintve azt
266   11|              ha a villát beleszúrom.~– Ez beafsteak! – felelte a pincér.~–
267   11|       tartalmát.~Nálunk lehetett volna ez a bor tizenkét váltó krajcár, –
268   11|           másik emeletbe vitt föl.~Hát ez micsoda? tán a másik szobám
269   11|                a padláson nézett ki.~– Ez itt így szokás, – magyarázá
270   11|                padláson a cselédszoba, ez így legkényelmesebb. Tehát
271   11|  szaladgálhatok létrán fel, létrán le.~Ez az egész ház így van felosztva,
272   11|         megkérdezé tőlem, ha ismerem-e ez embert, és igaz-e, hogy
273   11|             magamfajta ember kap. Lám, ez a németbe ojtott francia
274   11|             oda okos ember nem jár.~Ha ez a levelem hozzád jut, az
275   11|    patrónusunkat feltalálandók valánk.~Ez egy olyan város, ahova csak
276   11|            ellátni magamat.~– De minek ez, – monda Jancsi – ha ott
277   11|            innen-onnan ütögette.~– Hát ez a citoyen Kurcz? – mondék
278   11|           csizmáitok e határt érintik, ez Ikaria”.~Frici arcra borult,
279   11|        veregetett vállamra, mondván:~– Ez a szűz természet, melynek
280   11|              volt rekeszelve tövissel, ez volt az ajtó.~– Ez a pavilon
281   11|           tövissel, ez volt az ajtó.~– Ez a pavilon nagyon egyszerű, –
282   11|                ottan virradtunk meg.~S ez bölcs gondolat volt. Mert
283   11|                citoyen felsóhajtva – s ez az átka az emberiségnek,
284   11|         különbség ember és ember közt.~Ez érdekes egy grammatika lehetett.~
285   11|           levélszín által környezve.~– Ez Ikaria! – szólt a citoyen
286   11|        TEKINTETES GARMADY LÁSZLÓ ÚRHOZ~Ez nap a citoyen vendégei voltunk.
287   11|           lakni keveset. No, de ha itt ez az architektúra van divatban,
288   11|              betéve az ajtót. – Hát ha ez volna a Noé bárkája, belemennék-e
289   11|             seprűket csinálnak belőle.~Ez napságtól fogva nem megyek
290   11|               mit maringoingnek hínak, ez hosszú, mint a cérnaszál
291   11|         béresek laktak ilyenben, itten ez palota, melynek a szomszédok
292   11|        lépésnyire repülnek szétszórva.~Ez ellen nincs más védelem,
293   11|               mint ami vas volt és kő.~Ez időben előjöttek azután
294   11|         szerencsésen keresztülláboltam ez időszakot, hanem szegény
295   11|              szedte le a gerendáról.~– Ez ipam, Kaméhaméha, a mohawkok
296   11|      odanyújtám azt a kacikának, s míg ez azzal volt elfoglalva, belerúgtam
297   11|               ily rengeteges országban ez a legkényelmesebb alkalmatosság,
298   11|              könnyeink hullottak bele.~Ez ital, mintha valami sajátságos,
299   11|                szavát hallottuk volna; ez az én vérem, melyet ha isztok,
300   11|                bajt az ott maradóknak; ez a nemzet öngyilkolása. Ha
301   11|         szeresse. Másutt mindenütt bűn ez érzelem, de tinektek szent
302   11|               de tinektek szent legyen ez önzés és a divatrajongások
303   11|           lelsz benne, onnan való föld ez! Onnan hoztam azt el… Mikor
304   11|               ő el-elmaradozó hangon – ez a szegény leány itt hervad
305   12|            maga elé, látni rajta, hogy ez arc a minden királyok leghatalmasabbikának
306   12|             kifejezést nyer. Bizonyára ez arc a minden királynék legszebbikének
307   12|                paradicsom”-nak hítták. Ez volt Kosru király legkedvesebb
308   12|           hosszú lélegzet tart. Akinek ez egyetlen tekintettől lelkében
309   12|             világon. – Szép lélek volt ez, mely az arc fölött lakik,
310   12|            annak válnia, aki rátekint!~Ez a csodás vegyülete a lélekkifejezés
311   12|            Azok reszketve simultak meg ez istenasszonyi tekintet elől.
