Part

 1    2|        Uram Isten, milyen szép gondolat volt tőled az a szerelem!~
 2    3|     van: mindazon ragyogó ifjú gondolat, miknek szivárványegysége,
 3    3|       hogy még nappal van, s e gondolat visszaadta könnyelműségem
 4    6|      Midőn fölébredék, ismét e gondolat jutott eszembe. Fölugrottam.
 5    7|        a körülállók arcain egy gondolat volt olvasható; e gondolat:
 6    7|     gondolat volt olvasható; e gondolat: hogy Ibrahimnak meg kell
 7   10|      nem hal meg a városban.~E gondolat terhe vastag melankóliát
 8   11|  táplálja. Öcsém, ez borzasztó gondolat, nem akarom, hogy a tengeren
 9   11|  tengerbe hányták, s erre az a gondolat támadt bennem, hogy most
10   11| szivárog közelebb, közelebb.~E gondolat annyira kínzott, hogy felvánszorogva
11   11|     virradtunk meg.~S ez bölcs gondolat volt. Mert itt amilyen forró
12   11|        én vezethetem vissza, e gondolat minden más egyebet kitöröl
13   12|   egyenes bércoldalba vágva: a gondolat őrült merész; a hegytetőn
14   12|        lángképzelete segíté, a gondolat démonian vakmerő volt, a
15   20|        Már az is eléggé merész gondolat volt Plato kétlábú tollatlan
16   20|  összenőve lenni, melyet közös gondolat kormányoz. A ló átveszi
17   21|      porrá éghet… végre egy jó gondolat ötlött az eszébe. Megszüntette
18   21|        az utcán.~Ez a férje! E gondolat egyszerre oroszláni bátorságot
19   24|        értek. Átkozott fatális gondolat valakinek az ősi arcképeket
20   24|       még sincs itt senki.~Egy gondolat villant át agyamon; felugrottam
21   27|     sarkából, az épen csak egy gondolat volt.~– Ad arma! árulás
22   28|    evett. Milyen mohón, milyen gondolat nélkül falt, mintha nem
23   28|       Undorító, lélekszennyező gondolat! És én megesküdtem rá, hogy
24   28|        bennem a vért újra; ami gondolat egy perc előtt megfagyasztott
25   30|        nagy híre menjen. Ügyes gondolat volt, az már igaz! Hanem
26   30|         s sokszor rámjött az a gondolat, hogy elkezdjek mezítláb
27   30|          Ez, úgy segéljen okos gondolat!~– És ha én ezt a kettős
28   31|       a világba.~– No ez bölcs gondolat volt tőle, – mondá Csia
29   32|  rögtön összefolyik, csak a jó gondolat vezeti az embert; pedig