312   12|            rózsálló pírba olvadott át; ez volt a szerelem, mely nem
313   12|         udvarnál elneveztek Ferhádnak; ez térdeire volt rogyva, s
314   12|            súlyos betegség lepett meg.~Ez órától fogva ritkán lehete
315   12|          rózsapiros sugár zenéje volna ez, egy úton jövő a hajnali
316   12|          király hidegen rázta fejét.~– Ez nem Shirin, – mondá tompán,
317   12|               A második szobor kitűnt. Ez mint Najaszt mutatta fel
318   12|              találva, – szólt Kosru. – Ez arc Shirin arca, de a tekintet
319   12|               a tekintet nem az övé, – ez alak Shirin alakja, szép,
320   12|              nem bájoló, de nem meleg. Ez ajk Shirin ajka, de hol
321   12|                 nem tarthatva magát: – Ez Shirin! ez ő maga!~Ez ő
322   12|          tarthatva magát: – Ez Shirin! ez ő maga!~Ez ő volt! Egy márványkép,
323   12|                  Ez Shirin! ez ő maga!~Ez ő volt! Egy márványkép,
324   12|               tesz legnagyobbá, de még ez nem jutalom remekművedért;
325   12|              kék ruhát szeretnék, mint ez az ég – szólt könnyelmű
326   12|               állt felfelé. Midőn mind ez készen volt, egyszerre ráereszté
327   12|             azt szeretném – mondá – ha ez patak helyett, mely most
328   12|         virágok között csergedez, s ha ez a patak fekete márványszobámban,
329   12|           jósait, hogy magyarázzák meg ez álmot. Senki sem boldogult
330   12|            egyet, meg volnék gyógyulva ez érzésből.~– De ki tud oda
331   12|         előttem, egy virággal kezében. Ez azt mondá, hogy tudtomra
332   12|             kívánt növényt feltalálni.~Ez lett utóbb az ötödik óhajtás,
333   12|                a művész intő szavát:~– Ez volt az ötödik kívánat,
334   12|           látom felkelni a napot soha. Ez a nagy erdős Behistan mind
335   12|                arcán, száz bűn lelkén. Ez megtudva a király titkos
336   12|          gránátalmafát őriz még a nép. Ez Ferhád fája volt, melyről
337   13|            maguknak oláh neveket adni.~Ez időben tehát legkegyetlenebb
338   13|               vezet jóra.~Persze, hogy ez a legnépszerűtlenebb világnézet,
339   13|           kísérletek előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű
340   13|               én az a rózsa lenni!” De ez már mégsem csillag!~A mi
341   13|           Áronra nézve csak tréfa volt ez a mulatság, de József egészen
342   13|              Midőn felolvasta Áronnak, ez megesküvék, hogy soha életében
343   13|            felele rá József. (Nem volt ez akkor olyan könnyű, mert
344   13|              ha volt amitől rettegett, ez azon egy dolog lehete, hogyha
345   13|           laboncok ellen vezessék.~No, ez szép kívánság volt nagytiszteletű
346   13|            mert meg volt neki felelve. Ez még dühösebbé tevé.~– És
347   13|              küszöbéről, és soha annak ez életben tagja többé nem
348   13|                szépen. Gondolták, hogy ez is jó fegyver, ha jó ember
349   13|               félkézzel ütni a tulkot.~Ez érdemes férfiak elé járula
350   13|    Trajtzigfritzig Bórembukkra nézett, ez viszont őreá; egyikük sem
351   13|                Trajtzigfritzig.~De már ez mégis csak több volt, mint
352   13|                agya Trajtzigfritzignek ez ütésre, csakúgy bámult szanaszét,
353   14|          közöttük, egyik a bűbájosoké, ez volt a legfőbb, másik a
354   14|                megtudták, hogy mi volt ez a tünemény.~A rettenetes
355   14|            lett az egész sereg. Tenger ez, nem patak, erdő ez, nem
356   14|             Tenger ez, nem patak, erdő ez, nem berek! mondának egymásnak.
357   15|               is alig van többé. Mikor ez a tó is, meg az a másik
358   15|                magányos hely; „jó lesz ez Isten tiszteletére”, mondának
359   15|            maga után csalja a legényt.~Ez azonban nem követte őt;
360   15|         állványáról s olyan nehéz volt ez neki, hogy szinte megszakadt
361   15|               volt a vezető kolomposa. Ez amint esteledni kezdett,
362   15|     legnagyobbik testvéren volt a sor, ez megköté a vezértulkot egy
363   15|        tündérnek, egyszerre megragadta ez őt erősen, a tündérek erősebbek
364   15|             szerelmet érezett iránta s ez az érzés sok tündért lefegyverze
365   15|                és mindent megadnak; ha ez kezedben lesz, vidd ki a
366   15|               bámulva kérdezé, hogy ki ez az asszony?~– Édesanyád, –
367   15|          búcsújáró helye volt e vidék, ez a tó környéke a székely
368   16|                amelyikhez ő szegődött. Ez csak elnézte, mit ácsorog
369   16|       elhallgatta volna napestig, amit ez a tiszteletreméltó férfi
370   17|           kisértetes címtől nem jelent ez valami lánccal csörgő, fehér
371   17|             összerágja; – hanem jelent ez a cím egy olyan asszonyszemélyt,
372   17|                Máki uram mindenkinek: „ez a Viktória, az meg a Glória;
373   17|                senki vargájának. Pedig ez azóta gazdag ember.~Sőt
374   17|                Jucika csinált számára.~Ez azután nagy csapás volt.
375   17|          mindannyiszor kosarat kapott; ez most megsejtve az állapotokat,
376   17|       megkisértené a jó szerencsét.~És ez volt Herczeg András uram.~
377   17|               Judinak nevezze.~– No ha ez szebb, hát legyen úgy.~Valahogy
378   17|                 No hát lelkem, ha csak ez a baj, itt a kamra kulcsa,
379   17|             Judi lelkem, nagyon kozmás ez a leves.”~Judi lelkem egy
380   17|              szomszédasszony azt mondá ez esetre, hogy Juci ugyancsak
381   17|             asszonyom igen szépen volt ez alkalomhoz öltözve, széles
382   17|                leányommal csinálni, ha ez mindennap így megy?~Herczeg
383   17|         ütögesse ugyan kegyelmed, mert ez a Juci leányom asztala! –
384   17|            uram, micsoda háborúság már ez? Miért nem viszi haza a
385   17|                nem jártam; nem is volt ez máskor olyan kopott és foltos.~–
386   17|              természetesen. Nem ér már ez az egész élet egy hajítófát;
387   18|              mindig, amikor nem iszik.~Ez ugyan vakmerő állítás, miután
388   18|             hogy Borsos István uramnál ez a megfordított viszony a
389   18|                ezüstnyelű lámpást? No, ez az a Borsos István, akiről
390   18|              dolgot többet!~Hanem mind ez a sok szép csak azután való
391   18|            kiálta fel István uram, kit ez a magasztalás kezdett ingerelni, –
392   18|             ott a város nem parancsol.~Ez a derogálása a városi autoritásnak
393   18|                is az valamit így, hisz ez száraz. Ezzel nem fáj az
394   18|                reggelig hadd ázzék itt ez a kötél, addig feküdjék
395   18|               vehet róla valamennyi.~– Ez a becsületes ember ni! –
396   18|                uram Galgó szomszédnak, ez meglévén, – mert ami ma
397   19|          nézegessen le. – Hanem persze ez csak szóbeszéd volt nála;
398   19|                 Bizony édes atyámfiai, ez nem csekély hivatal: próbálja
399   19|              viselte magát. Kilenc biz ez, egész kerek kilences szám.
400   19|              karácsonyestéje? Ünnep ám ez. Nagyon örvendetes ünnep.
401   19|                maga sem tudja, mennyi?~Ez a gazdag úr éppen nyolcadik
402   19|               nyolcadik szobájában ült ez este, és azon gondolkozott,
403   19|              úrrá tenni. Kinek ne ütne ez szeget a fejébe?~– Hogyne
404   19|          hozzáfogott a választáshoz:~– Ez a Sándorka. No ezt nem adom.
405   19|             Sándorka. No ezt nem adom. Ez jól tanul; ebből papnak
406   19|          papnak kell lenni; a második: ez leány, leány nem kell a
407   19|           nagyságos úrnak; a Ferencke: ez már segít nekem a mesterségben,
408   19|               el; a Jánoska: lám, lám, ez meg a nevemre van keresztelve,
409   19|              adhatom oda; a kis Józsi: ez meg egészen az anyja formája,
410   19|               mintha csak őtet látnám, ez ne lenne többet a háznál?
411   19|               megint leány következik, ez semmi; azután itt van a
412   19|               azután itt van a Palika. Ez volt az anyjának legkedvesebbje;
413   19|                ezt idegennek adnám; no ez a kettő meg még nagyon kicsiny,
414   20|             merészebb eszme az, melyet ez úri állatrend fehér színű
415   20|              mint szűz éljen az holtig ez oltár mellett, azon húsz
416   20|            férfit nem ismernek soha és ez a szám azóta sem csorba.~
417   20|            hallgatott a hizelgő szóra, ez kifecsegte titkait, és eladta
418   20|               megtudják, honnan nyerik ez olcsó arany ékszereket az
419   20|           meghódítsák, és megtérítsék.~Ez a nép bálványimádó, el kell
420   20|              bosszú dühével támadt fel ez undok mészárlásra, melyben
421   20|             Pizarro és társai kacagtak ez őrült beszéden, s feleltek
422   21|          Debreceni Krónikákból~Történt ez a különös eset az 1668-ik
423   21|               nem érett meg nagyon, de ez nem tesz semmit: legfölebb
424   21|                 Hjah, hallod-e, nálunk ez áll esküvés helyett, annyi
425   21|              le onnan.~A csausznak már ez a szó tetszett.~– Hozz vizet;
426   21|               robogását kinn az utcán.~Ez a férje! E gondolat egyszerre
427   21|          haragudjék? mennykő menyecske ez; hogy tépi az ember szakállát,
428   21|           csauszt, hogy hanyatt essék, ez persze egy dolog volt reá
429   21|                amiből kilátszott, hogy ez nem valami csekély ember
430   21|                ne szabadkozzál annyit; ez már ki van rád mondva, megszolgáltad.
431   21|             Hogy templomedényt lopott. Ez éppen nem néz ki a szeméből.~
432   21|              basa csóválgatta a fejét; ez törökül sem lehetne jobban.
433   21|                  Te Dorka asszony, hát ez itt a te urad?~Dorka asszonynak
434   21|          mondani.~– Hát te Rácz János, ez itt a te feleséged?~A kérdezett
435   21|           törvényesen divortiálódtak.~…Ez ugyan szépen megy előre;
436   22|              egy szőke, ott egy barna; ez tűzszemű, amaz szelid, ábrándozó;
437   22|                amaz szelid, ábrándozó; ez halavány, amaz csattanó
438   22|         halavány, amaz csattanó piros; ez még bimbó, amaz már kifejlett
439   22|            esztergomi százszorszépek”.~Ez a cím azonban csak a külvárosok
440   22|       hegedűszó mellett; így szállt le ez a mesterség hajdani fénykoráról;
441   22|              senki sem gondol rá, hogy ez a magyar Helikon őseinek
442   22|            egész országon szétterjed; „ez ellenség nem ember, hanem
443   22|          Bojóti Simon, a spanyol, volt ez időben a várparancsnok.
444   22|           vitézekre. Terhes munka volt ez a százszorszépek gyönge
445   22|                minket is leölnének, ha ez a békeszerető folyam nem
446   22|               magyar nép rémülve nézte ez iszonyú alakokat, mik kétszer
447   22|                sem lesz többé szükség. Ez éjjel összeégetünk mindent;
448   22|           többit végezze velünk Isten!~Ez elkeseredett szóra semmi
449   22|     legrosszabb darócköntösét vevé fel ez utolsó napra.~Amazok voltak
450   22|                 vízszínű szemeitekkel? Ez idomtalan pici szájak mondják
451   22|              kell, legyen a tiétek; ím ez idegen némberek itt, bár
452   22|       válogatni s kacagtak könnyeiken.~Ez hát az az élet, amit inkább
453   22|               a dicső halálnál? De még ez is tetszett nekik. Messziről
454   22|              Sorba letérdepeltek mind, ez a szertartás; fejeitekre
455   22|            berekbe …~      ~Így volt-e ez, Karadzim kán?~1857~
456   23|             gavallér; úgy hiszem, hogy ez órában egy párszor büszke
457   23|               eget vette volna magára. Ez nem lehet valami szegény
458   23|               és betanult agacéria; de ez mind nem segített itten;
459   23|           beleszorítva.~A vizitkártyán ez a név pompázott: „Marchesa
460   23|             hogy megér ötszáz frankot.~Ez nagyszerű! Aki meghivó jegyeihez
461   23|              bízni: nem fél tőle, hogy ez a légyott helyett viszi
462   23|               csillag mindegyik rámán. Ez nagyon elegáns ötlet.~De
463   23|              szemek és epedő ajkak, és ez mind az én kedvemért mosolyog.
464   23|           magamból. Ki lehet, mi lehet ez az asszony? annyi bizonyos,
465   23|       szenvedélyt még nem láttam soha. Ez megöl, ez egész lelkemet
466   23|             nem láttam soha. Ez megöl, ez egész lelkemet átváltoztatja.~
467   24|         alagcsövezésekkel kezdeni meg; ez az én igazi ártatlan börzejátékom,
468   24|              ami nem veszteség másnak; ez az a munka, amire az ember
469   24|      hetvenezer forint. Tudjuk meg, mi ez?~Felkerestem az ügyvédet,
470   24|            gyümölcsös, Napóleon körte, ez nagyon megvesztegető említés
471   24|              új birtokosnak.~– Ha csak ez a baj, az nem nagy baj;
472   24|               az úr pokolban is úr!”~– Ez az ember bizonyosan részeg! –
473   24|          részeg! – mondám a kocsisnak. Ez nem felelt semmit.~A házakból
474   24|           mosolygó hűség az egész kép. Ez az ember nem részeg, hanem
475   24|         emberre találok már a háznál. (Ez ugyan nem tudja eltitkolni,
476   24|           hahaha.~Szép társaság.~– Hát ez a kis büszke gnóm, aki úgy
477   24|       lapponiai király! hahaha.~Ejnye, ez már aztán jól össze van
478   24|                hahaha.~Szépen vagyunk: ez meg a negyedik bolond.~–
479   24|          akartam gyújtani.~Malczer úr, ez volt a tiszttartó neve,
480   24|             azt nagyon csodálnám. Hisz ez az eladási feltételekkel
481   24|           feltételekkel együtt jár. No ez nem volt rendén, ha ezt
482   24|               nevetésére, igen jó fiú. Ez bizony egy kissé mágnásnak
483   24|                őrült?~– Fájdalom, hogy ez is az. Egyébiránt igen szelíd,
484   24|            bányalámpák. Mi az ördögnek ez a sodronyszövet a lámpa
485   24|            volnánk? a tejüveget akarja ez pótolni?~Hanem hát ezen
486   24|                nem nyertem volna, mint ez a tiszttartó. Ennek köszönheti,
487   24|           hátraestem a székemben: hisz ez a főfő bolond! – Hisz én
488   24|                nem szabad.~Hanem aztán ez az eszme sem tetszett sokáig;
489   24|             jött valaki kérdezni: jó-e ez a citrom? megmondta neki
490   24|                őszintén: „bizony rossz ez, édes úr, nem érdemes pénzt
491   24|               talán kimenne a fejemből ez a nagy bosszúság. Ha ezek
492   24|           pásztorbotokkal.~Ó, be hideg ez az ágy is. Bizonyosan innen
493   24|               bebámult hozzám a hold – ez a bolondok patrónusa. Ennek
494   24|          bennem a gondolkozás. Mi volt ez? dal-e vagy zene? a szférák
495   24|         holdvilágra, úgy hallgatóztam. Ez az ablak az udvarra nyílt,
496   24|            rászedve, sőt ellenkezőleg, ez a sok különös ember, akit
497   24|              fel nem fogja?~Először is ez a bohó fiú, ez a nevető
498   24|              Először is ez a bohó fiú, ez a nevető gép: hát lehet
499   24|              jó vigasztalás; hát aztán ez a kis hátahoporjás gnóm;
500   24|       rámnézett kétkedve: vajjon tréfa ez, vagy komoly dolog?~– Idd